Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlap (8.o.) Egy mondatban című rovatában számol be arról, hogy XVI. Benedek pápa a hétvégén négyszemközt fogadta Musztafa Serif muzulmán gondolkodót, és „teológiai beszélgetést folytatott vele az iszlámról és a vallási gyűlölet csillapításának eszközeiről.”

Hazai hírek

A Magyar Hírlap (1.,5.o.) Terítéken a 2005-ös zárszámadás, hátrányos helyzetbe kerülhetnek az egyházi iskolák – Mit ér a gyerek, ha egyházi iskolába jár? címekkel készített összeállítást, emlékeztetve rá: a kormányfő felkérésére a magyar–vatikáni szerződés felülvizsgálatát végző hétfős bizottság már elkészítette javaslatait, de a részletek még nem ismertek. Egyelőre csak jelek utalnak arra, hogy az egyházak által fenntartott intézmények finanszírozásában változások lesznek. Az SZDSZ régóta módosítást követel, Sólyom László államfő viszont egy hete a Vatikánban azt mondta: semmi sem változik érdemben. A katolikusok már jelezték is, hogy az eddig általuk megismert finanszírozási irányelvek szerint hátrányba kerülnének intézményeik, ezért tiltakozni fognak a diszkrimináció ellen. A kormány állítólag arra készül, hogy lefaragja a kiegészítő hozzájárulást, amelyet a kiszámolása miatt korábban is sokszor többen bíráltak. Csanády Márton szociológus, oktatáskutató elmondta: a vitának elsősorban nem is egyházakról és iskolákról, hanem a gyerekekről kellene szólnia. Arról, hogy milyen gondokat okoz a közoktatás területén, hogy a kiegészítő támogatás utófinanszírozása miatt az egyházi iskolák minimum egy évvel később jutnak a nekik járó összeghez, amely az infláció miatt ráadásul eleve kevesebbet is ér. Az 1997-ben tető alá hozott vatikáni szerződés rendre legnagyobb vitát kiváltó eleme, hogy kimondja: az egyházi iskolák ugyanolyan pénzügyi támogatást kapnak, mint az állami vagy önkormányzati intézmények. Az egyházi iskolák azonban máshonnan kapják a pénzüket, mint az önkormányzatiak. Az állami normatívák ugyanis – amelyeket minden iskola diákonként megkap – a költségeknek csak körülbelül a kétharmadát fedezik. A maradék egyharmadot a fenntartótól, vagyis többnyire az önkormányzattól kapják az iskolák, ez szintén állami pénz. Az egyháziak viszont a kiegészítő támogatást is az államtól kapják, de csak azután, hogy kiderült, az előző évben mennyit költöttek egy-egy diákra az önkormányzatok. Csanády Márton emlékeztetett rá: korábban nem volt gond a kötelezően előírt egyeztetéssel, tavaly óta azonban formálissá vált, az idén pedig már ellehetetlenült, hiszen a kormányzat illetékesei akkor ültek le tárgyalni a pénzekről, amikor a támogatást meghatározó zárszámadási törvény módosítására már lehetőség sem volt. Ekkor derült ki az is, hogy egy számolási hiba miatt az egyházi iskolák csak az általuk igényelt összeg töredékét kapták volna. A liberális lap közli azt is, hogy a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnöksége tiltakozik a tavalyi költségvetés teljesítéséről szóló törvény ellen, amely nem biztosítja a törvény szerinti szektorsemleges finanszírozást, ezáltal az egyházi fenntartásban működő közoktatási intézmények diákjait és azok családjait megkülönböztetetten hátrányos helyzetbe hozza. A református egyház, tekintettel az ország gazdasági helyzetére, megérti, ha a kormánynak nem áll módjában törvényes fizetési kötelezettségeinek azonnal eleget tenni. Azt azonban nem fogadja el, ha a törvényes kötelezettséget sem hajlandó elismerni, és ezt üres egyeztetésekkel és időhúzással próbálja helyettesíteni.

A Népszavában (7. o.) Bihari Tamás Nicsak, ki beszél? című írása szerint Sólyom László államfő megválasztása óta „szinte szüntelenül beszél… Az őszödi beszéd ürügyén kirobbant, első napján mellesleg engedély nélküli tüntetéssel induló, szégyenletes Kossuth téri cirkuszban, ahol a futóbolondoktól, a levitézlett egykori MSZMP-frontembereken át a neonácikig és az ellenzéki politikusokig az egész magyar szélső- és magát középső ’jobboldalnak’ nevező panoptikum fellépett, Sólyom elnök úr csak békés tüntetőket látott. Az önkormányzati választások éjszakáján pedig posztjához méltatlan szavakkal lepte meg a nemzetet, amellyel sikerült olajat önteni a tűzre. Legalább ennyire beszédesek dr. Sólyom összegyűjtött hallgatásai. Például az október 23-ai gyalázatról máig egyetlen szava sem volt az elnök úrnak… Sólyom elnök úr azóta ismét megszólalt: mégpedig Rómában, a pápával találkozván, és megint tudott figyelemre méltót mondani. A saját véleménye mellett a kormány nevében is közölte: Magyarország jottányit sem kíván változtatni a vatikáni szerződésen. Erről a megnyilvánulásáról mindössze a kormányt felejtette el előzetesen értesíteni. A kabinet amúgy bizottságot állított fel a kérdés tanulmányozására. A grémium még be sem fejezte a munkáját, így a kormánynak még nem is lehet álláspontja, amit Sólyom László kifejthetett volna a Vatikánban. Talán mégsem véletlen, hogy a köztársasági elnök az elmúlt 16 év legalacsonyabb tetszési indexével vezeti a politikusok ’népszerűségi’ (?) listáját.”

A Magyar Nemzet (14.o.) Feltámadt Krisztus címmel számol be arról, hogy Kisléghy Nagy Ádám Feltámadt Krisztus című monumentális festményét avatták fel tegnap az egri bazilikában. Az alkotást Seregély István egri érsek szentelte fel. A mű azt a pillanatot ábrázolja, amikor a keresztre feszítést követő hajnalon az asszonyok üresen találják a sírt, és szembetalálkoznak a feltámadt Krisztussal.

Magyar Kurír