Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzetben (40.o.) Fáy Zoltán Átkozott elfoglaltságok címmel fűz kommentárt ahhoz, hogy XVI. Benedek pápa a közelmúltban óvott a túl sok munka káros következményeitől. A cikkíró szerint nincs csodálkoznivaló azon, hogy a Szentatya mértékletességre int a munkamánia és a szünet nélküli tevékenység korában. Fáy emlékeztet rá, az egyház sohasem felejtette el Mária és Márta Szent Lukács evangéliumában szereplő történetét: Márta sürgött-forgott, ellátta háziasszonyi teendőit, felszolgált, húga, Mária viszont Jézus lábához telepedet, és hallgatta szavait. Amikor pedig Márta Jézushoz fordult, utasítaná húgát, hogy segítsen neki, Jézus így válaszolt: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha.” A cikkíró több mint tanulságosnak nevezi, hogy XVI. Benedek éppen Szent Bernát ünnepén, az ő írásai alapján figyelmeztetett a túlzásba vitt munka veszélyére. Clairvaux-i Bernát (1091-1153) ugyanis kora egyik legszínesebb és legnagyobb munkabírású embere volt. Fáy felidézi: „Huszonöt évesen monostort alapított Clairvaux-ban, s ennek élete végéig elöljárója volt. Ez azonban csak a monostoralapítások kezdete, további 69 (!) új monostort hozott létre, tehát átlagosan évente kettőt. Eközben folyamatosan utazott, és mindenütt prédikált, tanított. Írói munkássága is elképesztő méretű: több száz beszéde, körülbelül ötszáz fontos levele maradt hátra. Mindezeket mintegy mellékesen, egyéb munkája mellett készítette. Ez a páratlanul termékeny szerzetes emlékeztette kortársait – és az utókort is – a túlzott munka veszélyeire, szorgalmazta, hogy a szerzetesek ne vállaljanak lelkipásztori munkát, hanem szenteljék magukat a szemlélődő életformának. Ez az a példa, amelyre a múlt vasárnap XVI. Benedek pápa felhívta a figyelmet.”

A Népszabadság (Tűz… 15.o.) beszámol arról, hogy tűz ütött ki tegnap este a Szentpétervár központjában álló Szentháromság-székesegyházban, a XIX. században épült műemlék fakupolája, amely Európa egyik legnagyobbja volt, beomlott. A műemlékvédelem illetékese szerint az épület megfelelő finanszírozás mellett másfél-két év alatt helyreállítható.

Hazai hírek

A Magyar Nemzet (2.o.) Biztos, hiteles áttekintés a katolikus hitről címmel számol be arról, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) székházában tegnap Erdő Péter bíboros-prímás, a testület elnöke és Udvardy György püspök bemutatták A katolikus egyház katekizmusának kompendiuma című könyvet, és idézi a magyar katolikus egyházfőt, aki a lap kérdésére – kisugározhat-e a társadalom leromlott erkölcsi állapotára ez a kötet – azt válaszolta: „Ha tanulmányozzuk és hitben elfogadjuk az egyház tanítását, az kihat életünkre, fontos helyzetekben befolyásolja cselekedeteinket.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (36.o.) Balavány György A torony és az ég címmel a Miatyánk imádságot elemzi, és valláskutatókat idéz, akik szerint a régi mesékben szereplő, emberfeletti lények felé megfogalmazott kívánságok – gazdagság, jólét, szerencse, szerelem – az istenség kényszerítésére irányuló ősi vágyat fejezi ki, „Az ember alapvetően demokratikus lény, amennyiben érdekeit érvényesíteni kívánja a fölötte álló hatalommal szemben; s ezt az igényét metafizikai szintre is kiterjeszti.” Balavány rámutat: „Ha a Bibliát emberek találták volna ki, ilyen kívánságkatalógus lenne a Miatyánk is. Azonban a Jézus által adott mintaimádság hét kérése közül az első három így szól: szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod. S e három kívánságban az a közös, hogy az imádkozó nem kér önmagának semmit.” A cikkíró arra is felhívja a figyelmet, hogy „olykor keresztyének közt is előforduló félreértés, hogy a teremtett világ célja az ember boldogsága és üdvössége. Szó sincs róla! A teremtés értelme Isten dicsőségének magasztalása. Jézus tanítványainak ez a legfőbb öröme, ez az, amire a létük irányul. A belső szoba, ahol az ember a végtelen-személyes Istennel találkozhat és beszélhet, a tanítványok igazi otthona.” A cikkíró idézi Szent Ágostont: „A magad számára teremtettél, s nyugtalan a szívem, míg benned meg nem nyugszik.” Balavány kifejti: „Eredeti célja és rendeltetése szerint nem oszlik szent és profán területre a világ; ez a kettéválás a bűneset következménye. A bűn következménye az is, hogy e földön nem lesz keresztyén világállam; a triumfáló egyház képzete idegen a Bibliától. Ahol a teremtési rendet a politika legalább valamelyest komolyan veszi, ahol legalább megpróbálnak a nevében kormányozni, ott bekövetkezik a valódi gazdasági-kulturális fellendülés, de ’az Isten országa nem itt vagy ott van’, mondta Jézus a tanítványainak. Isten országa ott van, ahol Krisztus nevében imádkoznak; ott újra megvalósul Isten uralma.” A cikkíró szerint a hívő élet programja a lépésről lépésre történő restauráció, a profanizált terület megszentelése: „Szenteltessék meg a neved – ez az első lépés; feladom autonómiámat. De ezt csak önmagammal tehetem, sohasem mással. Nem léphetem át a határt. Isten országa akkor növekszik, ha mind többen kérik: ’Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod.’ Ez a meghódolás a viszony helyreállítása. Aki ezt őszintén, Jézus nevében megteszi, megmenekült az ítélettől. Ez a legfontosabb; csak utána jön a mindennapi kenyér” – írja Balavány György.

Szintén a Magyar Nemzetben (Gyógyító hang 23.o.) Lovász Irén énekesnő, a néprajztudomány kandidátusa nyilatkozik, akinek – amint arról már többször hírt adtunk – Égi hang című lemezének a bemutatója ezen a héten volt a budapesti Szent István-bazilikában. Az interjúban a csángók hitéről is szó esik. Lőcsei Gabriella kérdésére, hogy a protestáns Lovász Irénnek nem voltak-e kommunikációs gondjai, amikor gyűjtőútjai során csángó felebarátai közé került, az énekesnő azt válaszolta, hogy ez esetben kulcsszó az empátia. „Az a különös adomány, hogy azonnal bele tudtam élni magamat az ő helyzetükbe, lelkiállapotukba. Annyira szerettem volna megérteni őket, oly nagyon akartam azonosulni velük, hogy ez a vágyam minden nehézségen átsegített… Ami pedig a vallásosságukat, katolikus hitüket illeti, az iránt is nagyon nyitott voltam. Tudván tudtam, hogy ebben a kultúrában a magyarság és a katolicizmus szorosan összefügg, aki magyar, az Szűz Máriát tiszteli, aki pedig Szűz Máriát tiszteli, a csíksomlyói búcsún töltekezik fel évente egyszer, egész esztendőre, hitből és magyarságtudatból egyaránt. Meg akartam érteni, és megtanultam tisztelni, hogy az archaikus magyar világképnek milyen fontos része a Mária-kultusz. Kutatási területemnek, a szakrális magyar népköltészetnek… a középpontjában helyezkedik el a gyógyító, védelmező szereppel felruházott Szűz Mária, a Patrona Hungariae, mindannyiunk édesanyja.”

A Magyar Hírlapban (17. o.) Tóta W. Árpád Limuzinpüspökök című, ironikus hangvételű írása szerint az egyházpolitika Magyarországon nagyon egyszerű: „van középen a halódó, súlyos beteg egyház, ezernyi nyavalyával. Kevés a hívő, roppant kevesen – 10-12 százalék – járnak templomba, még kevesebben tartják be az előírásokat. Ez persze nemcsak az ő bajuk, mert volnának azért a tízparancsolatban ma is tartható paragrafusok, ha úgy egészében az egyházi etika közröhej tárgya is. Az úgynevezett történelmi egyházakra ma sötétebben vetül a kollaboráció árnyéka, mint a szocialista pártra. Ügynökök, békepapok, roppant gyanús figurák. Egy részük nyilván áldozat, a többi önként, kéjjel. Megtisztulásnak, önvizsgálatnak, bűnbánatnak nyoma se.” A cikkíró szerint mindezek ellenére a főpapok – akiket limuzinpüspököknek nevez – jól élnek. Tóta W. Árpád úgy véli, Horn Gyula tévedett, amikor jó viszonyra törekedett az egyházakkal, abban a reményben, „akkor talán nem fog lázítani ellene… Orbánnal aztán megint jól elvoltak, szavuk nem volt semmihez. Fizetés-kiegészítés a vidéki papoknak, korona ide-oda…, no meg az ominózus népszámlálási csalás, 2002-ben megint megmondták ünnepélyesen, hogy Isten a Fideszre szavaz. A magyar nép tett Istenre magasról, nyert Medgyessy. Õ semmihez sem mert hozzányúlni. Gyurcsánynak volt egy rövid életű offenzívája, liberálisok követelték a szerződésmódosítást, aztán nem történt semmi se, mert ezek a hangnem emberek. Itt vagyunk most. Tessék kinyitni egy Új Embert, vagy megnézni a neten. Megy a sírás-rívás, hogy a büdös komenisták szegény emberektől elveszik a pénzt, meg vissza kell adni az autót a banknak. Közben az egyháznak a vatikáni szerződés értelmében nincs oka attól félni, hogy eddig megszerzett jólétéből alább kellene adni, ugyanis a büdös komenisták csorgatnak nekik bőven a szegény emberek pénzéből. Adózni, azt meg dehogy. Ha vasútról, meg postáról van szó, akkor racionalizálunk. De az egyházhoz nem nyúlunk, nehogy nyivákoljon. Pedig nincs semmi krisztusi abban, aki nem vállal áldozatot, amikor mindenki más kénytelen. Bizony mondom néktek.”

Magyar Kurír