Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszava (12.o.) Bajorországba utazik a pápa, a Magyar Nemzet (9.o.) Sokan üzletet csinálnak a pápalátogatásból címmel részletesen foglalkozik azzal, hogy szombaton kora délután a müncheni Franz-Josef Strauss repülőtérre érkezik XVI. Benedek pápa és megkezdi hatnapos látogatását szülőföldjén. A Népszava kiemeli: XVI. Benedek ugyan nem pályázik az utazó pápa elnevezésre, ám aligha kétséges, hogy holnap kezdődő lelkipásztori útja kiemelkedően fontos számára, hiszen szülőhazájába, azon belül szűkebb pátriájába, Bajorországba látogat. Rónay Tamás cikkíró szerint az út csak részben nevezhető lelkipásztorinak. Sokan úgy vélik, „hatnapos időutazásán szülőföldjétől búcsúzik a hetvenkilenc éves katolikus egyházfő”. Rónay kitér arra is, hogy szeptember 13-án Pentlinget ejti útba a Szentatya. E faluban található Joseph Ratzinger kisebb lakja. Amikor testvére, George Ratzinger Pentlingbe látogat, mindannyiszor felkeresi a „pápa házát”, meglocsolja a virágokat, majd forró dróton feltárcsázza öccse vatikáni számát. Rögvest meg is nyugtatja Josephet: „Még áll a ház.” Rónay szerint a pápa pentlingi „kiruccanása” azért lesz különösen fontos Joseph Ratzinger számára, mert a program szerint kizárólag itt lesz ideje arra, hogy hosszabban is elbeszélgessen Georggal. A cikkíró idézi XVI. Benedeket: „Minden másodperc, amit Bajorországban töltök, különösen értékes számomra. Természetesen boldog lettem volna, ha még több időt lehetnék itt, hiszen talán utoljára látom életem oly kedves helyeit.”

A Magyar Nemzet rámutat: a 79 esztendős vatikáni államfőre komoly fizikai erőt megkövetelő program vár. A polgári lap kiemeli, hogy mindössze Traunstein lakosai figyelik majd lehangoltan a Szentatya útját, a szervezők ugyanis mintha megfeledkeztek volna arról a városról, ahol Joseph Ratzinger leérettségizett, elvégezte a papi szemináriumot és első miséjét tartotta. Fritz Stahl főpolgármester szerint „a pápát ide-oda rángatják, mi nem akarunk terhére lenni.” Az orgánum szerint a főpolgármester szavai utalnak azokra a kísérőjelenségekre, amelyek nem feltétlenül felelnek meg a Vatikán elképzeléseinek. XVI. Benedek személye és látogatása körül az üzleti érdekek láncolata alakult ki. A „pápai” jelzővel ellátva giccsnek nevezhető áruk várnak a világ minden sarkából érkező turistákra, sörösüvegek és -korsók, marcipánból készült püspöksüvegek, ribizlilekváros „Benedek-szeletek”, a pápa fényképével dekorált szakácskönyvek, mézesüvegek, kávéskanalak gyűszű, cukorkás zacskók, kegyszerek. Hubert Gschwendtner, Marktl am Inn polgármestere számtalan elmarasztaló, sőt fenyegető anonim levelet kapott. „Nem szégyellik magukat? Disznóság az a szégyenletes eljárás, amit a Szentatyával szemben tanúsítanak.” Az újság emlékeztet rá: azt követően, hogy Joseph Ratzingert 2005 áprilisában pápává választották, megváltozott a szülőházának otthont adó település élete. Tizenhét hónappal ezelőtt egyetlen külföldi érdeklődő sem tűnt itt fel, a városháza melletti presszóban naponta legfeljebb 5-6 vendéget számláltak, kíváncsi újságírónak még a hírét sem hallották. Ma 8 parkolóhely várja a turistákat szállító autóbuszokat, a polgármester kardinálisokat és érsekeket fogad, a városka 15 új munkahelyet létesített, az Interneten négynyelvű honlap büszkélkedik, a látogatóknak turistaközpont szolgál felvilágosítással. A növekvő érdeklődés arra késztette a képviselőket, hogy szakértőt szerződtessenek a viharos fejlemények levezénylésére. Egy hajdani banktisztviselő igyekszik új arculatot adni Marktl am Inn-nek. „Továbbra is bajor falucska vagyunk, de egymilliárd katolikus figyel bennünket!” – hangoztatta Stephan Semmelmayer és ügyel arra, hogy az eladó portékák ne lépjék át a jó ízlés határát. Münchenben szintén üzleti tapasztalatokkal rendelkező személy szervezi a pápa látogatását. Engelberg Dirnberger előbb kitanulta a bankszakmát, gazdasági tanulmányokat végzett, majd a szövetségi pénzintézetben dolgozott, mielőtt 1999-ben pappá szentelték.

Hazai hírek

Az Élet és Irodalom (3-4.o.) közli Majsai Tamás Öt évtizeden át ügynökök az evangélikus egyház élén című, többrészesre tervezett tanulmányának első részét. A cikkíró dokumentumokkal igyekszik bizonyítani a cím igazságát. Elsőként Nagy Gyula nyugalmazott püspök személyével és pártállamban folytatott tevékenységével foglalkozik. Majsai a tanulmány bevezető részében kiemeli, hogy ügynökügyben „A katolikus eklézsia álláspontjának lényegéről mindent elmond az állambiztonsági kollaborálás tényével leleplezett, nemrégen még hivatalban volt bíboros-prímás viselkedése. Besúgói ténykedéséről Paskai László fél év alatt egyetlen szóra sem méltatta a közvéleményt. Felfogása egyezni látszik azokéval, akik az ügyet szimpla gyónástechnikai rutinkérdésnek tekintik, és úgy vélik, hogy történelmi prostituálódásukról a leghitelesebben üldözéselméleti kutatóbázisok tudnak nyilatkozni.”

Ugyancsak az Élet és Irodalomban (Páriák, cigányok, egyházak 6-7. o.) Derdák Tibor, a roma felnőtteket oktató Kis Tigris Gimnázium igazgatója nyilatkozik, aki korábban fontos szerepet játszott a Gandhi Gimnázium, majd a mánfai – cigány fiataloknak otthont adó – Collegium Martineum és az Amrita Tanoda létrehozásában, azoknak a struktúráknak a felépítésében, amelyektől a Dél-Dunántúl ma Magyarországon a legemberibb lehetőségeket nyújtja az oktatásban a romák számára. Kérdésre válaszolva elmondta: nagyon jó kapcsolatban van az egyházakkal. „Akik magasabb szellemi szintre törekszenek, azoknak feladatuk a körülöttünk lévő társadalmi igazságtalanságok megszüntetésén munkálkodni, persze előbb észre kell venniük azokat. Az egyházaknak ez bizony dolguk, feladatuk, persze nemcsak az egyházaknak, de nekik biztosan, hiszen mindegyik kimondott célja a szenvedőkön segíteni, a világban létező szenvedést enyhíteni. Ezért én egész életem és minden munkám során kerestem a kapcsolatot velük, persze nem egyforma sikerrel, de nagyon nagyot egyikben sem kellett csalódnom. A magyar keresztény egyházak például vitathatatlanul részesei annak a társadalomnak, amely ezt az egyenlőtlenséget létrehozta, ezért nem lehet könnyű most átlépniük a saját árnyékukat, és ezért is kell különösen nagyra értékelnünk azok erőfeszítéseit, akik egy egész áldozatos életet szentelnek ennek a feladatnak, pl. Lankó Józsefét, az alsószentmártoni katolikus papét. Persze nem akarom szépíteni a dolgot, az ő példája nemigen talál követőre, én nem is tudnék hirtelen rajta kívül senkit sem mondani, aki oda is költözik, és éjjel-nappal beengedi az életébe ezeket a nagyon nehéz helyzetben lévő embereket. De amúgy sok-sok őszintén elkötelezett embert ismerek a katolikus egyházban, akik az ügyet fontosnak tartják.” az igazgató arról is szólt, hogy a mánfai kollégiumot a német katolikus egyház Renovabis nevű pénzalapja hozta létre, a magyar katolikus egyháznak pedig pozitív gesztusai voltak, és „azok nagyon fontosak, egy egyház részéről rendkívül fontosak. Lankó József sokkal többet tett pozitív gesztusoknál, kezdettől fogva nagyon tevékeny résztvevője volt a munkának. Szép gesztusaik a püspököknek voltak. A kollégium létrehozásában és a működtetésben viszont sem anyagiakban, sem egyébként nem vállalt jelentős szerepet a magyar katolikus egyház. És az is igaz, hogy ez megdöbbentette a német partnereket, nem is annyira a katolikus egyház, egyáltalán a magyar társadalom ez ügyben tanúsított óvatossága. Ezért mondom, hogy a katolikus egyház is része annak a magyar társadalomnak, amely elsősorban felelősséget visel a cigányok társadalmi kitaszítottságáért. Számíthatunk rá, amikor megpróbáljuk ezt a kitaszítottságot fölszámolni, de radikális szembefordulást az eddig követett társadalmi gyakorlattal nehéz volna elvárni.” Derdák azt is elmondta, hogy a reformátusok, mivel a cigányok jóval nagyobb arányban katolikusok, mint reformátusok, nem érzik magukat érintve, sőt ezt morális érvekkel is alátámasztják, mondván, „csak nem fogunk lelkeket elhalászni egy másik egyháztól?” Az ország keleti részén, ahol a református egyház erős, dolgozik néhány nagyon elkötelezett munkása ennek az ügynek, de maga az egyház egy kicsit úgy érzi, hogy neki ehhez a dologhoz nincs sok köze, hisz ezek nem az ő hívei. Az evangélikus egyházban viszont nagyon jóindulatú és távoli érdeklődést tapasztaltak, „na ők aztán tényleg nem rendelkeznek cigány hívekkel. De német evangélikus gyülekezet a budai Várban nagyon komolyan segítette a gilvánfali munkánkat.” Nagyon sok világi zsidó is kapcsolatban van velük, de egyháziak nincsenek. A Hit Gyülekezetének vezetése pedig nagyon óvatos a cigánykérdésben, míg maga a gyülekezet nem, „ma már vannak nagyon erőshitű cigány híveik is, nem is kevesen, most már egész gyülekezeteket is alakultak, de ez sokkal lassúbb folyamat, ami egyébként a pünkösdista vallási mozgalom logikájából fakad.”

A Magyar Nemzet (Európai… 2. o.) D. Szebik Imre címzetes evangélikus püspököt, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) elnökét idézi, aki tegnap kijelentette: bár az elvilágiasodás a különböző protestáns egyházakat szükségszerűen utolérte, óriási a vágy bennük, hogy újra megtalálják a válaszokat a korszellem, azon belül a pusztító libertinizmus kihívásaira. A címzetes püspök az Európai Protestáns Egyházak Közössége szeptember 12. és 18. közötti budapesti nagygyűlését harangozta be. D. Szebik Imre hangsúlyozta: jobban érvényre kívánják juttatni Európa keresztény arculatát. A libertinizmus előretörése, a homoszexualitás, a leszbikusság ünnepeltetése vagy éppen a bioetika háttérbe szorulása vonatkozásában arra késztetik a protestánsokat, hogy minderre soraikat szorosabbra zárva adjanak választ. A megnyitó előadást jövő kedden Mádl Ferenc volt államfő tartja a Deák téri evangélikus templomban

Magyar Kurír