Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Nagyításban (21.o.) Kiss Gy. Csaba Aki legyőzte a gonoszt címmel emlékszik meg az 1984 októberében vértanúhalált halt Jerzy Popieluszko 2010. június 6-ai boldoggáavatásáról. A cikkíró fölteszi a kérdést: „Miért kellett ezt a papot brutálisan meggyilkolni (összeverték, kövekkel együtt egy zsákba tették, s egy víztározóba vetették)? Erre mindmáig nincs megnyugtató felelet. Voltak papok, akik még keményebben bírálták a szószékről a kommunista rendszert. Mindent megtettek a lejáratására. Még Moszkvában is rosszallotta prédikációit a sajtó. A lengyel junta fő propagandavezére sajtótájékoztatón mocskolta mint idegen ügynököt (a Népszabadságban nálunk is sietett ezt ismételni Miklós Gábor). Ez a szöghajú vékony fiatalember képviselte volna a legnagyobb veszélyt? Ott volt a rendőrség, a katonaság, sőt végső soron az egész Varsói Szerződés. És amire épített e rendszer: az emberekben ott a szűkülő félelem. Popieluszko atya arra tanított, hogy a félelmet, a gonoszt le lehet győzni.” A cikkíró Szent Pál apostolt idézi: „A gonoszt jóval győzd meg.” Kiss Gy. hozzáteszi: Jerzy Popieluszko „tudta, mi várhat rá. Vállalta mindvégig.”

Hazai hírek

A Magyar Hírlap (Schmitt Pál… 2.o.) a tegnap államfővé választott Schmitt Pál bemutatkozó beszédéből kiemeli: a Mindenható segítségét kérte, hogy a jogállamiság jegyében az alkotmány és a törvények rendelkezéseit betartsa és betartassa. Az új köztársasági elnök ars poeticájaként idézett Szent István király fiához, Imre herceghez írt intelmeiből: „Semmi sem emel fel, csakis az alázat, és semmi sem taszít le, csak a gőg, a gyűlölködés.”

A Magyar Nemzetben (4.o.) Torkos Matild Sólyom László öt éve címmel méltatja a távozó államfő érdemeit, kiemelve: „Sólyom a Vatikánban a pápánál tett látogatását is arra használta fel, hogy elérje a magyar nyelvű misét a csángók földjén.”

A Magyar Hírlapban (5.o.) Vass Krisztián A vezércikkíró Prohászka: az esztergomi gondolat címmel elemzi Prohászka Ottokár egykori székesfehérvári püspök publicisztikáit, kiemelve, hogy annak főbb gondolatai a következők voltak: nincs a világon senkinek olyan elvi álláspontja, amely jobban kötelezné harcra a lelketlen kapitalizmus ellen, mint a kereszténység. Míg keresztény-szociális törvényhozási intézkedések gazdaságpolitikai téren nem történnek, addig semmiféle társadalmi reform nem lehet. Elég volt a liberális szabadságból, most már józan, nemzeti munkát várunk. Valamelyes anyagi jólét nélkül egy fityinget sem érnek a politikai jogok és szabadságok. A liberális társadalom a lopás, csalás, zsarolás, jogfosztás, népnyúzás és vicinális vasutak korszakát hozta ránk. Vass Krisztián az összeállítás részeként felidézi Nyisztor Zoltán alakját, úgy mutatva be őt, mint a két világháború közötti katolikus újságírás egyik legjelentősebb alakját. Õ így emlékezett meg Prohászka püspökről, emigrációban írt, Vallomás magamról és kortársaimról című művében: „Fogalom volt ő, varázs, igézet mindenki számára. Akárhol volt, meghirdetve egy-egy beszéde, ott egy talpalatnyi hely nem maradt üresen. Szomjasan itták a szavait, szemmel, füllel, lélekkel, s nyomban fellelkesültek, áttüzesedtek tőle. A gondolatok mélységén, a költői szavak zenéjén, a misztikus szárnyaláson túl épp az volt a titka Prohászkának, hogy a maga lelkének tüzét és hőjét át tudta sugározni hallgatóiba… Emberfeletti elfoglaltsága miatt nehéz, szinte lehetetlen volt Prohászkához hozzáférkőzni. Magányos lélek volt, akinek nem volt szüksége társaságra, barátokra, bizalmasokra… Soha sem szóban, sem írásaiban nem engedte átvillanni még a látszatát sem annak, hogy többre tartaná magát másoknál, vagy pláne, hogy a magyar katolicizmus korlátlan vezérének tekintené magát, pedig az volt!”

Magyar Kurír