Napi sajtószemle

A napisajtó XVI. Benedek pápa iszlámmal kapcsolatos kijelentéséről

A Népszabadság (1., 8. o.) Iszlám indulat a pápa ellen című, a nap főhíreként közölt írása szerint „árthatnak a vallások közötti harmóniának XVI. Benedek pápa szavai, amelyet egy minapi németországi előadásában mondott az iszlámról – vélik muzulmán vezetők több iszlám országból és bocsánatkérésre szólítják fel a katolikus egyházfőt.” A lap felidézi: a pápa a regensburgi egyetemen egy XIV. századi bizánci császár, II. Mánuel könyvét idézte, amelyben a császár egy perzsa muzulmán tudóssal folytatott párbeszédét írja le, s a szent háborúról és a vallásban meglévő erőszakról kérdezte őt. A császár úgy vélte, Mohamed próféta csak gonoszságot és embertelenséget terjesztett. A könyvet kommentálva XVI. Benedek világos megkülönböztetést tett a keresztény és az iszlám között a hit és a józan ész viszonyát tekintve – írja a baloldali lap. Egyúttal közli, több muzulmán vezető felszólította valamennyi muzulmán országot, hogy hívja vissza vatikáni követeit. Az 57 muzulmán államot tömörítő Iszlám Konferencia Szervezetének (OIC) pénteki közleménye szerint „a pápa rágalomkampányt kezdett az iszlám és a próféta ellen. Az OIC reméli, hogy a kampány nem jelenti a Vatikán új politikájának előjátékát az iszlámmal szemben” – olvasható a dokumentumban. Az orgánum ismerteti a Vatikán sajtóosztályának közleményét is: „a legkevésbé sem állt a szentatya szándékában a dzsihádról és a muzulmán gondolkodásról folytatott elmélyült tanulmányával megsértenie a muszlim hívők érzékenységét.” A Népszabadság szerint a történtek miatt veszélybe kerülhet a katolikus egyházfő november végére tervezett törökországi látogatása. Az újság rámutat: miközben a német lapok azt kérdezik, hogy a pápa a dán Mohamed-karikatúrákhoz hasonlatos tiltakozást vált-e ki, Hakim al-Mutairi, a kuvaiti Umma (Iszlám Nemzet) nevű iszlamista párt vezetője felszólította a muzulmán országokat, hogy hívják vissza vatikáni nagyköveteiket. Az evangélikus Angela Merkel német kancellár a Bild című lapnak adott interjújában kijelentette: aki bírálja a pápát, félreértette beszédének szándékát. A pápai keddi beszédében a vallások közötti párbeszédre hívott föl.

A Magyar Hírlap (9. o.) Hitlerhez hasonlította a pápát egy törökországi politikus címmel idézi a török Igazságosság és Fejlődés Pártjának politikusát, Salih Kapusuzt, aki Hitlerhez és Mussolinihez hasonlította XVI. Benedeket. Sajnálatát fejezte ki, hogy „egy a sötét középkorban megragadt, előítéletekkel terhes ember vezeti a katolikus egyházat.”

A Népszava (1., 2. o.) Felháborította XVI. Benedek pápa a mozlimokat – Felháborodtak a muzulmánok címmel röviden foglalkozik a témával.

A Magyar Nemzet (1., 8, o.) Egy félreértés miatt muzulmán bírálatok kereszttüzébe került XVI. Benedek – Félreértették XVI. Benedek szavait? címmel kapcsolódik az ügyhöz. A polgári napilap is több véleményt idéz. Ahmed Abul Geit egyiptomi külügyminiszter közölte: aggódik amiatt, hogy a pápa szavai semmivé teszik a Kelet és Nyugat érdekében tett erőfeszítéseket. Din Syamsuddin, a második legnagyobb indonéziai iszlám szervezetnek, a mérsékeltnek számító Muhammadiyahnak az elnöke kijelentette: a katolikus egyházfő gondolatai elárulják, hogy híján van a bölcsességnek, nem érti az iszlámot, felszólította ugyanakkor a muzulmánokat, hogy tartózkodjanak a túlzott reagálásoktól. Kiss Ulrich jezsuita atya a lapnak elmondta: provokációnak vagy a szentatya szavai meg nem értésének lehetünk tanú, hiszen szó sem volt arról, hogy a katolikus egyház elítélte volna Mohamedet. A pápa, mint elődje, nagyon fontosnak tartja a párbeszédet. XVI. Benedekkel szemben szinte kizárólag politikusok, nem pedig vallási vezetők fogalmaztak meg kemény bírálatot. A muzulmán gondolkodók is úgy vélik, az iszlám nem egyeztethető össze ártatlan életek kiirtásával.

A Népszabadságban (3.o.) Czene Gábor Düh, könyörület címmel leszögezi: „Az egyház tanításait, a vatikáni külpolitikát és a pápa eddigi megnyilvánulásait ismerve elképzelhetetlen, hogy XVI. Benedek magáévá tette és nyilvánosan vállalta volna az idézett véleményt. Ezt a lehetőséget a vatikáni sajtóiroda is teljességgel kizárta. A sajtóiroda igazgatója hangsúlyozta, hogy a pápa mély tiszteletet érez a többi vallás, így az iszlám iránt is, és a legkevésbé sem állt szándékában megsérteni a muszlim hívők érzékenységét. Ettől még előfordulhat, hogy a regensburgi előadásba olyan mondatok is becsúsztak, amelyek félreérthetők voltak. Lehet, hogy a vallási fanatizmus és az erőszak elítélését a pápa olyan összefüggésben említette, amely alkalmas volt arra, hogy a hallgató az egész iszlám hitre általánosítson.” Czene hozzáteszi ennek eldöntésére csak abban az esetben tehetne kísérletet, ha elolvashatná XVI. Benedek előadásának szó szerinti szövegét, de az nincs a birtokában. „Valószínűleg így vannak ezzel a hevesen tiltakozó iszlám vezetők is, akikhez – gyanítjuk – szintén csak félresiklott vagy félremagyarázott mondatfoszlányok jutottak el. Mintha csak ürügyet keresnének, és önigazolást látnának a nyugati civilizáció elleni szellemi hadjárathoz. Bocsánatkérést követelnek, de a dániai karikatúrabotrányban láthattuk, mennyit érnek a bocsánatkérések. Sokkal nagyobb szükség lenne arra, hogy az iszlám vezetői visszafogják az embereket. Ennek alig látszik jele. A kevés kivétel közé tartozik az egyik indonéz iszlám szervezet elnöke, aki pontosan tudja, hogyan lehet bizonyítani a pápának tulajdonított szavak valótlanságát: úgy, hogy túlzott érzelmek nélkül, nyugalommal fogadják a vélt vagy valós sérelmeket. Akár bocsánatot kér a pápa, akár nem – jelentette ki –, az iszlám közösségnek meg kell mutatnia, hogy könyörületes vallás.”

Salkaházi Sára boldoggáavatásáról

Több napilap is ír arról, hogy holnap a katolikus egyház boldoggáavatja az 1944. december 27-én vértanúhalált halt Salkaházi Sára szociális testvért. A Népszabadság (1.,4.o.) Isten kegyelméhez hűségesen címmel idézi fel Salkaházi Sára életútját, s kiemeli: a hétvégén olyan különleges vallási esemény színhelye lesz Budapest, amelyet legutóbb 1083-ban, I. István király szentté avatásakor rendeztek Magyarországon. Nyilatkozik a lapnak Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. Az interjú címe: Hiteles keresztényi szeretet. A magyar katolikus egyházfő elmondta: „Salkaházi Sára életét tanulmányozva azt látjuk, hogy az emberség és a szeretet képes összekötni egymással a népeket. A boldoggáavatás kapcsán Salkaházi életének legutolsó időszaka került reflektorfénybe, az a hősies önfeláldozás, ahogyan az üldözöttek védelmére kelt. Érthető, ha mostanában a vértanúságáról esik a legtöbb szó, de Salkaházi korábbi tevékenysége miatt is méltóvá vált arra, hogy az egyház példaképül állítsa a hívek elé. Méltatásakor külön fejezetet érdemel az a szociális munka, amelyet hosszú éveken keresztül a korabeli Csehszlovákiában és Kárpátalján, majd Magyarországon végzett. Salkaházi Sára katolikus leányokat és asszonyokat támogató szervezeteket is alapított, és működtetett, ez pedig arra is bizonyíték, hogy a hiteles keresztényi szeretet megnyitja az emberek szemét a női méltóságra. A igazi kereszténység nyitottá tesz minket az emberek aktuális problémái iránt, kényszerít minket arra, hogy próbáljunk valahogy segíteni. Ha szerényen, akkor úgy, ha nagyobb mértékben, akkor adja Isten!, hogy úgy is.”

A Magyar Nemzet (1., 5. o.) Boldoggáavatás Budapesten címmel kiemeli, hogy „Kétes dicsőségű nyári ’parádék’ után a maga nemében egyedülálló rendezvény lesz holnap délelőtt Budapesten.” A lap rámutat, hogy Salkaházi Sára tetteit a zsidóság is nagyra becsüli. Halála után a Jad Vasem jeruzsálemi emlékhatóság gondoskodott neve izraeli fennmaradásáról, a Világ Igazai fasorban. Most Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi vállalta, hogy ő is méltassa a keresztény mártírt a szentmise záró könyörgéseit követően.

Szintén a Magyar Nemzetben (25. o.) Engem küldj! címmel Fáy Zoltán felidézve a vértanúhalált halt szociális testvér életútját, kiemeli: „Egyre tökéletesebb szabadságot akart a mind nagyobb elköteleződéssel. Teljes titoktartás mellett 1943 őszén anyaháza kápolnájában életfelajánlást tett „azon esetre, ha egyházüldözés, ha a társaság, vagy a testvérek üldöztetése következne be.” A cikkíró arra is emlékeztet, hogy Salkaházi Sára és társai kivégzésének helyén ma emléktábla áll, „időnként megrongálják, eldöntik, behajítják a Dunába, mint azon az éjszakán a szemerkélő ólmos esőben a holttesteket.”

A Népszava Szép Szó című mellékletében (2.o.) Dési János Boldoggáavatják a nyilasok által agyonlőtt apácát címmel sok szempontból figyelemre méltónak tartja Salkaházi Sára „tragikus” történetét és a katolikus egyház példaképei közé választását. A cikkíró idézi Randolph Brahamot, a magyar holokauszt nemzetközileg elismert kutatóját: „A keresztény egyházakat nagy felelősség terheli a magyar zsidóság tragédiájáért. Czapik Gyula egri érsek fatális hibaként kárhoztatta, hogy a német katolikus egyház nem azonosult a nemzetiszocializmussal. Grősz József kalocsai érsek a nyilaskeresztet összeférhetőnek tekintette Krisztus keresztjével.” Dési arra is kitér, hogy Serédi Jusztinián bíboros „többször találkozott Sztójay Döme miniszterelnökkel, elsősorban a papok és szerzetesek, apácák védelmében, s azt próbálta elérni, hogy nekik ne kelljen sárga csillagot viselniük. Ám a bíboros nem fejezte ki rosszallását a zsidók elhurcolása közben esett jogtalanságok és embertelenségek miatt, nem ítélte el gettóba zárásukat és kifosztásukat, nem jelezte előre a zsidóellenes intézkedések lehetséges következményeit. Mindez vitathatatlanul támogatást adott Sztójaynak.” Dési szerint „Mindezek fényében különösen tiszteletre méltó Salkaházi Sára, a Slachta Margit fémjelezte Szociális Testvérek Társasága tagjának tevékenysége.” A szerző ismét idéz Braham könyvéből: „nem egy alacsonyabb rangú egyházi személy is részt vett, életét kockáztatva az ellenállásban és a mentésben. Különösen elismerésre méltó tevékenységét fejtett ki mások mellett Salkaházi Sára.” Dési szerint Salkaházi Sára vasárnapi boldoggáavatása azt jelzi, hogy a katolikus egyház számára „mégiscsak azok a példaképek, a szent emberek, akik, ha úgy adódott, a társadalmi közvélekedésekkel, a felső papság ijedt helyezkedésével szemben, hitük parancsa szerint léptek fel… a tömeggyilkosok ellen.”

Egyéb témák

A Magyar Nemzetben (32-33.o.) Fáy Zoltán Retusált forradalom címmel foglalkozik Mindszenty József bíboros-hercegprímás 1956-os szerepelésével. A cikkíró emlékeztet rá: „Mindszenty József szálka volt a hazai baloldal szemében 1919-ben, 1948-ban, 1971-ben – s napjainkban is. Nemrégiben Donáth Ferenc nehezményezte, hogy Mindszentyt 1956-tal kapcsolatban lényeges tényezőként említik a jobboldalon. A bírálatok hátterében az a kimondatlan vélekedés áll, hogy a ’jó kommunisták elűzték a rossz kommunistákat’ ’56 képébe Mindszenty nem fér bele. Túlságosan nehéz lenne kommunistát faragni belőle.” A cikkíró idézi Donáth Ferencet: „A Fidesz közeli forradalomfelfogás vallásos mázú; Mindszenty panteonját a Terror Háza kínálja, azt a látszatot keltve, mintha személye és mondandója a forradalom lényegi eleme, nem csak részlete lett volna.” Hasonlóan vélekedett Litvány György is, amikor le akart számolni a polgári forradalom mítoszával, igaz, egyik írásában elismerte: Mindszenty József egyike a forradalom szimbolikus főalakjainak. Fáy szerint azonban a lényeg az, hogy „ebben az interpretációban az egyik oldalon a megfellebbezhetetlen igazság, a másikon a sanda politikai hazugság vagy részigazság áll. Úgy látszik, nincs új a nap alatt. A technika túlságosan ismerős, akár 1956-tal, akár Mindszenty bíborossal kapcsolatban.” A cikkíró idéz a bíboros-hercegprímás 1956. november 3-án elmondott beszédéből, s leszögezi: „Természetesen az ’én pártokon kívül és állásom szerint felül is vagyok’ kijelentést elég nehéz aktív politizálásként értelmezni, és a Nagy Imrétől való elhatárolódás is meglehetősen áttételesen következtethető csak belőle. Ráadásul a bíboros tárgyalásai, valamint az Emlékiratok szövege sem erősíti meg ezt a hipotézist, a rendszerváltás után mégis ez lett az ötvenhat kapcsán megfogalmazott Mindszenty-bírálat sarokpontja. Ahogyan korábban Nagy Imre támogatása, úgy most a tőle való elhatárolódás a vád. Természetesen egyik megállapítás sem igaz.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (Élő ág 25.o.) Tóth Ilona, a Fokoláre Mozgalom egyik magyarországi felelőse és Paolo Siniscalco, a római La Sapienza Egyetem nyugalmazott professzora nyilatkoznak a mozgalom múltjáról és jelenéről, hétvégi, budapesti kongresszusuk előtt. Tóth Ilona elmondta: „Isten ajándékainak azonos a forrása, de Chiara Lubich karizmájának eredetisége mégis megkülönbözteti a Fokolárét a többi szervezettől. Ennek egyik vonása, hogy a felebaráttal való konkrét kapcsolat révén igyekszik megvalósítani az evangéliumot… A kereszténység közös élménye, hogy egy az atyánk. Az egyetemes testvériség újrafelfedezése és megélése meghagyja, sőt a dialógus révén megerősíti mindenkinek a saját identitását.” Tóth Ilona emlékeztetett rá: az 1956-os magyar forradalom eltiprásának hírére XII. Piusz is felszólította a világot, hogy az emberiségnek vissza kell térnie Istenhez. Erre reakcióként Chiara Lubich felhívást tett közzé: „Ha létezik egy olyan társadalom, amely képes az emberek szívéből kitépni Isten nevét, akkor léteznie kell olyan társadalomnak is, amely képes Istent újra az őt megillető helyre tenni.” Ezzel indult az Isten önkéntesei mozgalom, amely a Fokoláre Mozgalomnak „Élő ága, tartóoszlopa, világi kifejeződése az alapgondolatnak. Az Isten önkéntesei a Fokoláre lelkiségét élik saját környezetükben, családjukban, munkahelyükön. Az első keresztény közösségek hasonló elvek alapján szerveződtek.” Siniscalco professzor felidézte, hogy a Fokoláre a második világháború közepén, „egy olyan pillanatban született, amikor a Nyugat erőtartalékai megcsappantak, és a nyugati kultúra krízisbe került. Ilyen körülmények között pattant ki a szikra, hogy a reményt kell elvinni a világnak az emberiség egyetemes testvérisége alapján. Sokak szerint napjainkban éppolyan drámai a helyzet, mint amilyen a világháború éveiben volt. Globalizáció, az iszlámmal való kapcsolat, gazdasági nehézségek – a világ életében ismét az árnyak kerülnek előtérbe. A Fokoláre Mozgalom lényegi eleme a dialógus.” A professzor elmondta azt is, hogy budapesti rendezvényüknek is a testvériség lesz az alapgondolata: „Új gondolatokat, új terveket, paradigmákat keresünk az emberrel, a világgal, az abszolútummal kapcsolatban. A testvériség gondolata kapcsán foglalkozni fogunk az igazságosság kérdésével is. Ez elvezet oda, hogy hogyan lehet megújítani a politikát. Nagyon fontos, hogy a kongresszus valamennyi témája mögött a hétköznapi élet konkrét tapasztalatai állnak. A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy a Fokoláre válaszai nem utópisztikusak, hanem nagyon reálisak.”

Magyar Kurír