Napi sajtószemle

Reagálások XVI. Benedek pápa iszlámmal kapcsolatos kijelentéseire

A Népszabadság (1.,8.o.) Az al-Kaida bosszút hirdet – A pápa meggyilkolására uszítanak főcímekkel; XVI. Benedek bocsánatot kért – Templomokat támadtak meg, Szomáliában megöltek egy idős apácát az iszlám szélsőségesek alcímekkel; a Népszava (2.o.) Mély sajnálatát fejezte ki a pápa címmel, a Magyar Hírlap (1.,6-7.o.) Pápai sajnálat a muszlimok haragja után – XVI. Benedek pápa sajnálja, hogy megsértette a muzulmánokat címekkel, a Magyar Nemzet (1.,8.o.) Bocsánatot kért a pápa főcímmel és Olasz apácát gyilkoltak meg egy szomáliai kórházban alcímmel számolnak be arról, hogy mélységes sajnálkozását fejezte ki XVI. Benedek, hogy múlt heti beszédének egyik részletét sok muzulmán sértésként élte meg. A lapok kiemelik, hogy a szélsőséges indulatok a hét végén sem csitultak, Ciszjordániában keresztény templomokat gyújtottak fel, Szomáliában megöltek egy apácát. Egy olasz tévécsatorna bemutatott, egy, az al-Kaida terrorszervezetnek tulajdonított videót, amely a pápa megölésére szólít fel.

A Magyar Hírlap két oldalt szentel a témának. Bolek Zoltán, a Magyar Iszlám Közösség vezetője szerint „XVI. Benedek pápa hibázott abban, hogy nem határolódott el a bizánci császártól vett idézettől. Az zavar minket, hogy a pápa bíboros korában ellenezte Törökország uniós csatlakozását, mégis elfogadjuk a bocsánatkérését. Nem feltételezzük, hogy meg akarta sérteni a muszlimokat. Szerintem a muszlim világ egy kicsit túlzásba vitte a tiltakozást. Mi az együttműködésre és a vallásközi párbeszédre helyezzük a hangsúlyt, és nem csak akkor, ha baj van. Abban például egyformán gondolkozunk a keresztényekkel, hogy a vallásos emberek nem lehetnek erőszakosak.” Azzal kapcsolatban, hogy a napokban több csoport is a pápa megölésével fenyegetőzött, a Magyar Iszlám Közösség vezetője leszögezte: „Visszautasítunk bármilyen hasonló felhívást, nem tekintjük igazi hívőknek azokat, akik erre buzdítanak. Sajnos néhány konfrontációt kereső vallási vezető politikát csinál a hitből azzal, hogy hiszékeny embereket tüzel fel.” A liberális lap kormányfők, főmuftik és egy bíboros véleményét is idézi. Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök: „A pápa kijelentései visszásak és szerencsétlenek. Egy lépést vissza kell lépnie, hogy megőrizhesse a vallások közötti békét.” III. Senouda pápa, az egyiptomi kopt keresztények vezetője: „Minden megjegyzés, amely megsérti az iszlámot és a muzulmánokat, Krisztus tanításai ellen való.” Abdul-Aziz al-Sejk, Szaúd-Arábia főmuftija: „Mára mindenkinek kiderülhetett, hogy a vallási megbékélésre vonatkozó állítások hazugságok. Hogyan is gondolhatnának megbékélésre, miközben sértegetik az iszlámot és a prófétát?” Naszrallah Szfeir bíboros, a Libanonban élő maronita keresztények pátriárkája: „Az iszlám tiszteli Krisztust mint prófétát. Közös érdek az együttműködés, különösen Libanonban.” Dalil Boubakeur, a franciaországi muzulmánok nemrég lemondott elnöke: „Elégedettséggel tölt el a pápa bocsánatkérése. Beszéltem a Vatikán vezetőivel, a keresztény–muzulmán párbeszéd folytatódni fog.” Mohammed Mahdi Akef, a Muzulmán Testvérek egyiptomi szervezet elnöke: „A pápa megjegyzései miatti düh szükségszerű, de nem tarthat sokáig, mert bár ő a katolikus egyház vezetője, sok európai nem követi. Így amit mond, nem befolyásolja őket.”

A Népszabadság a Muzulmán Testvérek elnökhelyettesét, Mohammed Habibot idézi, aki elmondta: „XVI. Benedek bocsánatkérését kielégítőnek tekinthetjük, még ha azt akartuk is, hogy a pápa vázolja fel saját elképzeléseit és gondolatait az iszlámról. Azt mondja, keddi szavai nem a személyes véleményét tükrözik. Szeretnénk tudni, mi a személyes véleménye.”

Ugyancsak a Népszabadságban (3.o.) Miklós Gábor Az iszlám harag szele címmel bizonyosnak mondja, hogy XVI. Benedek „teológiai előadásának (félreértelmezett, félreértett) mondatai nem lennének alkalmasak ilyen tömeghisztéria kiváltására, ha az iszlám világ jelentős része nem érezné magát elnyomottnak, a globális gazdaság peremére szorítottnak. A politikailag korrekt gondolkodás arra ösztönözne, hogy megindokolja, értelmezze az ember, miért is van szükségük erre a gyűlöletre, miféle történelmi igazságtalanságok, elnyomások, háborús és kulturális megaláztatások vezettek ide. És eközben félünk feltenni a kérdést: mi az oka annak, hogy a most utcára vonuló világ rosszul használja természeti kincseit és szellemi örökségét, miért szakad le még jobban, miért lesz kárvallottja a globalizációnak? Miért lett a pápa szemükben a Nyugat, az ’új keresztesek’ elpusztítandó jelképe?” A szerző felhívja a figyelmet arra is, hogy a vallásra való hivatkozás az iszlám világban olyannyira a politika eszközévé lett, hogy a megnyilvánulásokat nehéz más módon értelmezni, mint a hittel való visszaélésként.

A Magyar Hírlapban (13.o.) Szále László Pápai üzenetek címmel leszögezi: „Nem a Prófétát sérti tehát a pápa, amikor egy XIV. századi bizánci császártól idéz, hanem a vallási indítékú – vagy annak álcázott – erőszak híveit.” Szále kitér Salkaházi Sára tegnapi boldoggáavatására is. Szerinte az nem azért nagy esemény, mert hasonló 923 éve nem történt Magyarországon, „hanem azért, mert a katolikus egyház vele olyan személyt akar példaképül állítani – mi más volna a szent, a boldog? –, aki nem mások ellen, hanem másokért halt vértanúhalált. Salkaházi Sára, a Szociális Testvérek Társaságának tagja annak idején felajánlotta életét a rászorultakért s az üldözöttekért. A felajánlást a nyilasok is komolyan vették, ’44-ben belelőtték őt is a Dunába az üldözöttekkel együtt. Jó lenne, ha a pápának ez az üzenete is eljutna a muzulmán politikusokhoz – mert szerintem őket idegesítette a pápa mondata, nem a híveket –, s ha eljutna, érzékelhetnék, hogy amikor Salkaházi Sára meghalt a hitéért, azt az üldözöttekért vállalta, s az ő halálába rajta kívül nem halt bele senki.”

Salkaházi Sára boldoggáavatásáról

A Magyar Hírlap (1.,12.o.) Boldoggá avatták Salkaházi Sárát, a Népszabadság (1.,6.o.) Magyar embermentő vértanú a boldogok között – Hiteles keresztény példakép főcímekkel és Erdő Péter bíboros szlovákul köszöntötte a Kassáról, Salkaházi Sára szülővárosából érkező zarándokokat – Boldoggá avatták Budapesten az embermentő szociális testvért, Salkaházi Sárát alcímmel, a Népszava (1.,16.o.) Boldoggá avatták Salkaházi Sárát címmel, a Magyar Nemzet (1.,2.o.) Boldoggá avatták Sára testvért főcímmel és Schweitzer József veszedelmes feladatnak, példátlan, hősies cselekedetnek nevezte az embermentést alcímmel számol be a zsidómentő, vértanúhalált halt szerzetes testvér tegnapi boldoggáavatásáról.

A Magyar Hírlapban (Szőke János… 12.o.) Szőke János szalézi szerzetes, a boldoggáavatási eljárás hazai képviselője nyilatkozik, aki elmondta: „Sára testvér boldoggáavatása azt fejezi ki, hogy a faji megkülönböztetés ellentétes a keresztény és az általános emberi alapértékekkel.” P. Szőke elmondta azt is, szentté válhat Salkaházi Sára, „ahhoz viszont szükség van egy csodára. A boldoggáavatás ennek az első lépcsőfoka. Most közzéteszik a boldog tiszteletét, ezek után lehet fohászkodni hozzá. Ha valaki felgyógyul például egy áttételes rákból, mert fohászkodott hozzá, elkezdődhet a szenttéavatás hosszadalmas folyamata, amelyhez elsőként orvosi jelentésekre van szükség.”

A Magyar Nemzetben (Íróként is jelentős személyiség volt 15.o.) Szeghalmi Elemér irodalomtörténész nyilatkozik, aki Mona Ilona szociális testvérrel Salkaházi Sára élete és munkássága címmel írt könyvet a boldoggáavatott szociális testvérről. Szeghalmi igazságosnak tartja, hogy Salkaházi Sára életszentségével és evangéliumi útkövetésével megkapja a boldog címet. Az Új Ember és a Vigilia állandó szerzője kiváltképpen fontosnak tartja, hogy Boldog Salkaházi Sára íróként, újságíróként is rangos életművet hagyott hátra. Vértanúságának erkölcsi indítékai visszakereshetők a Szociális Testvérek Társaságában folytatott tevékenységében. Azon kevesek közé tartozott az embert próbáló XX. században, akiknek a hit, a mindennapi élet, a szociális tevékenység és az irodalom igazságai egyetlen nagy, az életszentségben ötvöződő igazsággá váltak. A Fekete furulya című, 1926-os novelláskötete, a Mindennapi kenyerünk című regénye, a Szent Margit című misztériumjátéka Szeghalmi megítélése szerint olyan tehetség ígéretét hordozta, amely a fiatalon, negyvenöt évesen elhunyt Salkaházi Sárát Selma Lagerlöfhöz hasonló formátumú íróvá tehette volna.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (6. o.) Ludwig Emil Boldoggáavatás címmel felidézi az eddigi magyar szentek életútját, s megjegyzi: „Fényes középkorunk alkonyát azonban hosszú, sötét korszakok követték, egészen a mögöttünk hagyott évszázadig. Az 1900-as évek derekának szörnyű viharából eddig két életét másokért feláldozó hőst emelt az egyház a boldogok sorába: a védtelen nőket testével óvó Apor Vilmos győri püspököt szovjet katonák gyilkolták meg 1945. április 2-én, Salkaházi Sára szociális testvért zsidó védenceivel együtt a nyilasok lőtték a Dunába 1944. december 27-én. A két esemény között alig pár hónap telt el, 1944–45 óta azonban több mint fél évszázadot kellett várni áldozatuk elismeréséhez. A két rémtettben és utóéletükben benne van az egész XX. századi magyar sors. Ezen kellene elgondolkodniuk és gondosan ügyelniük elsősorban azoknak, akiket a történelem kisiklása magasabb történelmi posztra emelt hazánkban. Ügyelni, miként nyilatkoznak és cselekszenek a Magyarországot, múltunkat, jelenünket és jövőnket érintő kérdésekben. Mint például most, amikor – Ady Endre szavaival – percemberként dáridója zajlik, és mosdatlan szájú, hazug, felelőtlen, gátlástalan vigécek kezére jutott hazánk sorsa.”

Magyar Kurír