Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszavában (7.o.) Várkonyi Tibor Tétova Vatikán címmel nyugati lapokat idéz, amelyek szerint „miniválság robbant ki több nemzeti katolikus egyház és a Vatikán kapcsolatában, miután kiszivárgott az a hír, hogy XVI. Benedek pápa fölülvizsgálni készül a II. Vatikáni Zsinat történelmi határozatát, és visszaállíttatná a latin nyelvű misézést. Nem teljesen, csak ott, ahol a tradicionalisták követelik ezt.” A szerző rámutat: „A szaporodó bírálatok hatására a Szentszék tétovázni látszik. Közölte, hogy a latin nyelvű mise visszaállításáról még nincs végleges határozat, határozottan cáfolta, mintha XVI. Benedeknek szándéka volna jottányit is eltérni a II. Vatikáni zsinat szellemétől. Kétségtelen, hogy vannak törekvések az ’eltévelyedettek’ kiengesztelésére, akiknek állítólagos szóvivőjük, a kolumbiai Hoyos bíboros, de elképzeléseit egyelőre csak fontolgatják. A pápa mindenképpen azt a látszatot igyekszik elhessegetni, mintha a neokonzervativizmus jegyében képzelné el egyházi uralkodását.”

(Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a témával kapcsolatban a hír felröppenésétől 2006. október 11-én Régi rítus a szentmiséken? címmel hírt adtunk, majd pontosítást kértünk Verbényi István atyától, a Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet (MALEZI) igazgatájától, amely itt olvasható. A későbbiekben a témával kapcsolatos vitának nincsen módunk és nem is kívánunk helyet adni.)

Hazai hírek

A Heti Válasz (20–21. o.) Egyháztartás címmel közli azon értesülését, hogy az SZDSZ-szel dacolva a kormányfő által felkért szakértők ellenzik a vatikáni szerződés módosítását. A szocialistákhoz kötődő Tamás Pál vezette bizottság az egyház-finanszírozás rendjének pontosítását sürgeti. A szakértők nem tudtak megegyezni a dokumentum végső változatáról, de közbeszóltak az utóbbi hetek történései is: sőt, a bizottság egyik tagja, Wildmann János egyenesen lemondásra szólította fel a miniszterelnököt. A Népszabadság szeptember 26-ai számában a rablóprivatizáció cégéres figurájának, ocsmányul beszélő kalandornak nevezte Gyurcsány Ferencet, aki öszödi beszédével „bebizonyította, hogy ő nem államférfi, hanem legjobb esetben is egy harmadosztályú egyesület edzője, de inkább egy trágár kanász.” A teológus a Heti Válasznak megerősítette: még azt is fontolgatta, hogy kilép a testületből, sőt felvetődött benne, hogy adja-e nevét egy olyan jelentéshez, amely a jelenlegi kormányfőnek készül. Végül maradt, mert úgy gondolta: szakmai feladatot végeztek, aminek eredménye független attól, hogy ki a miniszterelnök. A HV úgy tudja, a vita három kérdés körül bontakozott ki: tartalmazzon-e a dokumentum olyan információkat az egyházak pénzkezeléséről, amelyekről a bizottság tudomást szerzett, ám nem feltétlenül tartoznak a nyilvánosságra? Hogyan lehet a legtárgyszerűbben gondolkodni a felekezeti oktatásról? Máté-Tóth András teológus föltette a kérdést: „Elfogadható-e Magyarországon egy olyan valláspolitikai felfogás, amely egyértelművé teszi: a hitéleti támogatásból nemcsak az egyházak húznak hasznot, hiszen azzal, hogy becsületességre, szolidaritásra nevelnek, a társadalom javát szolgálják?” Szerinte Magyarországon az egyház-finanszírozásról háromféleképpen gondolkodnak. „Egyesek szerint a felekezeteket történelmi súlyuk miatt elsősorban a költségvetésből kell támogatni. Mások azt szorgalmazzák, legyenek jelen az önfenntartás elemei is. Megint mások azt sürgetik, hogy az egyházak tartsák el magukat. A testület a köztes megoldást pártolja, ennek megfelelően nem módosítanák a vatikáni szerződést. Ám a megállapodásban foglaltak szerintük pontosabb értelmezésre, a számítási módszerek pedig egységesítésre szorulnak, mert ma az egyes tételek ügyében másként kalkulálnak az egyházak, s másként az oktatási vagy a pénzügyi tárca szakértői. Wildmann János úgy fogalmazott, ő nem a felekezeti iskolák pénzét csökkentené, hanem a többiek járandóságát növelné. Ez viszont túlmutat a bizottság hatáskörén, így nem is szerepel a javaslatok között. Wildmann szerint az egyházak körül legalább olyan kusza a pénz útja, mint az állami oldalon. Vannak iskolák, amelyek csak késve, esetleg nem is teljes mértékben jutnak a kiegészítő támogatáshoz. Az államnak nyomon kellene követnie a támogatások felhasználását, sőt el tudná képzelni, hogy a pénzt ne a fenntartó, hanem az intézmény kapja. Ez a felvetés azonban már az egyházi autonómia kereteit feszegeti, amivel a bizottság több tagja nem is ért egyet. Tamás Pál, a testület elnöke a Heti Válasznak elmondta: jelentésüket a múlt héten adták át a kancelláriának, és a megrendelő dönti el, mikor hozza nyilvánosságra.

A Népszava (Veres András: túl a hitéleten? 3. o.) Szerdahelyi Csongort, a Magyar Katolikus Püspöki Kar szóvivőjét kérdezte: értékelje Veres András szombathelyi megyéspüspök azon nyilatkozatát, hogy amikor csak teheti, csatlakozik a Szombathely főterén esténként gyülekező több száz demonstrálóhoz. Egyszerű állampolgárként teszi ezt, politikai rendezvényen ezután sem fog felszólalni. A püspök azt is mondta: „az erkölcsi megújulás szükségességének belátásra kell sarkallnunk azokat is, akik a hazug és agresszív politikának a létét biztosítják. A rendőri terror és nihilizmus tűrhetetlen és visszautasítandó.” Szerdahelyi Csongor leszögezte: „Mindenki szabadon dönthet arról, hogyan fejezi ki álláspontját. Minden magyar állampolgárnak, legyen az vasutas, diák, orvos vagy éppen pap, joga van állást foglalni.” A Népszava megjegyzi: „Arról hiába kérdeztük a szóvivőt, hogy szerinte egy katolikus főpaptól elfogadható-e ilyen egyértelmű állásfoglalás valamelyik politikai tábor mellett. Pedig Szerdahelyi Csongor kedden részt vett azon a szombathelyi tájékoztatón, amely után Veres az idézett kijelentéseket tette. Szerettük volna megtudni Erdő Péternek, az MKPK elnökének a véleményét, és kerestük Német László titkárt is, de lapzártáig nem voltak elérhetők. Lapunk azonban úgy tudja, a püspöki kar korántsem egységes abban, hogy egyes tagjai nyíltan és határozottan a jobboldali pártpolitika mellett teszik le a voksukat. Egyes hírek szerint éppen azért buktatták felfelé a szombathelyi püspöki székbe Verest, mert a katolikus püspöki kar titkáraként hasonlóan markáns, sokszor politikailag is egyértelmű kijelentéseket tett.” A lap arra is emlékeztet: alig egy hónapja Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök arra kérte a kormányfőt, hogy teljesítse a nép akaratát és mondjon le, majd nem sokkal később kihangosított telefonon a Kossuth tériekhez is szólt és a politikai foglyok szabadon bocsátása mellett a hazugság elleni fellépésre szólította fel a tüntetőket.

Ugyancsak a Népszavában (16.o.) Andrassew Iván A nap embere címmel bírálja a szombathelyi megyéspüspököt: „Nem hallottam Veres püspököt nyilatkozni a tévészékház ostroma után – mint ahogy az egész egyházat se – arról, hogy elítélné a brutalitást és a nihilizmust, mint ahogy október huszonharmadika reggelén sem kezdtek hangos, féltő médiaimádságba.” A szerzőnek nem szándéka védelmébe venni a rendőröket, de ha püspök lenne, vigyázna velük: „Egyrészt az emberek döntő többsége egyetértett a föllépésükkel – és ezek közül nagyon sokan vélhetően vallásosak. Másrészt nem lepődnék meg, ha kiderülne: a rendőrök között – pláne a rokonságukban – talán több istenhívő ember van, mint az utcai harcosok népében. Nehogy megint az legyen, hogy az egyház többet veszít a politikai állásfoglalásain, pláne hallgatásán, mint amennyit nyer. Kár lenne: a társadalmi békéhez szükség lenne a papok hiteles, emberféltő józanságára.”

A Heti Válaszban (Imák és pajzsok 10.o.) Papp Lajos, nemzetközi hírű szívsebész nyilatkozik, aki az egyik szervezője volt a november 5-ei, a Hősök terén megtartott „Ima Magyarországért” rendezvénynek. Felidézve az október 23-ai eseményeket, a szívsebész elmondta, hogy a rendőrök a szeme láttára vertek agyba-főbe egy 19-20 éves fiút, akinek a kezében dob volt. Később kiderült, hogy Novák Előd volt az, a Jobbik korábbi szóvivője. Papp Lajos leszögezte: „Nem tudtam, ki ő, de tanúskodom mellette, és az ügyészségen feljelentést teszek. Szembefordultam az akkor már 400–500 fős tömeggel, és kértem, gyorsabban menjenek hátra, mert ránk jönnek a rendőrök. Erre kiugrott a kordonból egy rendőr, és verni kezdett a pajzsával. Mindenki felháborodott: ’Verik a professzort' – kiabálták. Nekiestek volna a rendőröknek, ezt megakadályozandó kértem, mondjuk el a Miatyánkot a rendőrök lelki üdvéért. A tömeg imádkozott, az engem ütő egyenruhás melletti két szép arcú rendőrnőnek csorgott a könnye. A rendőrök többet nem emelték fel a botjukat. A bazilikában szerettünk volna védelmet kérni, de ott már négy-ötezres sokaság várt minket. A nevemet skandálták, de hangosítás híján nem tudtam szólni az emberekhez. Arra kértem volna őket, a törvényt betartva ünnepeljenek, mert bűnt bűnnel nem lehet orvosolni. Ehelyett csak annyit mondhattam: ’Miatyánk, adják tovább.’ Az ima végén néma csend lett, ezt kihasználva kértem, menjünk a Corvin közbe, mert a bazilikánál nem volt bejelentve tüntetés, és ha maradunk, megverik a tömeget. A beépített emberekkel és gőzös fejű fiatalokkal teli menetet átvittük a Corvin közbe. Egészen addig ott tudtuk tartani őket, amíg a Fidesz rendezvényére gyűlni kezdett a tömeg.” A szívsebész elmondta, az október 23-ai események hatására döntöttek az imanap szervezése mellett. „Milyen erő van a Miatyánkban, ami megnyugtatja az embereket, és lefogja a rendőr kezét? Ekkor határoztuk el, hogy Szent Imre napján, a hivatalos ünnepségek lezárulta után imanapot tartunk.” Papp Lajos katartikus pillanatnak tartja Gyurcsány Ferenc nyilvánosságra hozott beszédét: „A nemzet hozzászokott a hazugsághoz. Mindenki hazudik egy kicsit, de amit Gyurcsány tett, az elfogadhatatlan, átszakította a gátat. Még mindig nem az egész ország háborodott fel, csak azok az erkölcsileg nem teljesen tönkrement emberek – mint mi is –, akik hazugságok közepette élték le az életüket és nem disszidáltak. Az erkölcs a legalapvetőbb törvény: a ne hazudj, a ne lopj, a ne ölj parancsa. Nem tudjuk elfogadni, hogy törvényes lehet, ami erkölcstelen. Előbb új alkotmányra van szükség, majd új választásra. Az új alkotmány csak az erkölcsnek és az igazságnak megfelelő hatalmat ismerné el. Lehetetlenné tenné, hogy akik csalással jutottak kormányra, pozícióban maradjanak.”

Magyar Kurír