Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszava (16.o.) Bécsben lesz a leggazdagabb a Jézuska címmel közli, hogy egy felmérés szerint az osztrák főváros lakói költik majd a legtöbbet karácsonyi ajándékokra Ausztriában. Míg a bécsiek átszámítva 150 ezer forintot adnak ki szeretteikre, addig országszerte ez az átlag 110 ezer forint. Az ajándékok egyre drágábbak és extravagánsabbak lesznek, csakúgy, mint az adventi naptárak is. Míg korábban egy-egy kép vagy egy darabka csokoládé is megfelelt a gyerekeknek, addig ma a kisebb ajándékokat rejtő naptárak a menők – írja a lap.

A Magyar Nemzet (8.o.) Elidegenítik a brit mozlimokat? címmel ír arról, hogy a Demos elnevezésű brit kutatóközpont vizsgálata megállapítja: bár a tavaly július 7-én, Londonban elkövetett terrormerényletek után a brit hatóságok arra tettek és tesznek kísérletet, hogy az ország mozlim társadalmának tagjait is bevonják a terrorellenes harcot érintő döntéshozatali folyamatokba, ezek a törekvések épp ellenkező hatást váltanak ki: egyre több fiatal mozlim válik erőszakos szélsőségessé. A mozlimokat egyetlen érdekcsoportként kezelve a kormány kudarcot vallott abban, hogy világosan elválassza a feldühödött mozlimokat azoktól, akik erőszakot és terrort akarnak. A polgári napilap ismerteti a brit nemzeti statisztikai hivatal felmérését is, amely szerint Nagy-Britanniában 1,6 millió mozlim él, más források 1,8 millióra becsülik ezt a számot, ami a teljes brit lakosság három százaléka. Londonban kb. egymillió a mozlim lakosság száma, a főváros lakossága hétmillió fő. Nagy-Britannia második legnagyobb városában, Birminghamban 150 ezer a mozlimok száma.

Hazai hírek

A Népszavában (7. o.) Buda Péter Vizet prédikálni és bort inni címmel reagál Dési János november 27-én és általunk is szemlézett írására, amelyben a cikkíró méltatja a Mazsihisz által Magyarországi Zsidókért díjban részesített Erdő Péter bíborost, kiemelve, hogy a katolikus egyházfő milyen sokat tett a zsidómentő Salkaházi Sára boldoggáavatásáért. Buda azonban nem ért egyet Désivel, kifogásának tárgya, hogy „Salkaházi boldoggáavatásának évében az egyház egyúttal Prohászka-emlékévet tart a Magyar Zsidóságért-díjjal kitüntetett esztergomi érsek vezetésével és az antiszemita püspök boldoggáavatására készül. Miről is beszélünk hát? Sikerült találni egy egyszerű apácát, aki azt tette, ami egyszerűen a normális emberi érzésből következik, őt piedesztálra állítjuk, ezzel eltakarni, elfeledni próbáljuk, hogy mindeközben a felső papság nagy része aktívan vett részt annak a helyzetnek az előidézésében, melynek maga Salkaházi is áldozatául esett. Mintha ugyan az egyház magatartására Salkaházi tette, és nem a klérust szinte teljesen átható antiszemita szellemiség lett volna jellemző. A szerecsenmosdatás mellett persze nem kis része lehet Salkaházi boldoggáavatásában a Holokauszt katolizálásának nevezett – XVI. Benedek auschwitzi beszédében is megjelenő – törekvésnek, melynek lényege, hogy az egyház különböző szimbolikus lépésekkel saját mártíromságaként is igyekszik egyre jobban beállítani a Soát.” Buda Péter szavai szerint nem azt állítja, hogy „az esztergomi érsek antiszemita volna. (Habár egyházában is szép számmal vannak antiszemiták.) Ahogy azt sem állítom, hogy ő vagy az egyházvezetésben sokan mások szimpatizálnának az állampárti kollaborációval, és ezért nem szánták még rá magukat a hívekkel szemben a múlt rendszerben elkövetett bűnökkel való elszámolásra. Pusztán annyit, hogy – akárcsak az állampárti kollaboráció esetében – előrébbvaló számukra a mundér becsületének védelme, a hierarchia presztízsének, azaz az egyházi szervezetnek a zökkenőmentes továbbélése, mint a történelmi és morális igazsággal való őszinte, kendőzetlen szembenézés. Mindaddig, míg Prohászkát és püspök kortársait nem avatják nagy nyilvánosság előtt „boldogtalanná”, Salkaházi boldoggáavatása nem más, mint e rút cél érdekében tett erőfeszítés. Hogy a Mazsihisz mi célból koncelebrál ebben a színjátékban, nos, az legyen az ő erkölcsi problémájuk.”

Magyar Kurír