Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszava (13.o.) Egyre több az ördögűző Lengyelországban címmel ír arról, hogy egyre több lengyel kéri ördögűző segítségét. Míg 1997-ben Lengyelországban mindössze négy olyan papról lehetett tudni, akinek a lengyel püspöki konferencia ördögűzésre engedélyt adott, számuk ma 78, ráadásul sokan erre a speciális tevékenységre képezik magukat. A lap szerint az igény nem azért növekedett meg ilyen lavinaszerűen, mert az esetek száma emelkedett, hanem inkább azért, mert erősödik az érzés az emberekben, hogy ilyen ügyekben is az egyházhoz fordulhatnak. Az ördögűzők kötelessége, hogy a démon által megszállt emberekről megállapítsák: pszichiátriai betegségben szenvednek-e, s ha igen, átadják őket a megfelelő egészségügyi intézménynek, és a továbbiakban együttműködnek velük a páciens gyógyulása érdekében. A katolikus egyház álláspontja szerint az egyik biztos jele, hogy az embert démonok szállták meg, ha az illető ellenállást tanúsít a papokkal szemben – írja az orgánum, egyúttal emlékeztetve rá: a legutolsó felmérések szerint a lengyelek 96 százaléka hívőnek vallja magát, 86 százalékuk gyakorolja is a vallását. A megkérdezettek 60 százaléka állította magáról, hogy legalább hetente egyszer elmegy templomba, és misén vesz részt. Lengyelországban – szemben a többi uniós országgal – a hívők magas száma is azt mutatja, hogy a vallásosok között egyformán megtalálhatók a fiatalok és az öregek, vagyis esetükben megdőlni látszik az a szociológiai elmélet, mely szerint a modernizmus együtt jár a tömeges ateizmussal.

Hazai hírek

A Népszabadságban („Ugyanazt a levegőt szívjuk” 4. o.) Csepregi András evangélikus lelkész, az oktatási tárca egyházi kapcsolatok titkárságának vezetője nyilatkozik, aki túlzásnak tartja ismerőseinek az állítását, hogy lelkes híve a szocialista-liberális kormánynak, de leszögezte: „Az értékvilágom jellegzetesen baloldali, ha azt kérdezi, hogy képes vagyok-e szívvel-lélekkel támogatni egy klasszikus értelemben vett szocialista programot, akkor igennel válaszolok.” A megszorításokkal kapcsolatban a titkárságvezető kifejtette: „Számomra meggyőző érv, hogy előbb az államháztartást kell rendbe tenni, és amikor helyreállt a gazdaság egyensúlya, akkor lehet a szegények és mindennapos gondokkal küszködő emberek problémáját orvosolni. Örvendetes, hogy a miniszterelnök nem hajlandó engedni a neoliberálisnak nevezett gazdaságpolitikai elvárásoknak. Legalábbis én így látom.” Az evangélikus lelkész arra is kitért, hogy az egyházak ügynökmúltjának vizsgálata nem egyszerű feladat, sokféle érzékenységre kell tekintettel lenni, de ettől még nem reménytelen vállalkozás, inkább kockázatos.” Az egyházi kapcsolatok titkárságának vezetője úgy véli: „Az elkövetkező néhány hónap lesz a megbízatásom legkritikusabb időszaka. Akkor derül ki, hogy mit is akar a kormány. Ha nemcsak szavakban, hanem a valóságban is békét szeretne a korábban háborús övezetnek számító egyházpolitikában, ha tényleg az a szándéka, hogy az egyházi iskolák és kórházak azonos támogatásban részesüljenek, mint az állami és az önkormányzati intézmények, akkor én tiszta lelkiismerettel vállalom, hogy a kormány érdekeit képviselem. Az egyházakat pedig ehhez szeretném partnerként megnyerni. Az egyházak is tisztában vannak azzal, hogy olyan évek jönnek, amikor az egész országban mindenkinek kevesebb jut. A lényeg az, hogy amennyiben csökken az egyházak támogatása, akkor az ugyanolyan arányban csökkenjen, mint más területeken, tehát ne sérüljön az egyenlő bánásmód elve.” Csepregi András nem tudja, hogy szükség van-e a vatikáni szerződés módosítására, de emlékeztet rá: az oktatási miniszter különbizottságot hozott létre, amely a dokumentum végrehajtásának vizsgálatát végzi. A lelkész végiggondolatlan ötletnek tartja az MSZP vallásos tagozatának azon elképzelését, hogy megadóztatnák az egyházi szolgáltatásokat. Kifejtette: „Az egyházi szolgáltatásokért fizetett úgynevezett stóladíjak azért adómentesek, mert eleve adózott jövedelmekből származnak. Hasonló pénzügyi logika érvényesül az alapítvány esetében is. Más kérdés, hogy nem ártana, ha az egyházak a saját jól felfogott érdekükben kicsit áttekinthetőbbé tennék a gazdálkodásukat, sok feszültség fakad abból, hogy nincsenek pontos kimutatások a bevételekről és a kiadásokról. Viszont ez már nem az adóhivatal vagy a politika, hanem az egyházak belső ügye.” A titkárságvezető szerint jó lenne, ha az állam és az egyházak viszonyában a régi típusú kiszolgáltatottság helyére a természetes együttműködés lépne, „végre el kellene jutni arra a felismerésre, ugyanabban a világban élünk. És ugyanazt a levegőt szívjuk.”

Magyar Kurír