Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (7.o.) A pátriárka intése címmel közli, hogy I. Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka óva intette a törököket attól, hogy „kínos incidensekkel” zavarják meg XVI. Benedek pápa törökországi látogatását. Egyúttal közölte, hogy ő maga Törökország uniós felvétele mellett fog érvelni a pápával történő november 29-ei személyes találkozóján, s arról próbálja majd meggyőzni a katolikus egyházfőt, hogy az Európai Unió számára is előnyösebb, ha nem marad meg keresztény klubnak. Az orgánum emlékeztet rá: pápává választása előtt Joseph Ratzinger nyíltan kijelentette, hogy a vallási és kulturális különbségek miatt a muzulmán Törökország nem tartozik Európához. A néhány évtizeddel ezelőtti 180 ezerről háromezerre apadt az ortodox keresztények száma Törökországban.

Hazai hírek

A Magyar Nemzet (Szent Erzsébet-év… A családok… 1.,2.o.) részletesen, a Magyar Hírlap (Szent Erzsébet… 24.o.) néhány sorban számol be arról, hogy tegnap megkezdődött az Árpád-házi Szent Erzsébet thüringiai fejedelemné születésének 800. évfordulóját megünneplő, jubileumi esztendő. Mindkét lap kiemeli, hogy a budapesti Szent István-bazilikában bemutatott szentmisén Erdő Péter bíboros-prímás hangsúlyozta, hogy Szent Erzsébet élete, üzenete ma is aktuális: bátran vállalni a házasságot és a gyermekeket. „Kötelesek vagyunk mindent megtenni azért, hogy a társadalom ne ajándéknak vagy könyöradománynak tekintse a családok és a gyermeknevelés támogatását.”

A Magyar Nemzetben (14.o.) P. Szabó Ernő Győztesek, áldozatok címmel számol be a Szépművészeti Múzeumban rendezett, Győztesek, legyőzöttek, áldozatok című kiállításról, kiemelve, hogy a tárlat középpontja Caravaggio Dávid Góliát fejével című alkotása, mely „Góliát levágott fejével, a halál iszonyatának brutálisan naturalista ábrázolásával sokkolja a nézőt… Caravaggio érett, ’caravaggiós’ stílusa éppen olyan provokatív lehetett a legtöbb kortárs számára, mint amilyen elfogadhatatlan volt az ’udvari emberek’ világában az a szenvedély vagy éppen vadság, amely viselkedésére jellemző volt. A jó és a rossz harca, a személyes megváltás lehetősége utáni áhítat jelenik meg újra és újra azokon a vásznakon, amelyek néhány ószövetségi alaptémát dolgoznak fel. Már 1599-ben megfestette Judit és Holofernes párosát, ahol egyébként kedvenc modelljét, Filli de Melandronit ábrázolta, ahogyan Alexandriai Szent Katalin alakjában is. Salomét Keresztelő Szent János fejével ábrázoló vásznán viszont a kalandos sorsú művész arcképét láthatjuk. A jellegzetes arcvonások mellett a homlok közepén mindegyiken látható sebhely jelzi, hogy miközben nyilvánvalóan a jó képviselője, a győztes Dávid szeretett volna lenni, egyben a gonoszt, a legyőzött Góliátot is fölfedezte magában. Góliát levágott, a végvonaglás kínját még láttató feje az emberölésben és más erőszakos cselekedetekben vétkes festő önarcképe, miközben Dávid tekintete nem a diadal érzését, hanem a részvét szomorúságát fejezi ki. Ez a talányosan szuggesztív tartalom a monokrómba hajló színskálával, az érzelmileg telített fény-árnyék kontraszttal és az ótestamentumi hős gesztusának egyszerűségével együtt azt a fajta közvetlen, mély hatást gyakorolja a nézőre, amit csak a legnagyobb remekművek képesek kiváltani.”

Magyar Kurír