Napi sajtószemle

A Hetekben (Az elfogadottság pénzbe kerül 11.o.) Német László verbita atya, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára nyilatkozik. Emlékeztet rá: „A második világháború utáni magyar kormány megfosztotta a katolikus egyházat minden olyan gazdasági lehetőségétől, amely szabaddá tette volna a működését. A rendezés felé 1990-ben a vallásszabadságról szóló törvény volt az első lépés, és ennek egy logikus következménye volt a Szentszékkel kötött egyezmény. A katolikus egyház egyébként nem kapott vissza semmiféle termelőeszközt, nem kaptunk forrásokat, amelyek az általunk visszaigényelt intézményeknek a működését garantálták volna. Függetlenül ettől, örültünk, hogy újból elkezdhettünk részt venni a fiatalok nevelésében, az ország szociális életében. Az intézmények működéséhez azonban kellenek anyagi források. A visszajuttatott épületek többsége annyira le volt robbanva, hogy nehéz milliárdok kellettek a helyreállításukhoz.” Az MKPK titkára szerint „Az elmúlt tizenhat évben sok minden nem úgy történt, ahogyan vártuk. Abban a tekintetben, hogy az általunk hirdetett értékeket érvényesíteni tudjuk, sokkal nehezebb helyzetben vagyunk, mint a korábbi évszázadokban. Másik részről az embert akkor tisztelik, ha megmutatja, hogy mi és ki. A katolikus egyháznak hatalmas kihívást jelent, hogy úgy mutassa be magát a magyar társadalomnak, hogy azt az emberek el tudják fogadni.” Az SZDSZ azon felvetésével kapcsolatban, hogy az egyházak tartsák el papjaikat, a verbita atya így válaszolt: „Ha a magyar állam visszaadja azt, ami a miénk volt, amit az évszázadok folyamán kaptunk, és nem loptunk, akkor leülhetünk arról beszélni, hogy akarunk-e más támogatást. Ha mindent vissza kellene adnia az államnak, az többe kerülne a magyar adófizetőknek, mint amennyibe a vatikáni szerződésben vállalt állami kötelezettségek kerülnek.” Német László elmondta azt is: az egyház nem zárkózik el a vatikáni szerződés módosításától, „de ennek megvan a hivatalos módja. A szerződésben meg van nevezve egy úgynevezett egyeztető bizottság, amely ennek fóruma. Ez a bizottság két éve nem ülésezett, ugyanis a mostani kormány minden lehető módon elkerüli azon kötelezettségét, hogy kinevezze a bizottság tagjait. Erdő Péter bíboros úr már személyesen is többször kérte Hiller István miniszter urat, hogy lépjen az ügyben. De egyébként sem a pénz a legfontosabb, hanem az elvek, amik mögötte vannak. Számunkra a szerződés alapgondolata a legfontosabb, nevezetesen az egyház szabad működése.” Arra a kérdésre: Mi a katolikus egyház küldetése a mai Magyarországon?, a püspökkari titkár így válaszolt: „A magyarországi egyház által megörökölt struktúrát, plébániákat, egyházmegyéket, iskolákat és más intézményeket továbbra is fenntartjuk. Egyik célunk ezek megreformálása, ami nem kis feladat. De az igazi egyházi küldetést az evangelizáció jelenti. Ezt kell megragadnunk, és az adott ország – esetünkben Magyarország – adottságaihoz és lakóihoz alakítanunk.”

A Magyar Demokratában (65-67.o.) Regőczi István, a Kútvölgyi Engesztelő Kápolna káplánja, címzetes prépost nyilatkozik, aki a negyvenes évek második felében árvaházat működtetett Vácott, 220 gyereket istápolt, s ebben a munkában Mindszenty József bíboros hercegprímás is mindig nagy segítéségére volt. A kommunisták azonban csak 1948-ig hagyták szabadon működtetni az árvaházat, aztán megszüntették. Regőczi István az ötvenes és a hatvanas években is több évet ült börtönben. 1972-ben szabadult véglegesen. Akkor elhatározta, hogy Kútvölgyben kialakít egy Mindszenty-emlékszobát, hogy ne csak egy kis zarándokhely legyen, „hanem akik idejönnek, kapjanak is valami élményt. Sok nehézség árán sikerült összehozni ezt a kis múzeumot, ahol beszélgetünk.” Regőczi atya sokféle kitüntetést kapott a rendszerváltozást követően, „de amit fontosnak tartok, hogy Vác díszpolgára vagyok, és most legutóbb, ami nagyon meglepett, értesítettek, hogy a lourdes-i bazilika díszkáplánjává avatnak áprilisban, menjek ki. Nem biztos, hogy bírom majd az utat, mert nagyon rosszak a térdeim, de meglátjuk. Azért lepődtem meg, mert soha semmiféle kapcsolatom nem volt Lourdes-dal, csak kétszer voltam ott zarándokként, igen mély benyomást tett rám. Most 2008-ban lesz 150 éve, hogy a Szűzanya megjelent ott. Négy évvel azután, hogy kihirdették a szeplőtelen fogantatás dogmáját.” A címzetes prépost az általa felkarolt gyerekek későbbi sorsát illetően elmondta: „Sokról tudok. Legnagyobb eredmény ezek közül Farkas László, a kecskeméti főplébánia plébánosa. Aztán egy lány, aki kikerült Franciaországba, és ott híres szobrászművésznő lett, most elnyerte a Lourdes-ban meghirdetett pályázatot. 2008-ra új keresztutat állítanak fel kétméteres márványtömbökből. Már a tizedik állomásnál tart. Egyébként tízen lettek papok azok közül, akiket neveltem. Sajnos kettő már meghalt. Én is 91 éves vagyok, most már kicsit érzem az évek súlyát. Kalandos életem volt, sok megpróbáltatás ért, de az volt mindig a vágyam, hogy magamat hasznosítsam a magyarság javára.”

Magyar Kurír