Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (5.o.) Papot sem kíméltek címmel ír arról az általunk már tegnap közölt hírről, hogy október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján rendőrök több ízben is ütlegelték Vértesaljai László jezsuita atyát, a pesti jezsuiták Mária utcai templomának igazgatóját, annak ellenére, hogy papi civil ruhában volt. P. Vértesaljai a lapnak részletesen nyilatkozik is. Elmondta: a Fidesz-nagygyűlés után a Károly körúton nem tudta mire vélni a riadalmat és a lövöldözést. Föllépett a járdára, ám az ott elhaladó rendőrök szinte egész testét verték, földre került. Az ütlegelés után föltápászkodott, és fölemelt zászlójával az Astoria környéki rendőrfalanxhoz lépdelt, és azt mondta: „Miért teszitek ezt? Én pap vagyok, ne bántsatok bennünket, nincs fegyverünk, csak haza akarunk menni.” A falanx hátsó soraiból azt hallotta: „Üsd meg, rántsd be, zavard el!” Berántották, a falanx összezáródott, kicsavarták kezéből a zászlót, rátapostak, őt pedig újra verni kezdték, s ahogy fogalmazott: olyan modorban szidták némelyek a rendőrök közül Istent, az anyját, hogy attól Gyurcsány Ferenc is elborzadna. Mikor azonban más rendőrök azt kiáltották, ne bántsátok, mert pap, elengedték. Néztek rá, csönd lett. A jezsuita atya fölvette a zászlóját. A rohamrendőrök kipenderítették a hátuk mögé, ahol a tévések dolgoztak. Egy másik rendőrszakasz rohant arra, durván üvöltöztek, lökdösték őt. Vértesaljai László azt felelte nekik, nem megy el, visszatér a többiekhez. Úgy is tett, a falanx kérésére átengedte őt. Zászlót lengetve visszament a Károly körúti tömeghez. A jezsuita atya itt is azon fáradozott, hogy békét teremtsen. Három-négy órás állóháborúba került a végül a Kálvin térnél feloszlatott tömeg. Közben gyomron találta egy könnygázgránát. Mindamellett megakadályozta, hogy az izgatottabbá váló demonstrálók némelyike köveket, söröspalackokat dobjon el, kivette a kezükből. Az atya az újságnak leszögezte: a hazugsággal szemben ki kell állniuk azoknak, akik elfogadhatatlannak tartják.

A Magyar Hírlapban (15.o.) Kósa Tamás Olaszliszka, T-34 címmel reagál arra, hogy az FTC jótékonysági mérkőzést szervez az UTE-val az Olaszliszkán október 15-én cigányok által meglincselt 44 éves Szögi Lajos tanár családjának a megsegítésére. A cikkíró fölteszi a kérdést, hogy ha az áldozat roma lenne, „akkor az MTK szervezne meccset? Nem lehetne egyszer fordítva?” Kósa cikkének elején Esterházy Pétert idézi, aki 2001-ben elképzelte az ideális egyházat: „Paskai egy szurtos képű kis romakölökkel, és a főpap lábujjai közül egy virág kandikálna ki, mellette a fölirat: Magyar Katolikus Egyház – jogodban áll szeretni. És minden katolikus templomban arról szólna a prédikáció, hogy a cigányok a testvéreink!” Ám a cikkíró szerint „A helyzet azóta sem változott…, a cigányok nem testvéreink, és úgy néz ki, hogy jó ideig nem is lesznek. Mert bombák. Éhségbomba, demográfiai bomba, etnikai bomba, időzített társadalmi bomba, kisebbségi bomba, szociális bomba… időzített bombák ketyegnek alattunk, s mi semmit sem tudunk kezdeni velük… Bombák vagyunk mindnyájan, és nincs, aki szóljon hozzánk, mert bombához minek is. Illetve lenne, például az egyházunk, egyházaink, ha szabadok lenének, mint lenniük kellene, de lásd mint fent. Pedig nem volna a világon nehezebb, tehát szebb papi feladat, mint most megszólítani minden embert ebben az országban. Vagy legalábbis megpróbálni.”

Magyar Kurír