Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (2. o.) Nem tartja a szavát Hiller címmel emlékeztet rá: bár június végén megígérte az oktatási és kulturális miniszter a történelmi felekezetek vezetőinek, hogy szakértői szintű tárgyalások kezdődnek az egyházi közintézmények új finanszírozási rendszeréről, mindeddig egy tárgyalás sem volt. „Ám nemcsak Hiller István egyházi kapcsolatokat felügyelő tárcavezető szavatartásával van probléma. Hiller a szóban forgó június 28-ai találkozóján átadta a kormány első javaslatát az egyházi iskolák kiegészítő támogatásának új kiszámítási metódusára.” A lap tegnap több egyházi forrásból megtudta, hogy „a tervezetet az érintettek aggodalommal fogadták. Szakértőik szerint ugyanis az új finanszírozás kiszámítási rendszere éppoly átláthatatlan, mint az előző. Gondot jelent, hogy – miközben az egyházi közoktatási kiegészítő támogatás alapja az, amennyit az önkormányzatok átlagosan költenek saját intézményeikre az alapnormatíván felül – nem minden oktatásra fordított önkormányzati költség jelenik meg a minisztérium által megadott szakfeladatok sorában.” Az újság felidézi: „az első Gyurcsány-kormány hírhedt költségvetési intézkedése volt, hogy erősen csökkentette a mindenkinek járó állami normatíva összegét, ugyanakkor az önkormányzatiak számára ezt kompenzálta, bizonyos többcélú kistérségi társulási támogatással. Ezzel előnytelen helyzetbe kerültek az egyházi intézmények. Hillerék mostani javaslatcsomagja nem orvosolná ezt az egyenlőtlenséget. Az orgánum információi szerint – ami az egyházi kiegészítő támogatás számítási metódusát illeti – a felekezetek a régi rendszer átláthatóvá tételével is tökéletesen megelégednének.”

A 168 Órában (Nyitott egyház 6–7.o.) Német László verbita szerzetes, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) új titkára nyilatkozik, aki elmondta: „Szerzetesként Jézus értékeit képviselem. Õ a farizeusokkal is beszélgetett. Meghívott tanítványai közé egy zelótát, aki az akkori kor szerinti radikálisan nacionalista, soviniszta párt tagja volt. Jézus vele is együttműködött. A keresztények célja egy igazságosabb világ teremtése, motivációjuk tisztán vallási. Más dolog tenni a szegényekért, s más ebből ideológiát gyártani. Mi a felebaráti szeretet szellemében valósítjuk meg azt, amit Jézus kért tőlünk. És ez a szeretet mindenkit elfogad. Például a balkáni háború idején Szarajevó bíborosa megszervezte: szerbek, horvátok, muzulmánok egyaránt kapjanak segítséget. A katolikus egyház nem mérlegelt politikailag vagy nemzeti hovatartozás alapján.” A püspöki konferencia titkára Sándor Zsuzsanna kérdésére válaszolva elmondta: tudja, hogy sokan tényként kezelik, hogy a katolikus egyház elkötelezte magát a Fidesz mellett, „s nem néznek a dolgok mögé. Nincs véleményformálás ideológia nélkül; ez vonatkozik az újságírásra is. Ez olyan téma, amely jól eladható. Másfelől valóban voltak olyan megnyilvánulások, amelyek okot adhattak a bírálatra. Szerintem a szóvivő esetében is fontos meghatározni: kinek a nevében beszél.” Német László a személyes véleményét hangoztatta akkor, amikor azt mondta, hogy az egyháznak nem az a dolga, hogy válogasson a pártok között: „Munkámban nem fogok különbséget tenni a pártok között, bár tudom, az itteni közéletben nehéz semlegesnek maradni. Mindig előrebocsátjuk, ha nem a saját nevemben, hanem a püspöki kar képviseletében szólalok meg. A Magyar Püspöki Konferencia tagjai körében is vannak különböző nézetek, de a testület hivatalos megnyilvánulásai párbeszédben kiérlelt álláspontok.” A verbita szerzetes egy másik kérdésre azt felelte, nem érdekli, miben állapodott meg az Országgyűlésben a Fidesz és a KDNP a külön frakciók ügyében, „Papként, de titkárként sem érdekel, hiszen ez politikai ügy.” Az interjúkészítő kérdésére – „Helyesli, hogy a keresztény normák bekerüljenek a magyar törvényhozásba vagy az unió alkotmányába?” – Német László azt felelte: „Nem az a célunk, hogy minél nagyobb befolyást szerezzünk: boldogabbá szeretnénk tenni másokat Isten és az Örömhír által. A magyar társadalomban, Európában is vannak olyan értékek, amelyek a zsidó, görög, keresztény gyökereknek köszönhetően alakultak ki. Nem véletlen: a demokratikus berendezkedés elsősorban Európában és Észak-Amerikában valósult meg, ott ahol ezek a gyökerek a legerősebbek. A szociális elkötelezettség, a szolidaritás és testvériség a keresztény-zsidó hagyományokban fogalmazódott meg először. Egy nyitott társadalomban mindenki elmondhatja a maga álláspontját, de a törvényekről a nép által választott képviselőknek kell dönteniük. Vagyis az egyházaknak meg kell adni a jogot, hogy nyilvánosan beszéljenek tanaikról, ugyanakkor a társadalomnak is joga van vezetői által törvénykezni. És ha ezek a törvények nem egyeznek a keresztény hittel, az egyház kötelessége felhívni erre a társadalom s különösen a hívők figyelmét.” A püspöki konferencia titkára szerint addig, amíg nem hallottak konkrét javaslatokat a kormányzat, illetve a kabinet által létrehozott bizottság részéről, korai lenne állást foglalniuk a vatikáni–magyar megállapodás esetleges módosításáról. Német László úgy véli, hogy sok embernek „nem könnyű szétválasztani tanításainkat attól, amit rólunk mondanak. Nemcsak a politikai előítéletekre gondolok. Elterjedt: az egyház hatalom- és pénzéhes, nagy vagyona van. Holott a rendszerváltás után nem adták vissza azokat a forrásokat, amelyekből iskoláinkat, intézményeinket finanszíroztuk. Csak az épületeket kaptuk vissza. Erről keveset tud a társadalom. Sokkal inkább a Da Vinci-kód alapján ítélnek meg minket, mint a püspöki kar tevékenységéből. Ahhoz, hogy többen jöjjenek el hozzánk, nyitottabbá kell válnunk, jobban kell kommunikálnunk. És nem szabad feladni elveinket a felebaráti szeretetről. Krisztus nem jobb- vagy baloldali.”

A Népszabadságban (5.o.) Czene Gábor Pályázat nemzeti kegyhelyre című összeállítása szerint „Pár évtizede még bizonyosnak látszott, hogy a technikai civilizáció fejlődésével menthetetlenül elsorvad az igény a katolikus kegyhelyek iránt. Aztán ennek épp az ellenkezője történt. Magyarországon is százezrek zarándokolnak a csodás helyre.” A lapnak nyilatkozik Szerdahelyi Csongor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Sajtóirodájának vezetője. Elmondta: a kegyhelyek kivétel nélkül mind valamilyen rendkívüli történéshez kapcsolódnak. Csodálatos gyógyulásokhoz, természetfölötti jelenségekhez. Ismertetőjegyük továbbá, hogy ezek a helyek nem az egyház, hanem a nép spontán kezdeményezésére jönnek létre. Egyáltalán nem magától értetődő, hogy a zarándokhelyek elnyerik az egyház hivatalos elismerését. Az egyház előbb igyekszik meggyőződni arról, hogy az adott hely körül kialakult kultusz összeegyeztethető-e a katolikus tanításokkal. Előfordul ugyanis, hogy a népi babona- és hiedelemvilág kerül túlsúlyba. Ha például arra használnak egy gyógyító erővel felruházott forrást, hogy a betegeskedő teheneket itatják a vizével, akkor a hely aligha nyeri el az egyház tetszését. Elképzelhető az is, hogy a csodálatos események valójában csak vallási túlfűtöttségből adódó hallucinációk. Az egyház ezeket éppen úgy igyekszik kizárni, mint azokat a csalókat, akik egy-egy kitalált történettől a vallási turizmus fellendülését remélik. Szerdahelyi Csongor ugyanakkor hangsúlyozta: a katolikusok szerint napjainkban is történnek csodák. Az esetek többségében tiszteletre méltó, hiteles kezdeményezésekről van szó. Egyházi jóváhagyásra vár például a Mátraszentimrétől nem messze lévő, Hasznosi Szűzanyaként emlegetett csodatévő hely, ahol szintén gyógyító erejű forrás tört fel a földből. A gyalogos zarándoklat terjedését a püspöki kar sajtóirodájának vezetője azzal magyarázza, hogy a hívek olyan lelki, vallási élménnyel gazdagodnak, amelyhez más módon nem juthatnak hozzá.

A Heti Válaszban (Felismerni tévedéseinket… 17–18. o.) Eperjes Károly nyilatkozik, aki Kádár Jánost alakítja a Liberté ’56 című, az 1956-os forradalomban és szabadságharcban játszódó filmben. A Kossuth-díjas színész elmondta: „… elvállalom a negatív és a pozitív szerepet is, ha a mű az igazságra irányul. Ha ez nem valósul meg, abban nem vehetek részt. Példaként a passióban nemcsak Jézust és Máriát, a pozitív jellemeket kell eljátszani, hanem Pilátust és Júdást is. Ez nem baj, mert a vége feltámadás. Ha a passió a kereszten fejeződne be, akkor az egy puszta krimi. Való világ volna, nem az igazságra irányulna. Egy olyan darabban miért játsszak? Kádár bibliai szerepének Pilátus felel meg, vagy inkább Júdás? Lehet választani. Szőcs Géza Pável és Susanne, a forradalmárokhoz átállt orosz katona és egy félig magyar származású kanadai fényképészlány szerelmén keresztül mutatja be az október 23. és november 4. közötti időszakot. Tárgyilagos és költői feldolgozása az eseményeknek… A film történelmi hűséggel ábrázolja Kádárt, beleértve azt is, hogy az események közepén eltűnik Magyarországról. A passióban sem lehet eltagadni Pétertől, Júdástól vagy Pilátustól, hogy fontos a szerepe. Így Kádártól sem, de a film a forradalomról szól, és abban nem Kádár a főszereplő, hanem a felébredt nép.” Eperjes felidézi a vértanúhalált halt Morus Tamás példáját, aki „tökéletesen viselkedik, de Kádár János is a saját értékrendjének megfelelő karakteres választ ad. Más kérdés, hogy az egyetemes értékrendet tekintve Kádáré pocsék döntés volt. Hiszen választhatta a Szovjetunió helyett a jót is, de számára az Internacionálé volt az isten.” A Kossuth-díjas színész azt is elmondta, hogy egy sokat küszködő, végül megigazult Szent Istvánt szívesen megformálna: „gyermekei meghaltak, sőt tudja, hogy a rokonságban sincs méltó utód, de haldoklása közben sem veszti el a reményt, szakrálisan és jogilag felajánlotta nemzetét az Istennek, Szűz Márián keresztül. Nem volt még egy ilyen uralkodó.” Csepregi András egyházügyi államtitkár kijelentéséről – „a szocialista szavazók rejtőzködnek az egyházban, hiszen ott az az elvárás jelenik meg hangsúlyosabban, hogy a jó keresztyén jobboldali” – elmondta: „Mindenki aszerint beszél, amilyen értékrendben él. Nincs olyan, hogy szocialista keresztény, vagy liberális keresztény. Nem lehet két úrnak szolgálni. Jobboldali értékrendű az, aki az Isten értékrendjét, a jobbik részt választja. A magukat kereszténynek vallók azért szavaznak mindenféle értékrendű pártra, mert nem elég karakteres a hitük. Vasárnap adok egy órát az Istennek, egyébként pedig szocialista vagyok? Ez blöff. A gyarló, de igyekvő keresztények küzdenek a többiekért is, mert a hívők alkotják a szívét ennek a nemzetnek.”

Magyar Kurír