Napi sajtószemle

A Népszava (10.o.) Közép-dunántúli kalandozások címmel mutatja be Veszprémet, kiemelve: „A történelmi óváros macskaköves utcáin lépésről lépésre műemlékekkel találkozunk. A Szentháromság-szobor, a Szent Mihály-székesegyház, a Gizella-kápolna, az Érseki Palota egyaránt arról tanúskodik, hogy milyen fontos szerepet játszott Veszprém az ország történelmében.” A lap hangsúlyozza, hogy Veszprém jelképe Szent István és Gizella szobra.

A Magyar Demokratában (Csabai Gábor 64–66.o.) Csabai Gábor szervizmérnök, tizennégy gyermekes családapa nyilatkozik, aki elmondta, egyetlen gyermek volt, mert édesapja későn nősült, úgyhogy gyerekkorában nagyon hiányzott a testvér. Feleségének viszont hét testvére volt, „Így aztán neki a nagycsalád teljesen természetes volt. Amikor találkoztunk, és összeházasodtunk, egyikünknek sem jelentett gondot, hogy hány gyerekünk legyen, tudtuk, hogy annyi lesz, amennyit a Jóisten ad. De csak jóval később, már meglett emberként jöttem rá, illetve jöttünk rá mindketten, hogy a gyermek tényleg milyen nagy ajándék, valóban Isten ajándéka. Megpróbálunk ennek megfelelően élni, szerintem nem is lehet másképp, szeretettel elfogadni őket és úgy nevelni. A hitet, a vallásosságot meghatározónak érzem ebben. Katolikusok vagyunk, mindketten vallásos családban nőttünk fel és fontosnak tartjuk, hogy ezt a gyerekeinknek továbbadjuk. Ez a legfontosabb. Az életben mindennek annyira van létjogosultsága, amennyire a Jóisten előtérbe teszi.” Csabai László elmondta azt is, hogy az ő fizetéséből élnek. „Szervizmérnökként dolgozom egy cégnél, ahol egyrészt orvosi műszerek karbantartását, javítását végzem, másrészt van egy teljesen más feladatom is, én felelek azért, hogy ha bármilyen közbeszerzési eljárásban érintettek vagyunk, és tudunk indulni, akkor összeállítom a pályázatot. A két tevékenység jól kiegészíti egymást. Ez is a Jóistennek köszönhető, hogy az ember ilyen helyen dolgozik, hálásak is vagyunk érte. Meg minden másért is természetesen.” Az interjúból az is kiderül, hogy a család minden este elmond egy tizedet, „és vannak más állandó imáink is, tehát az esti imádkozás menete nálunk teljesen kötött. A hazáért is mindig imádkozunk – körülbelül fél éve. Lehetne még bővíteni más imádságokkal, de a kisebbek még nehezen ülnek meg egyhelyben, miattuk valami határt kell szabni, így is fél óráig tart. Ez zárja a napot, ez a legfontosabb dolog, mindig azonos időben végezzük, sohasem maradhat el.”

Magyar Kurír