Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (13.o.) Római magyarázat főcímmel és XVI. Benedek: félreértették a szavaimat az iszlám világban alcímmel idézi a szentatya tegnapi kijelentését: „Félreértették a szavaimat. Azt akartam elmagyarázni, hogy a vallás nem erőszak.” A lap kiemeli: Joseph Ratzinger ezúttal sem kért bocsánatot, hanem arról beszélt, hogy egy XIV. századi iszlám-keresztény párbeszédből idézett szövegrészletet teljesen félreértettek.” A Népszabadság szerint a római audiencián feltűnő volt, hogy „Ratzinger a személye elleni halálos fenyegetések ellenére különösebb biztonsági intézkedés nélkül, nyitott pápamobillal közlekedett. Igaz, az olasz belügyminisztérium megkettőzte az egyházfőnek és az összes vatikáni méltóságnak a biztosított őrizetet – beleértve a Vatikánváros és a castel gandolfói rezidencia közötti útvonalat is.”

A Blikk (24.o.) Veszélyben a pápa címmel közli, hogy Ali Agca, II. János Pál pápa merénylője levélben figyelmeztette XVI. Benedek pápát: az életével játszik, ha Törökországba látogat. A börtönben lévő Agca szerint „a pápa annyira feldühítette az iszlám világot, hogy nincs az a testőrség, amely török látogatása alatt megvédi.”

Hazai hírek

A Heti Válaszban (Bűnök és bocsánatok 26-27.o.) Erdő Péter bíboros-prímás nyilatkozik, aki Salkaházi Sára boldoggá avatásáról elmondta: az ő élete arról szólt, hogy „Krisztus kedvéért mások szolgálatának szentelte magát. Ezért lépett be a szociális testvérek közé, ezért ment szegényeket gondozni Kárpátaljára, és társaival ezért bújtatott menekülteket. A vészkorszak idején pedig azt kérte Istentől: kímélje meg a többieket, és fogadja el az ő életáldozatát. Látta ugyanis, hogy mindenkit veszély fenyeget, hiszen ha az akciót felgöngyölítik, az egész rendet megbüntethették volna… Azt hiszem, Sára testvér minden jó szándékú ember előtt példa lehet. Mindazon értékeket ugyanis, amelyeket ma hol keresztény, hol baloldali értéknek neveznek, ő tudatosan vállalta. Ha valaki foglalkozott a szociális problémával, a nők helyzetével, a hátrányos helyzetű fiatalokkal, akkor az ő volt – miként egyébként kora egyháza is kivette részét az első világháború utáni szegénység enyhítéséből.” A bíboros-prímás szólt a nyári szlovák-magyar kiengesztelődési nyilatkozatról is, és elmondta azt is, hogy az 1956-os forradalom évfordulóján az elesettekért imádkozik, bármelyik oldalon haltak is meg. Személyes élményét felidézve így fogalmazott: „Nem hiszem, hogy aki 1956. november 4-én a Duna-parton a feletteseitől azt kérdezte, hogy ez már a Szuezi-csatorna-e, oly sok mindenről tehetett volna. Amikor pedig ma az elesettek lelki üdvéért imádkozunk, mindegyikükben az Isten ítélőszéke elé kerülő embert látjuk – ami persze nem azt jelenti, hogy mindenkinek a korabeli cselekedetét egyformán ítélnénk meg.” A magyar katolikus egyházfő ma is időszerűnek tartja a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1996-os, Igazságosabb és testvériesebb világot című körlevelét. „Az egyház társadalmi tanításának bemutatása mindazonáltal folyamatos kötelességünk, amire jó alkalmat nyújt majd, hogy hamarosan magyarul is megjelenik a katolikus egyház szociális tanítását összefoglaló, Rómában másfél éve kiadott kötet.” A kormány gazdasági intézkedéseit illetően Erdő Péter elmondta: „Van néhány jogszabálytervezet, amelyről kikérik a véleményünket – ezek általában terjedelmes anyagok, így nehéz a gyakran szűk határidőn belül reagálni –, ám ezen túlmenően nemigen kérdeznek minket. De nem is gondolom, hogy minden ügyben mi lennénk a legavatottabbak. Persze illetékesnek érezzük magunkat az evangélium hiteles tolmácsolásában, ám hogy ebből egy adott összefüggésben milyen cselekvés következik, azt csak a körülmények alapos ismeretében lehet megmondani. Ezért nagy szükség van minden világi hívő tapasztalatára és hozzáértésére, hiszen ma sokszor már ahhoz is rendkívüli szakismeret kell, hogy megértsük azt a helyzetet, amelyben élünk. Nyilvánvalóan egyértelmű esetekben persze eljuthatunk oda, hogy hallatni kell a hangunkat.”

A HVG (89-92.o.) Kultuszforradalom? című összeállítása szerint Salkaházi Sára budapesti boldoggáavatása annak is jele, hogy a pápa szimbolikusan ugyan, de lemondott egy Róma által nyolcszáz éve megszerzett privilégiumról. A lap idézi Szőke János szalézi szerzetest, a boldoggá avatási eljárás magyarországi képviselőjét, aki sajnálkozva szólt arról, hogy az Árpád-ház kihaltával a szentek koszorúja megszakadt. A lap emlékeztet rá: az 1999. június 16-ai magyar vonatkozású szentté avatáskor szintén Árpád-házi sarjat kanonizált II. János Pál pápa: Kingát, Margit nővérét, aki a legenda szerint szűzházasságban élt Szemérmes Boleszláv lengyel királlyal. „Igaz, egyházi szakértők szerint Salkaházi Sára esetében is van remény arra, hogy a közeljövőben szentté avassák. Az aktuális kanonizációkban ugyanis fontos szempont az illető életének üzenete. Márpedig az ő esetében nemcsak az lehet példaértékű, hogy a zsidómentésben vállalt szerepe miatt lett mártírrá, hanem az is, hogy kritikus szemléletű entellektüelből lett Istent és társait engedelmesen szolgáló apáca.”

Magyar Kurír