Napi sajtószemle

A Magyar Demokratában (Az őrült Néró tűzijátéka 26–27. o.) Vértesaljai László jezsuita atya nyilatkozik, akit – amint arról már többször beszámoltunk – október 23-án, miután papi ruhában békíteni kívánta a rendőröket és a tüntetőket, brutálisan összevertek a rendőrök. Elmondta: „Én nem azért húztam föl az ingem és mutatom meg a sebeimet, hogy magamat mutogassam, de miután letagadják, hogy embereket vertek meg, csak azzal tudom bizonyítani az igazságot, hogy megmutatom a sérüléseket. A jobb oldalamon rendőrcsizmától ered ez a véraláfutásos zúzódás, a bal oldalon pedig egy könnygázgránát talált el. A robbanás eltörte a kezemben tartott magyar zászló műanyag rúdját, részben az fogta fel az ütést. Többen kérdezték, nem gondoltam-e arra, hogy följelentsem a rendőrséget. Nem gondoltam rá. De lehet, hogy kikényszerítik.” A jezsuita atya figyelmeztet: „A lelki sebek igazság nélkül nem gyógyulnak be soha. Élő, vérző seb van a lelkemben, amíg a felelősök, nem az egyszerű közrendőrök, hanem a felső vezetők, nem követik meg azokat, akiket agresszió ért. De ez nem megy olyan könnyen, pukedlis képmutatással, mint amit Gyurcsány Ferenc mutatott be a Parlamentben a hazugság lelepleződése után. Az nem bocsánatkérés, hogy igen, de te meg… Ha nincs feltétel nélküli bocsánatkérés, akkor a sebek tovább sajognak. A rendőrnek, aki engem ütlegelt, megbocsátok, sem a nevét, sem az arcát nem ismerem. De ez az igazság iránti igényt nem oldja meg… Október 23. méltó ünneplése nem a Kossuth téren történt meg. A legméltóbb ünneplés az volt, hogy sok tízezer ember ott maradt, helytállt. Az agresszor ugyanaz volt most, mint akkor. Akkor és most egy felsőbb hatalmat védett a karhatalom. Az ott maradó több tízezres tömeg és a velük szimpatizáló magyar milliók méltóképpen ünnepelték 1956-ot. Ez olyan hatalmas esemény volt, hogy – mint egy botláskő – felfedi az erőszakszervezettel rendelkező hatalom valóját. Nem mondom rendőrségnek, mert nem a rendet védték. Szolgáltak és védtek, de nem a magyar népet, hanem egy felsőbb hatalmat. Ebben a botláskőben megnyilvánult a rendőrség belső valósága, az, hogy milyen parancsokat teljesítenek. Feketén-fehéren bebizonyosodott, hogy ki az agresszor… De hiszem, hogy legkésőbb 2007 tavaszáig – ez a nép tavaszias fajta – megoldódik a dolog. Én még egy tavaszt hazugságban nem bírok ki. Ez a parlament jelenlegi felállásában sem nem méltó, sem nem legitim arra, hogy ezt a kérdést megoldja. Lehetetlen nem észrevenni, hogy a jelenlegi kormánnyal és miniszterelnökkel nem lehetséges a megbocsátás, a megbékélés. Távozásukat békés tüntetésekkel, békés polgári tüntetésekkel előbb-utóbb elérjük, de ez sok fájdalommal, a rendőrség újabb és újabb bevetésével jár. Ha a baloldal és a liberálisok magyar emberek megveretését akarják, lelkük rajta. De jobb lenne, ha a szakértői kormánynak adnák át a helyüket. Az, hogy foggal-körömmel védik a magyar emberek többsége által elutasított status quót, azt jelenti, hogy gyakorlatilag szembemennek az ország akaratával… Szilárd meggyőződésem, hogy órák, napok, hetek hónapok kérdése csak, hogy megtörténik, amit szeretnénk. Békére és megegyezésre van szükség, de itt és most, így, velük nem. Nem, nem, nem! Én Gyurcsánnyal soha nem ülnék le. Papként a célom felzárkózni Jézushoz. Õ sem állt szóba mindenkivel. Akikkel ő szóba állna, azokkal én is szóba állok, de akikkel nem, azokkal én sem. Miközben a Rákóczi úton embereket vertek a rendőrök a Kossuth téren ünnepi tűzijáték volt. Utoljára Rómában az őrült Néró produkált ekkora hazugságot.”

A Népszabadság (Keretes 3. o.) az Indexet idézi, amely tegnap arról számolt be, hogy munkatársai szemtanúi voltak Vértesaljai László és a rendőrök összetűzésének, szerintük mindössze annyi történt, hogy ketten lábon rúgták a papot, mert a tömegoszlatás megkezdésekor nem tett eleget a rendőrök felszólításának. A jezsuita szerzetes az internetes újságnak elismerte: Semjén Zsolt, a KDNP elnöke retorikai túlzásokba esett, amikor félholtra verését emlegette, de hangsúlyozta: kétszer is bántalmazták őt a rendőrök.

A Magyar Hírlap (4.o.) Az egyházi iskolák féltik a pénzüket című összeállításában nevük mellőzését kérő egyházi szakértők nyilatkoznak, akik elmondták: egyelőre nem tudják az egyházak, jobban járnak-e iskoláik a jövő évi költségvetéssel és az idei zárszámadással, mint az elmúlt években, a múlt hét közepén ismertetett, rájuk vonatkozó főbb számokat most elemzik. Nem ismert előttük az sem, hogyan érinti őket a közoktatás finanszírozásának reformja, illetve az, hogy a minisztérium beépíti-e ebbe az egyházak javaslatát. Az erről szóló tárgyalások ugyanis a nyáron megrekedtek: a felekezetekkel akkor közölte reformterveit a minisztérium, az ehhez fűzött észrevételekre azonban azóta nem válaszolt. A lap információi szerint nem esett szó erről a múlt heti találkozón sem. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium sajtóosztályán elmondták: a költségvetés ismertetése óta folyamatosan egyeztetnek egyházi vezetőkkel. Hozzátették: az egyházi finanszírozás tervezett átalakítását nem lehet külön kezelni a közoktatás teljes reformjától, vagyis a csoportalapú finanszírozás bevezetésétől, amelynek részleteiről – így vélhetően az egyházakra vonatkozó részéről is – a minisztérium a napokban tájékoztatja a szakmai szervezeteket.

A Magyar Demokrata (57.o.) Bátorság és áldozatkészség címmel számol be arról, hogy az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóját megelőző napon a budapesti amerikai nagykövetségen az Egyesült Államokból hazánkba érkezett hivatalos delegáció tagjainak jelenlétében leplezték le Gyémánt László festőművész Mindszenty József bíborosról készített portréját. A festmény ezentúl a mindenkori nagykövet szobáját díszíti.

Magyar Kurír