Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlap (Egy mondatban… 8.o.) közli, hogy új keresztény templom – evangélikus – épült Isztambulban, először a modern Törökország 1923-ban történt megalakulása óta.

Hazai hírek

A Magyar Nemzetben (Örömtánc 23.o.) a nigériai születésű, ibo törzshöz tartozó Esiobu Anayo Augustus, az első Magyarországon szentelt és itt szolgáló színes bőrű pap nyilatkozik. A kecskeméti főplébánia káplánja a magyarországi paphiány okát abban látja, hogy Magyarország „nagyon nyitott a külső hatásokra, divatokra, s akár saját kultúrájának feladása árán is képes alkalmazkodni a trendekhez. Összefüggés van a globalizmus térnyerése és elfogadása, valamint a papi hivatások száma között. A magyar kultúra – Szent Istvántól kezdve – összefonódott a kereszténységgel, de ma az ország minden igyekezete a nyugati mintákhoz való hasonulás. Szomorú, hogy eközben hajlamos saját értékeinek feladására. Ennek a folyamatnak az EU-hoz való csatlakozás nem a vége volt, hanem inkább az eleje. Nem csoda, ha Magyarországon is megismétlődnek azok a társadalmi folyamatok, amelyek Európa nyugati felén, s csökken a papi hivatások száma. Horvátország vagy Szlovákia sokkal jobban áll, Lengyelországról nem is beszélve. Ez is azt bizonyítja, hogy nem igaz az a teória, amely szerint az általános szegénység növeli, a jólét csökkenti a papi hivatások számát. Igaz ugyan, hogy Nigéria nem tartozik a gazdag országok közé, de egyáltalán nem a legszegényebb a kontinensen. Iboföldön a papok nagy társadalmi megbecsültsége biztosan szerepet játszik a papi hivatások számának alakulásában. Nem csoda, hogy Iboföld Európa számtalan országába tud papokat küldeni.” A kecskeméti káplán arról is szólt, hogy Iboföldön és Magyarországon is létezik a szinkretizmus: „Nálunk, Iboföldön… néhányan, különösen az idősek közül, bár gyakorolják a kereszténységet, még emlékeznek a nép kereszténység előtti hitvilágára, és annak a vallásnak is követik a szokásait. Magyarországon is a mindennapi beszélgetés során gyakran látom, hogy híveink, akik ott vannak a templomban, máshol is keresik az utat, és mondjuk mise után elmennek a jósnőhöz. De ebben semmi új nincs, Jézus Krisztus korában is megvolt a szinkretizmus, ez valószínűleg az emberi gondolkodás kiirthatatlan része. A mai keresztények közül sokan keresik a látványos csodákat, és eközben idegen területekre kalandoznak. Az eucharisztia csodája mélyebb hitet követel, amelyre nehezebben juthat el bárki. A szinkretizmus is világjelenség.” Azzal kapcsolatban, hogy a magyarországi válási statisztika magas, de Európában is mindenütt a család válságáról beszélnek, a lelkipásztor elmondta, hogy Iboföldön a családi intézmény nagyon erős, „úgy gondolják, hogy a család olyan, mint egy ház. És ebben a házban a feleség és a férj egy-egy oszlop. Egyik sem helyettesíthető. Ha kiveszik az oszlopot, összedől a ház. Iboföldön már a kereszténység előtt is máshogy gondolkodtak az élet értelméről, mint Európában. Nagyon más a személyek tisztelete is. Ez a tulajdonnevek használatában is megmutatkozik. Nálunk elképzelhetetlen, hogy a lelkipásztort keresztnevén nevezzük. Egy családanyát sem lehet egyszerűen a keresztnevén nevezni.” Esiobu Anayo Augustus nem tartja ellentmondásnak, hogy nigériai származású papként a magyar nemzeti identitás megerősítésén fáradozik: „Mi Európától kaptuk a kereszténységet, és most visszatérünk a szekularizált kontinensre, emlékeztetve gyökereire. Visszahozzuk a kereszténységet, amely az európai kultúra alapja. Az a nép, amelynek nincs saját kultúrája, olyan, mintha nem volna nyelve. A kultúra és a nyelv szorosan összefügg. Az egyház, a kereszténység zarándokúton jár. Most úgy látszik, a kereszténység elmenekült Európából. De már visszatérőben van. Jézus Krisztus korában Ázsiából jött Európába, és Jeruzsálem helyett Róma lett az egyház központja. Napjainkban eltolódtak a korábbi súlypontok, Afrikában és Ázsiában sokkal jobban erősödik a kereszténység.”

A Népszabadság Hétvége című melléklete (7.o.) A templom fotósa címmel mutatja be Gadányi György fotóművészt, aki kívül-belül ismeri a Mátyás-templom minden zugát, s évek óta szenvedélyesen fotózza. Elmondta: „Bejártam a templomot, és olyan részleteket, zugokat találtam, amelyeket amúgy soha nem láthat az ember. Éreztem, hogy akár egy könyvet is lehetne készíteni erről az ismeretlen Mátyás-templomról. Amikor elmeséltem az ötletemet, szabad kezet és szabad bejárást kaptam a templomban mindenhová. Szinte beépültem az ottani életbe. A fotózás szépségein túl szép emberi világot ismerhettem meg.” Így született meg három év alatt az Élő kövek, az ismeretlen Mátyás-templom című fotóalbum 500 képpel, s azután egy nagyszabású kiállítás a Nemzeti Galériában.

Ugyancsak a Népszabadság (4.o.) Eszmélet kontra szcientológia címmel közli, hogy a szcientológia egyháznak sikerült elérnie, hogy az Eszmélet című folyóirat honlapján ne legyen olvasható Lugosi Győzőnek az az írása, amely úgymond sérti az egyház jó hírét. Az említett cikk 1997-ben, tehát kilenc évvel ezelőtt jelent meg a lapban. A Szekták, kultuszok, új vallási mozgalmak című írás egyik bekezdése a szcientológia tanításaival és külföldi térnyerésével foglalkozik. A szerző megemlíti, hogy a bajor hatóságok – az Amerikai Egyesült Államok tiltakozását kiváltva – a szcientológiához való kötődést kizáró oknak tartották a köztisztviselők alkalmazásánál. A szcientológia hazai képviselői bírósági úton nem próbáltak elégtételt venni, de az Eszméletet igyekeztek rávenni arra, hogy a lap vegye le honlapjáról a kifogásolt cikket. Lugosi felelős szerkesztőként ezt elutasította, az internetes szolgáltató viszont teljesítette a követelést. Értesítette a szerkesztőséget, hogy ha augusztus 31-e délig nem veszi le az írást a honlapról, kénytelen lesz az egész oldalt törölni. Az Eszmélet honlapjának technikai vezetője ennek hatására döntött úgy, hogy elérhetetlenné teszi a vitatott cikket. Lugosi Győző azonban jogsértőnek tartja a szolgáltató eljárását, és további lépések kilátásba helyezése mellett világossá tette, hogy ragaszkodik a honlap eredeti állapotának visszaállításához.

Magyar Kurír