Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlap (8.o.) A vétkes papok listájára kíváncsiak címmel ad hírt arról, hogy egy pedofil pap által meggyilkolt férfi családja azt követeli az amerikai katolikus egyháztól, hogy hozza nyilvánosságra kiskorúak szexuális megrontásával hitelt érdemlően megvádolt tagjainak teljes névsorát. A keresetet, amely alperesként nevezi meg mind a 194 amerikai püspököt, az Egyesült Államok teljes katolikus püspöki karát, Wisconsin állam St. Croix megyéjében nyújtják be. A hozzátartozók nem kérnek anyagi kártérítést.

Hazai hírek

A Heti Válaszban (Bocskai szellemében 9.o.) Pap Géza, az erdélyi református egyházkerület püspöke nyilatkozik, abból az alkalomból, hogy augusztus 12. és 22. között Debrecenben és Kolozsvárott rendezik meg a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozóját. A püspök elmondta: „Az egységkeresésnek jelzésértéke van. A református egyház akkor fogalmazta meg összetartozásának igényét, amikor a jelenlegi magyar kormány politikai indíttatásból nemet mondott a határon kívül élő testvéreire. Lelkük mélyéig megsértette azokat, akik Trianon óta drága kincsként őrizték szívükben – Istenbe vetett hitük mellett – a magyar néphez való tartozásuk reményét. December 5-e óta sokan kérdik Erdélyben, hogy ezek után kik a mi testvéreink? A református világtalálkozó arra is hivatott, hogy a fájó kérdésekre választ adjon, s a sebeket bekötözze. Lehet, hogy sokan vannak, akik leírtak bennünket, de sokan testvéri jobbot nyújtanak felénk. Valljuk, hogy a magyar nép lelki egységét nem diktátumok határozzák meg, a mulandó politika nem tud határokat húzni közénk. A lelki egységesülésen kell dolgoznunk.” Azzal kapcsolatban, hogy a rendezvény megszervezéséhez nem kértek magyar állami támogatást, Pap Géza elmondta: „Erdély református népének van önérzete. Bennünket 2004. december 5-ét megelőzően úgy festettek le, mint akik elárasztják Magyarországot. Szerény adomány elfogadásával nem akarjuk romba dönteni a költségvetést, a magyar adófizetők pénzét nem akarjuk holmi vallási rendezvényekre pazarolni. A világtalálkozót úgy rendezzük meg, ahogy saját erőnkből telik: sokkal szerényebben, de Istenbe vetett hittel és az együvé tartozás örömével.”

Ugyancsak a Heti Válaszban (A világ rejtett részei 29–31.o.) Gergely Ágnes Kossuth-díjas költő nyilatkozik, aki elmondta: „… mélyen hiszek, de nem szívesen hangoztatom, túlságosan divatba jött… Sokan beszélnek a szeretetről, de nem tudják, mi az. Istenről is, pedig a parancsolat szerint nem szabad hiába venni a nevét. Nehéz erről beszélnem. Hajnal Anna például panteista költő volt, a természet legkisebb rezdülésében is meglátta Istent. Én a transzcendens erőkhöz állok közelebb. Látszólag ellentmondás, de úgy érzem, a folytonos veszélyben folytonosan vigyáznak rám. Mintha két nagy erő között élnénk. Szeretet nélkül pedig olyan volna, mintha volán nélkül akarnánk autót vezetni, vagy úton menni úgy, hogy nincs az útnak iránya.”

A Magyar Demokratában (64–66.o.) Pócs Alfréd, a Hun Fokos Szövetség elnöke nyilatkozik, aki civilben az egri kórház ortopédiai osztályán dolgozik. E mellett hosszú ideje foglalkozik a magyar őstörténettel. Szerinte bele kellene gondolnunk „… csak abba az egy dologba, hogy legrégibb és legszentebb nemzeti ereklyéink közül a jogaron három, a koronázási paláston négy oroszlánábrázolás van, a Szent Koronán pedig Péternél és Jakabnál szintén négy, ezzel szemben egyetlen jegesmedve sincs, vagy rénszarvas. Ha pedig így van, akkor talán nem a finnugorok között kellene keresni a múltunkat.” Pócs Alfréd a Himnusz mellett – „… általad nyert szép hazát Bendegúznak vére…” – Zrínyi Miklósra is hivatkozik, hogy Attilától kaptuk a koronát és a soha el nem múló királyságát. „Ha pedig így van, ne tegyünk úgy, mintha Szent Istvánnal kezdődött volna a történelmünk. Az államot sem ő alapította, hanem a meglévő államot a kor követelményeihez igazítva keresztény állammá szervezte. Ezeket az egyszerű és alapvető tényeket a XIX. századig mindenki tudta. Nekünk, maiaknak is kutya kötelességünk tudni.” A HFSZ elnöke ugyanakkor leszögezte: „Hívő keresztény emberek vagyunk, mégis úgy érezzük, hogy a magyar ősvallás megismerése fontos, mert a gyökereink ott vannak. Hogy a kettő valaha milyen békésen megfért egymással, azt jól mutatja, hogy a honfoglalás kori sírok jelentős részében találnak nyakban hordozható kereszteket. Sőt van olyan forrás, amely leírja, hogy a Fekete-tenger mellett a hunok a IV–V. században kereszténységre tanítják az embereket. Szkíta elődeink igen hamar megismerték az új hitet, hiszen Krisztus tanítványai közül András és Fülöp hun-szkíta elődeink közé ment téríteni.”

Magyar Kurír