A Magyar Nemzetben (14.o.) Varga Klára Áthelyezték a tehenet címmel számol be arról, hogy tegnap délben a sajtó jelenlétében új helyszínen, a Budapesti Értéktőzsde épülete és a Vörösmarty tér sarkán a tehénparádé szervezői újra felállították az Olvadó jégkrémtehén című alkotást. Ismeretes: a szobor eredetileg a Szent István-bazilika előtt kapott helyet, azonban a hívők közül sokakat megbotránkoztatott az életnagyságú, Suzuki-kék tehénfigura, amelynek hátsójából a Ne nyalj! feliratú jégkrémpálcika állt ki. A cikkíró emlékeztet rá: mivel kiderült, hogy egy megállapodás értelmében a bazilika plébánosának megkérdezése nélkül semmilyen alkotást nem állíthattak volna fel a templom környékén, ezért Steiner Pál, az V. kerület polgármestere visszavonta a szervezők engedélyét a területre. Így a Focus cégnek a másik, semmilyen ellenérzést nem okozó tehenet is el kellett távolítania a Szent István térről. Ez utóbbi állatot nem sokkal később a Szent Gellért téren helyezték el. Steiner Pál döntésével egy időben jelentette be Csikós Gergely, a Focus marketing menedzsere, hogy a Szabó Géza plébánossal folytatott megbeszélést követően úgy döntöttek, kerüljön más helyszínre a katolikusokat feszélyező alkotás. Így került most a Vörösmarty térre.
A Magyar Demokratában (A Nő ereje 60-62.o.) Falvay Károly néprajzkutató nyilatkozik, akinek a közelmúltban jelent meg Nagyboldogasszony – A női szerepkör a magyar ősvallás tükrében című könyve. A tudós emlékeztetett rá, hogy az ősi kultúrákban a nőiséget „rendkívüli szakralitás vette körül. De a társadalmak a Krisztus utáni évezredekben véglegesen földközpontúvá alakultak. Az ősi rend elsősorban a római jog és a kereszténység megjelenésével bomlott fel, olyan társadalmak jöttek létre, amelyekben a nő a férfi tulajdona lett. A korábbi anyaistennőket, termékenység-istennőket az Atya–Fiú–Isten váltotta fel. Ugyanakkor elévülhetetlen érdeme a magyar keresztény egyháznak, hogy az ősi vallás tovább élhetett Szűz Mária tiszteletében. Ez egy kifejezetten magyar sajátosság. De az anyaistennő fejlődése elakadt, csak olyan mértékben engedtek teret tiszteletének, amennyire azt a férfiszellem jóváhagyta, és ennek a mai identitásvesztésben érezhető következménye van. Az, hogy a magyar kereszténységbe beépülhetett az ősi vallás, legelsősorban Szent István kezdeményezésének köszönhető, aki koronázótemplomát Nagyboldogasszonyról nevezte el. Majd kétszáz évvel később IV. Béla is őrizte ezt a hagyományt, amikor a Budavár építésével egy időben királyi kápolnát épített, s Nagyboldogasszonyról nevezte el. Ez lett a későbbi Mátyás-templom. Ám említhetünk egyházi intézkedést is, így a reformáció idején rendezett tridenti zsinatot is, amelyen az egyház a házassági szertartás alakiságáról döntött. Eszerint Istenre, és a hazai szokásoknak megfelelően Magyarországon a Boldogasszonyra kellett esküt tenni. 1962-ben aztán megváltoztatták a szöveget, ekkortól Istenre és a Nagyasszonyra, a Boldogságos Szűz Máriára kellett esküdni, miután a kereszténység felerősödése révén a képzetek teljesen Szűz Máriára fordították át ezt a korábbi megjelölést. Egyébként rendkívül sok tárgyi és egyéb emléke van a kettős hitnek, a legismertebbek a templomi Nagyboldogasszony-képek.” Falvay Károly szerint vegyes az egyház mai hozzáállása Nagyboldogasszonyhoz és a nőiség kérdéseihez: „A katolikus egyház például az elmúlt években állította vissza azt a rendet, hogy január első napja Szűz Máriáé. 1998-ban tudósított az olasz Oggi című újság II. János Pál pápa szándékáról, miszerint a Matild-kápolnát átépíti Szűz Mária-kápolnává, s méghozzá milliós nagyságrendű drágakövekkel díszítve. Õ talán nagyobb szerepet szánt volna Szűz Máriának, de nem lett belőle semmi. Én úgy látom, hogy az egyház jelenleg nem tartja időszerűnek a női szerepkörökön való változtatást. De az évszázadok során felmerült az igény a nőiségre, ami például a gótikus építészetben teljesedett ki.” A néprajzkutató szerint „Szükség van az emberi élet rendezésére, az egyházi gondolkodás kiemelkedő férfi hátterén mindenképpen változtatni kell. Úgy gondolom, a magyar Boldogasszony-Szűz-Mária-képzetkör segíthetne a hangsúlyok újragondolásában. Ebben próbálok segíteni jövőre egy hétcsoportos Nagyboldogasszony-ünnep megszervezésével, amely megfelelne a régi falujárásnak, s a Bazilikától a Várig tartana, csak leányok részvételével.”
Magyar Kurír