Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Egyházi feljelentés… 2.o.) megtudta: sikkasztás történhetett a megalapozott gyanú szerint a Győri Egyházmegyénél. Ketten előzetes letartóztatásba kerültek, a nyomozás még tart. A Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóirodáján megerősítették: több százmillió forintos nagyságrendű sikkasztás ügyében nyomoznak a győri püspökség hivatalában. A beszámoló szerint a nyomozók a munkába bevonták azt a független könyvvizsgáló céget, amelyet a Győri Egyházmegye bízott meg a gazdálkodás átvilágításával. Ez a cég bukkant olyan terhelő adatokra, amelyekkel szembesülve Pápai Lajos győri megyéspüspök tavaly decemberben felmondott az egyházmegye hivatala gazdasági vezetőjének és helyettesének. Idén áprilisban hasonló okból vált meg két munkatársától a püspöki hivatal. Végül egy átfogó belső vizsgálat derítette ki, hogy bűncselekményekről is szó lehet. Pápai Lajos emiatt három hete büntetőfeljelentést tett. A püspökség titkárságvezetője, Bodó Zoltán a lapnak elmondta: a püspök szabadságon van, de más sem kíván az ügyben nyilatkozni, hogy ne hátráltassák a nyomozást. Annyit azonban elárult: az elbocsátott, majd előzetes letartóztatásba került gazdasági vezető és helyettese nem papi személy.

A Népszabadságban (1.,2.o.) Czene Gábor Nem sietik el az egyházak című összeállításában kiemeli: az ügynökmúlt témája „igencsak kellemetlen… az egyházon belül. Miközben az evangélikusok nekiláttak az ügynökmúlt feldolgozásának, a katolikusoknál vontatottan halad ugyanez a munka, a reformátusoknál pedig még csak most kezdődik. A Mazsihisz külső szakértőktől várja a tényfeltárást.” A lapnak Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát elmondta: „A teljes nyilvánosság pártján állok, még akkor is, ha az egyház számára kellemetlen információkra bukkanunk. A hallgatás nem érdeke az egyháznak. Ha nem mi fedjük fel az igazságot, akkor mások teszik meg helyettünk.” Az egyházi múlttal foglalkozó Lénárd Ödön Alapítványt vezető Várszegi Asztrik elmondta: Szép csendesen folyik a munka, látványos eredmény még nincs.” Czene megjegyzi: „A főapát minden évben beszámol a püspöki karnak, de szavaiból kiderült: erős túlzás lenne azt állítani, hogy az utóbbi időben a katolikus testület érdemben foglalkozott volna a témával.”

A Magyar Nemzetben (7. o.) Kristóf Attila Én nem tudom… (Megérett-e a bölcsesség…) címmel megállapítja: „Helyes úton jár Orbán Viktor és pártja, amikor alázatról és szolgálatról beszél. Természetesen egy politikus, mivel nap nap után küzdelemre kényszerül és szükségszerűen akaratérvényesítésre törekszik, legyen bármilyen bölcs, nem lehet szüntelenül engedékeny. A szerénység és a határozottság viszont tevékenységében összefér. Magyarország történelme során sokszor volt olyan helyzetben, amikor külső veszélyek fenyegették és belső viszályok gyötörték. Kevésszer, vagy szinte soha sem sikerült a fenyegetést eltávolítani és a nemzeti egységet maradéktalanul létrehozni. Amikor Orbán Viktor immár miniszterelnökként arról beszél, hogy élete legnagyobb feladata előtt áll, nemcsak önmagáról szól, hanem mindannyiunkról. De nem félhet, nem félhetünk ettől a feladattól, különösképpen azért nem, mert az ország – súlyos helyzete ellenére – kivételes lehetőség előtt áll, amelynek kihasználásához elődeinkénél több bölcsesség szükséges. A bátorság ehhez kevés. Ész, erő, akarat kell, nem megalázkodás, hanem olyan alázat, amely felfelé tekint. Az Istenbe vetett hit ezért, így és ekképp kerülhetett az összetartozás napjáról szóló törvénybe, mintegy a haza transzcendens voltára utalva. Jézus szavai, hogy ’aki önmagát megalázza, felmagasztaltatik’, irányjelzők a jelenlegi helyzetben, és ha a magyar kormány, a magyar politikai elit a továbbiakban is eszerint jár el, kivételes példát mutathat Európának. Itt nem a „liberálisok rémálmáról, az állam és az egyház összefonódásáról van szó, hanem az erkölcs piedesztálra emeléséről, a társadalmi normák gyökeres átformálásáról. Ha ez sikerül, akkor valóban férfimunka lesz és végül talán jó mulatság.”

Ugyancsak a Magyar Nemzet (Könyvbemutató… 14.o.) közli, hogy Tóth-Máté Miklós A nagyrahivatott című, Bakócz Tamásról szóló drámájának könyvbemutatóját tartják július 9-én pénteken Tatán, a Kiss Panzióban. A mű a XV. században csaknem pápává választott esztergomi érsek életét mutatja be. A bemutatón előadások is elhangzanak a Dózsa-féle parasztháborúról, illetve Bakócz Tamás egyháztörténeti szerepéről.

Szintén a Magyar Nemzetben (A mesemondó… 8.o.) a közelmúltban Szabadság-díjjal kitüntetett Bánffy György Kossuth-díjas színművész nyilatkozik, aki tavaly az Evangéliumi Színházban az Úr szerepét játszotta Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményében, a közelmúltban pedig a Kairosz Kiadónál megjelent Párkány Lászlóval közös műve, az Egyes szám első személyben című beszélgetőregénye. A művész felidézi, hogy 1945-ben néhány hónapig a hírhedt temesvári, még a németek által az oroszok számára épített táborban raboskodott, és amikor Isten kegyelme hazasegítette, hálából megtanulta Babits Mihály Jónás könyvét, melyet elmondott a ferences rend Kájoni Jánosról elnevezett művelődési termében. „Babits művéből származik a kedvencem is: ’Nincs mód nem menni, ahová Te küldtél.’ Azt jelenti: hűnek kell lenni önmagunkhoz, ugyanakkor nem elég csak a magunk által kitűzött szellemiséget képviselni, hanem el kell jutni a kis és a nagy közösséghez, a családhoz, a hazához, s mindenekelőtt a mindenható Istenhez, akár pódiumon, akár társadalmi munkában, akár magánéletben, gyermekek, unokák nevelésében. Két tehetséges gyermek, öt unoka elődjeként elmondhatom, megsegített a Teremtő.”

Magyar Kurír