Napi sajtószemle

A Heti Válaszban (80–81.o.) G. Fehér Péter Hitdiplomácia címmel értékeli XVI. Benedek pápa múlt heti törökországi apostoli látogatását, kiemelve, hogy a vizitre akkor került sor, amikor a muzulmán világnak rendkívül feszültté vált a viszonya Európával, az Amerikai Egyesült Államokkal és a Vatikánnal. A cikkíró megállapítja: „A pápai látogatás komoly meglepetéseket hozott, hiszen még az út előtt Lombardi szóvivő azt nyilatkozta: a pápa beszédeiben nem kell nagy kijelentésekre és újdonságokra számítani, hanem, ahogy azt már megszoktuk, elmélyíti, hangsúlyozza és megerősíti azokat az értékeket, alapelveket, amelyekre építkezni lehet a párbeszéd folytatásához. Ehhez képest elég sok meglepetéssel találkoztunk. Nyilván nem véletlenül mondta Sergio Romano, Olaszország volt NATO-nagykövete, XVI. Benedek előző munkásságára is utalva, hogy a teológus pápából diplomata pápa lett.”

A 168 Órában (48. o.) Kasza László Habemus papam címmel a Szentatya útja legfontosabb részének nevezi az iszlám vallási vezetőkkel folytatott tárgyalást. A szerző megjegyzi azt is, hogy bár politikai tárgyalások eredetileg nem szerepeltek az utazás napirendjén, a fiatal korában harcos muzulmán Erdogan miniszterelnök mindjárt a repülőtéren találkozott a pápával és számára hasznos volt a beszélgetés. Utána a török kormányfő közölte: „XVI. Benedek kívánatosnak tartaná, ha Törökország az EU tagjává válna.” A cikkíró szerint ha az így van, akkor a pápa megváltoztatta azt a véleményét, amelyet Ratzinger kardinális korábban vallott, hogy az iszlám vallású Törökország nem csatolható a keresztény Európához. Kasza leszögezi: „A jól megfontolt véleményváltoztatás intellektuális vonás. De az is kétségtelen: a pápa kijelentésének van ugyan erkölcsi súlya, de politikailag értékelhetetlen. A Vatikán nem tagja az EU-nak, és hogy Törökország alkalmas-e a felvételre, azt Brüsszelben döntik el. Az viszont fontos, és rögzítésre alkalmas tény, hogy egy ilyen nagy erkölcsi tekintélyű személyiség hajlandó szerepet vállalni a század egyik legnagyobb problémájának, a kereszténység és az iszlám közötti ellentéteknek a békés rendezésében. Ne felejtsük: a vallások közötti probléma fontos tényezője a részben már dúló kultúrák harcának. Törökország esetleges felvétele az EU-ba hidat képezhetne az iszlám országok felé. Támogathatná az iszlám békés irányzatait a radikális terrorista szárnnyal szemben. De ne legyenek illúzióink. Amíg az iszlám nem járja be azt a számára nehéz és göröngyös utat, amely az emberi jogok fenntartás nélküli elismeréséhez vezet, és amelyet a katolikus egyház is csak a II. Vatikáni Zsinat óta tudhat végleg maga mögött, nem lehet teljes jogú tagja a nyugati társadalmaknak. Amíg a női egyenjogúság, a vallási tolerancia, az erőszakról való lemondás, a sajtószabadság kérdése nem tartozik az iszlám elfogadott törvényei közé, nem lesz béke a civilizációk között. Ám a pápa tett egy lépést ezen a hosszú úton.”

A Magyar Hírlap (Holnap… 24.o.) közli, hogy Emmanuel Milingo, „a római katolikus egyházból nősülése miatt kiközösített zambiai születésű érsek” holnap New Yorkban nagyszabású összejövetelt szervez a házas katolikus papoknak és feleségeiknek, hogy tiltakozzon a cölibátus ellen. Milingo azzal fenyegetőzik, hogy alternatív katolikus egyházat alapít.

Magyar Kurír