Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlapban (7.o.) Fodor György Kötelező a katolikus papoknak a cölibátus, de nem dogma című írása szerint „Látszólag egyetlen ügyet tárgyalt meg tegnap szűkebb tanácsadóival, a kúria vezetőivel, bíborosaival XVI. Benedek. Emmanuel Milingónak, Lusaka volt érsekének ügye – pontosabban a cölibátus – volt a téma, de még az egyházszakadás réme is felsejlik. Sokan nem merik kimondani: talán a katolikus egyház jövője a tét.” A cikkíró felvázolja Milingo érsek életútját és a cölibátus történelmét. Fodor szerint amikor XVI. Benedek kiadta a közleményt arról, hogy Emmanuel Milingo engedetlensége ügyében össze kell hívni a tegnapi tanácskozást, a szakértők figyelmét nem kerülte el egyik mondata: „El kell gondolkodni a cölibátus kötelezettségét feloldani szándékozók kérelmein, valamint a nős papok szolgálatba való visszaállítása által okozott problémán.” A cikkíró hozzáteszi: „A Vatikán soha (vagy ritkán) tesz valamit véletlenül, megfontolatlanul. Amikor 2000-ben a papság összegyűlt, hogy a néhai II. János Pál nyolcvanadik születésnapját ünnepelje, a sajtóban sorra jelentek meg cikkek a krónikus paphiányról. Miközben a katolikus hívők száma arra az évre harminc százalékkal nőtt, a papok száma tíz százalékkal csökkent. A szakértők azon sajnálkoztak, hogy a vidéki embereknek egyre távolabb kell utazniuk a misékre, mert a falvakból, egyházi rendekből kihalnak a papok és a szerzetesek. A chicagói érsekség tévéhirdetésekben csábította az új jelentkezőket. Az elmúlt évtizedekben sorra kerültek napvilágra az egyházak kínos szexbotrányai, vagy éppen a melegek pappá szentelése körüli problémák. Eddig a katolikus egyházban a cölibátus elsősorban a fegyelem kifejezése volt, alapszabály, amelyet az utóbbi időben azonban sorra szegnek meg. A papi nőtlenség feloldásáról szóló követelések már II. János Pál idején is megsokasodtak. Most azonban Emmanuel Milingo feladta a leckét a pápának. Mozgalma, a Nős Papokat, Most! decemberre nagygyűlést hirdetett New Yorkban, amelyben tervei szerint több mint ezer nős pap vesz részt. A Vatikán malmai hagyományosan lassan őrölnek ugyan, de – bár aligha lehet forradalmi változásra számítani – XVI. Benedek nem hagyhatta figyelmen kívül a kihívást. A Milingo-ügy precedenst is teremthet.”

A Népszabadság (Olaszország… 5.o.) beszámolva arról, hogy 140 magyar roma kért menedékjogot Svédországban, bemutatja az olaszországi cigányoknak még a hazaiaknál is rosszabb helyzetét, kiemelve, hogy Itáliában a romákkal csak az egyház foglalkozik, szerény eredményekkel.
Hazai hírek

A Hetekben (Tisztességtelen játékok 15.o.) Balog Zoltán református lelkész, a parlament emberi jogi bizottságának fideszes elnöke nyilatkozik, aki szerint ha van is a kormánynak egyházpolitikája, „nem észlelhető. A balatonőszödi beszédben elhangzik, hogy ezen a téren is nagy meglepetések lesznek, de nem történt semmi. Még mindig nem tekintik partnernek az egyházakat, nem egyeztetik a rájuk vonatkozó törvényeket, és a határidőket sem tartják be. Azt állítják, hogy baj van a vatikáni szerződéssel, de a nyári kormányalakítás óta nem delegálták a vatikáni vegyesbizottságba az állami oldal képviselőit, noha ezt egy kétharmados törvény erejével bíró nemzetközi szerződés írja elő. Közben a miniszterelnök létrehozott egy saját bizottságot, amelynek a feladata a szerződés problémáinak kivizsgálása.” Balog Zoltán azt is elmondta, a polgári kormány idején „kicsit jobban bízhattunk volna abban, hogy az egyházak a maguk területén kiegyensúlyozottabban tudják megvívni a lelki küzdelmet, és nekünk még a beavatkozás látszatát is érdemes kerülni. Miután vallásszabadság van, a lelkekért folytatott verseny sokszínű és értelemszerűen létezik egy vallásos piac, amelyben az egyes vallási közösségek egymással is konkurálnak. Az államnak nem lehet feladata, hogy ebben a versenyben állást foglaljon. Egy polgári kormány számára az lenne a legfontosabb, hogy minél több segítséget adjon a lelki közösségek anyagi önállóságának és jogbiztonságának megteremtéséhez. De újra elővehetnénk a vallásszabadságról szóló törvényt, és mindent elkövethetnénk, hogy a tisztességes, új alapítású, valóban egyházak is megértsék, az ő érdekükben is és nem ellenük módosítani kell a jogszabályt. A Fidesz-kormány idején talán nem is beszéltünk erről elég világosan, hogy nem valamiféle ideológiai szempont vezet minket, mintha a kisegyház nem jó, a tradicionális egyház meg jó lenne.” Balog Zoltán szerint most is vannak visszaélések, „igaz, nem tömegesen, és ez inkább az emberek józanságának köszönhető. A megelőzésen túl még azt tartanám fontosnak, hogy védjük azok jogát és tekintélyét, akik tényleg vallási tevékenységre akartak közösséget alapítani, és az kiállta már az idő próbáját. Ettől persze senkinek nem korlátozódna a vallásos tevékenysége, akár egyesületi, akár más formában éli azt meg.” A parlament emberi jogi bizottságának elnöke úgy érzi, hogy jelenleg „mintha rá akarnák tukmálni az emberekre az egyházfinanszírozási vitát, pedig olyan szakmai kérdésről van szó, amit meg lehetne oldani szakmai berkeken belül, ha nem akarná mindig valaki a ’papok pénzét’ közbeszéd tárgyává tenni. Ennél olyan sokkal fontosabb kérdésekről kellene inkább beszélnünk, minthogy mit tud adni, hogyan tud segíteni a magyar kereszténység a különféle szükségekben lévő embereknek és az állam hogyan viszonyul ehhez a szolgálathoz.”

A Magyar Hírlap (A nagycsaládosoknak nem jár… 6.o.) összeállítást készített arról, hogy a jövőben nem járna ingyen tankönyv minden nagycsaládnak és a gyermeküket egyedül nevelőknek. A lap rámutat: az egyházak is tiltakoznak az oktatás finanszírozása, pontosabban a zárszámadási törvény ellen. Szerintük azzal a kormány diszkriminálja a felekezeti iskolákat, mert míg az egyházak számítása szerint ötmilliárd forint illetné meg őket, a törvény 1,84 milliárdot adna úgynevezett egyházi kiegészítő normatívára. Ennek összegéről egyébként évek óta minden esztendőben vitáznak a felek – írja a liberális lap.

Magyar Kurír