Napi sajtószemle

A Népszabadság A püspök kitiltja a komédiát (3. o.) beszámol arról, hogy nem engedélyezi „a közelmúltban beiktatott” szombathelyi megyéspüspök, Veres András az augusztus 20-ára meghirdetett, Jordán Tamás által rendezett Karneváli Komédiák című Hans Sachs-darab bemutatóját az egyházmegyei kollégium udvarán. Az előadás része a Savaria Történelmi Karneválnak. A püspök a lapnak elmondta: elődje, Konkoly István februárban előzetesen hozzájárult ugyan a helyszínhez, ám azzal a feltétellel, hogy a szervezők elküldik a darab szinopszisát és szövegkönyvét. Ez nem történt meg, ezért Veres András csak a múlt pénteken tájékozódhatott a tervezett előadásról, és nyilvánvalóvá vált számára, hogy az nem méltó a hely szelleméhez. A főpásztor kifogásolta, hogy a gyónást és a papságot gúnyoló darab egyáltalán szerepel a karnevál programjában. Döntése végleges. A szervezők közölték a lappal: mivel Veres András az érvényes szerződés ellenére nem engedélyezte az egyházi épület udvarán az előadások bemutatását, azokat így a megyeháza udvarán tartják meg.

A Népszavában (7. o.) Donáth Ferenc ’56 öröksége című írása szerint a Fidesz-közeli forradalom-felfogás „vallásos mázú; Mindszenty panteonját a Terror Háza kínálja, azt a látszatot keltve, mintha személye és mondandója az 1956-os forradalom lényegi eleme, nemcsak egy részlete lett volna. A baloldal ördögábrázatának általánosításához tartozik, hogy a megtorlók által eltiport, a forradalmat 30 évig szimbolizáló kommunista mártírok emlékét kiretusálni, elhalványítani törekszenek.”

A Magyar Nemzet (11.o.) Önkéntes beolvadás Erdélyben címmel ír arról, hogy több száz erdélyi magyar katolikus tiltakozik a gyulafehérvári főegyházmegye terve ellen, amely szerint beolvasztanák az egyház papneveldéjét a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetembe. Az egyház és a felsőoktatási intézmény vezetői között nemrég született elvi megállapodás értelmében a gyulafehérvári szeminárium ősztől az egyetem részévé válna, megőrizve viszont az egyház autonómiáját. A cikk kiemeli: Jakubinyi György érsek elsősorban anyagi indokokkal magyarázza a beolvasztás szükségességét, a gyulafehérvári teológia ugyanis óriási terhet ró az egyházra. A papnevelde fenntartása évente hétmilliárd lejbe (53 millió forint) kerül, és miután magánegyetemként működik, a költségvetést saját forrásból kell rendeznie az egyháznak. Másik szempont, hogy a BBTE-vel kötendő megállapodás nyomán a katolikus szemináriumot elvégzett papok a román állam által elismert oklevelet kapnának, így nem kényszerülnének abba a megalázó helyzetbe, hogy egy hittanárképzőt végzett fiatallal szemben hátrányos megkülönböztetésben részesüljenek a hitoktatás terén. A katolikus hívek azonban elutasítják, hogy a nagy múltú hittudományi főiskola egy állami tanintézet részévé váljék. Nyílt levelükben Márton Áronnak, Erdély nagy püspökének 1948-ban a Magyar Népi Szövetségnek írt levelét idézik, amelyben felszólalt a felekezeti oktatás állami rendszerbe történő beolvasztása ellen, és az önálló egyházi iskolarendszer mellett tette le a garast. Az aláírók leszögezik: az erdélyi római katolikus hívek soha nem fognak belenyugodni abba, hogy „a bástyaként megmaradt egyházi intézmény, a papnevelde, amely közösségünk anyagi áldozatvállalása árán a kommunizmus nyomásának is ellenállt, most önként feladja függetlenségét, amikor a megoldás más útjait kereshetné.” Az aláírók szerint a lépés súlyossága a Bolyai egyetem elvesztéséhez hasonlítható, szöges ellentétben áll Márton Áron örökségével; emellett különösen súlyosnak tartják, hogy az intézményt a magyar közösség akaratának semmibevételéről elhíresült Babes-Bolyai Tudományegyetembe akarják beolvasztani.

Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a témával és annak más szempontú megvilágításával szerkesztőségünk is foglalkozott, ld. A gyulafehérvári szemináriumról című írásunkat.

A Magyar Hírlap (16.o.) az erdélyi Krónika augusztus 14-ei, Példátlan konfliktus című cikkét ismerteti, amely megállapítja: a magyarországi demokrácia történetében az egyházak és az állam közötti példátlan konfliktusról árulkodik, hogy a magyarországi református egyház nem kért pénzt az V. Magyar Református Világtalálkozó megszervezésére. A Krónika emlékeztet rá: Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök Kolozsváron bocsánatot kért a magyarországiak nevében a 2004. december 5-ei népszavazás kudarca miatt, másrészt bevallotta, hogy a világtalálkozó szervezői – éppenséggel a referendumon tanúsított magatartás miatt – az idén már nem álltak oda a magyar kormány elé pénzt kérni. Az erdélyi lap szerint mindez nem felekezeti kérdés, hiszen ez a fajta kudarcérzet jelen van a többi egyháznál is. Ennek a szakadásnak mindössze egyik eleme a kettős állampolgárság kérdése, hiszen az állam és az egyház viszonyát ugyanígy mérgezi a Gyurcsány-kormány szándéka, amely felülvizsgálná a katolikus egyház támogatásáról rendelkező vatikáni szerződést. A sor folytatódik azzal, hogy a magyar kormány új nemzetpolitikai koncepciójában egyetlen szó sem hangzik el az egyházról. Így nem csoda, ha a világtalálkozóra összesereglett, az egyház- és nemzetpolitikai kilátások miatt egyaránt aggódó reformátusok félreverték a harangokat.

Magyar Kurír