Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság Hétvége című mellékletében (5.o.) Buda Péter A pápa, az iszlám és Európa válsága című cikkében nyilvánvalónak tartja, hogy XVI. Benedek regensburgi, nagy vihart kavart beszédében „a szélsőséges iszlamista erőszak elutasítása mellett valójában a szekularizmust vette célkeresztbe, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a társadalmaknak a vallási dimenzió újrafelfedezésére és integrálására van szükségük. Mégis elképzelhetetlen, hogy az előadás készítésekor a pápa nem lett volna tudatában annak, hogy az ominózus mondat nem marad következmények nélkül, különösen a jelenlegi kiélezett globális valláspolitikai helyzetben.” A cikkíró idéz többek között II. János Pál biográfusának, George Weigelnek az egyik írásából, amelyben azt jósolja, hogy „Néhány évtizeden belül számos országban a fiatalok többsége muszlim lesz, és ezen államokat egyre inkább egy militáns iszlám népesség fogja befolyásolni, vagy akár uralni is, amely meg van győződve arról, hogy régóta várt győzelme Európa szívében már csak karnyújtásnyira van tőle… A muszlim expanzióval és a szekularizálódott nyugati társadalmakkal szemben a ’vallásilag intenzívebb kelet-európai’ országokban látja Weigel szerint a Vatikán ’Európa újrakeresztelésének’ a lehetőségét.” Buda Péter szerint ennek megfelelően XVI. Benedek beszédének „közvetett szándéka akár a kelet-európai – Európa ’újra-evangelizációjában’ komoly szerepet játszó – munkaerő-áramlás előtti sorompók felengedésének ösztökélése is lehetett az iszlamizmus veszélyének meglobogtatásával. Az ominózus mondat elsődleges célpontja tehát nem az iszlám, hanem az iszlám vallási radikalizmus felidézésével valójában a szekuláris Európa eszméje volt – nem sokkal azután, hogy Merkel kancellár asszony Németország fenntartás nélküli támogatásáról biztosította az új EU-alkotmány keresztény alapokra helyezéséért, vagyis az európai politikai közösség vallási legitimációjáért lobbizó pápát.”

A Magyar Nemzetben (30.o.) Fáy Zoltán Keresztút címmel különösnek tartja, hogy a muzulmán világ egy részének kritikái nem a hit és ész természetes egyensúlyának szükségességére vonatkozó kijelentés, hanem a pápai beszéd hivatkozásai ellen szóltak. XVI. Benedek II. Manule bizánci császár kijelentésének idézése mellett azt is megjegyezte, hogy „meglepően nyers és otromba” az a megközelítés, amelyik „Mohamedet csupán gonosz és embertelen dolgok bevezetőjének” titulálja. A császár és egy művelt perzsa 1391-es párbeszéde jól megvilágítja, hogy az erőszak ellentétes Isten és a lélek természetével, ezért nem is jelenthet megoldást. Fáy szerint a pápai beszéd igen izgalmas és rendkívül aktuális fejtegetés korunk problémáiról, nagy kár, hogy sok helyütt csupán az általa kiváltott indulatok miatt kezdtek el foglalkozni vele. A cikkíró egyúttal megállapítja: a pápa Assisibe küldött gondolatmenete „kevéssé érintette meg az elemzők nagy részét, viszont, abban a tévedésben élve, hogy a mozlim világ ellen szólt, üdvözölték XVI. Benedek kijelentéseit. XVI. Benedek Nyugaton váratlanul népszerű lett, legföljebb azzal kommentálták a történteket, hogy az iszlám világ nem érezné sértve magát, ha nem volna vesztese a globalizációnak… XVI. Benedek ezzel szemben úgy vélte, hogy az erőszak megnyilvánulásai nem a hit következményei, de nem is teljesen a gazdasági helyzetéi. A pápa kulturális korlátokat említett, de hozzátette azt is, hogy minden nagy vallásban megjelenik a bensőséges kötelék tanúsága az Istennel való kapcsolat és a szeretet etikája között. Ez a megállapítás pedig gyakorlatilag értelmezhetetlen a társadalmi mozgásokat kizárólag az aufklerista racionalizmus, vagy napjainkban a globalizáció szemszögéből elemzők számára. Szeretet és Istennel való kapcsolat! Hiszen épp erről nem akar mostanában tudomást venni a nyugati világ.”

A cikk alatt Ábrahám és fiai címmel készített interjút Balavány György Németh Pál iszlámkutatóval, aki azzal kapcsolatban, hogy a pápa által idézett szövegben „a józan ésszel szemben álló vallásként szerepel az iszlám”, idézi Tertullianus egyházatyát, aki sok vitát kiváltva azt írta a természeténél fogva keresztény lélekről: „habár a test börtöne korlátozza, habár ostoba nevelés és tanítás hálózza körül, habár érzéki élvezetek gyöngítik erejét, habár hamis istenek rabszolgasága gyötri, mégis amikor magára eszmél, mint valami mámorból vagy álomból, vagy valami nyavalyából, visszanyeri immár egészségét.” Németh Pál hozzátette: „Ehhez hasonlóan látják saját vallásukat az iszlám követői. Szerintük az emberi lélek természetes hajlama szerint mozlim, minden újszülött e hajlammal érkezik a világra. Nézetük szerit ami idegen az iszlámtól, az idegen az emberi természettől is. A hit és az értelem a mozlimoknál sosem kerülhet szembe egymással. Tertullianus még úgy gondolkodott, hogy jóllehet az emberi lélek a természeténél fogva keresztény, az emberek mégsem születnek Krisztus-hívőknek, legfeljebb azzá válnak; iszlám felfogásban azonban mindenki mozlimnak születik, csak környezete torzítja az embert kereszténnyé, zsidóvá vagy zoroasztriánussá.” Az iszlámkutató arról is szólt: „A Korán kimondja, mégpedig közvetlenül a híres, úgynevezett Trón-versben, hogy nem lehet kényszert alkalmazni a vallásban. Ezzel szemben a muzulmánok missziói aktivitása igen nagy, s bizony tapasztalható náluk erőszakosság. A dzsihád szó eredeti jelentése erőfeszítés, buzgóság, de ez mindenekelőtt a saját rossz hajlamaink feletti győzelem kivívására vonatkozik, s csak szélsőséges esetben jelenthet háborút. Nem igaz, hogy egy igazhitűnek mennyei javakban lesz része, ha gyaurokat öl; azonban ha valaki az igaz hit érdekében, az Istenért folytatott harcban esik el, önfeláldozásának jutalma a ’mennyei öröm’ a muzulmánok szerint.”

Hazai hírek

A Népszavában (Nem a KDNP képviseli… 5.o.) Német László verbita atya, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára nyilatkozik azzal kapcsolatban, hogy Buda Péter és Gábor György két nappal ezelőtt megjelent írásukban foglalkoztak XVI. Benedek e heti, a magyarországi helyzetet érintő nyilatkozatával. Német László leszögezte: szavaival a szentatya baráti aggodalmát fejezte ki. A pápa a vandál tettekről nem beszélt, pusztán aggodalmát fejezte ki a hazai hírekkel kapcsolatban. Ez nem beavatkozás az ország belügyeibe. A püspöki konferencia titkára emlékeztetett rá: XII. Pius három alkalommal is megszólalt az 1956-os forradalom napjaiban. A két szerző állításával szemben, amely szerint a katolikus egyház érdekeit a KDNP képviselné, Német Pál kijelentette: a katolikus egyházat nem egy párt, hanem a katolikus püspöki konferencia képviseli. Az MKPK nyilatkozata, amely szintén az elmúlt napokban kialakult helyzettel foglalkozott, kiegyensúlyozott volt, nem foglalt állást pártpolitikailag. Buda Péter és Gábor György állításaival szemben a tavaszi választási kampányban nem volt a maihoz hasonló helyzet, nem voltak olyan tüntetések például a szerverügy miatt, mint most. A püspöki kar egyetért az államfővel abban, hogy morális válság alakult ki az országban a miniszterelnöki beszéd következtében. Arra a kérdésre, hogy nem találták-e tisztázó szándékúnak Gyurcsány Ferenc beszédét, a püspökkari tikár azt felelte: nem a beszéd tartalmát kifogásolták, hanem sokkal inkább azt, hogy az ország egyik legfőbb közjogi méltósága fel is vállalta a hazugságokat. Az elmúlt napokban kialakult helyzetre az egész ország, sőt az egész világ közvéleménye reagált, ezért is tartották szükségesnek a megszólalást, szemben a két szerző által említett példákkal – mondta Német László.

Magyar Kurír