Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (7.o.) A volt kommunista országokban ma is kísért a besúgói múlt címmel készített összeállítást arról, hogy új átvilágítási törvényt fogadott el a lengyel parlament, amelynek értelmében ezentúl nemcsak a magas politikai posztot betöltőknek kellene igazolást szerezniük arról, hogy nem működtek együtt a kommunista titkosszolgálatokkal, hanem az önkormányzati képviselőknek, a teljes köztisztviselői karnak, az ügyészeknek, az állami vállalatok vezetőinek, az iskolai igazgatóknak, tudósoknak, egyetemi oktatóknak és újságíróknak. Ha valakit érintettnek talál a Nemzeti Emlékezés Intézete (IPN), akkor munkaadója erre hivatkozva leválthatja, akár el is bocsáthatja. Az összeállítás Kivétel az egyház című fejezete kiemeli: nem szerepelnek az átvilágítandók között a papok, holott nemrég éppen az okozott botrányt Lengyelországban, hogy az egyik antikommunista tevékenységéről is jól ismert papról kiderült: 1960 és 1984 között besúgó volt. Michal Czajkowski atya ezt maga is elismerte, és Isten után az emberek bocsánatát kérte. Czajkowski azután szakított a kommunista rendőrséggel, és lett ellenzéki, hogy a titkosszolgálatok meggyilkoltak két, a Szolidaritáshoz tartozó papot. Az MH megjegyzi: az egyház érintettségének mélységét mutatja az is, hogy II. János Pál pápa halála után kiderült: egyik közvetlen munkatársa, a lengyel zarándokokkal foglalkozó Hejmo atya is rendszeresen jelentett róla a lengyel titkosszolgálatoknak.

A Magyar Nemzetben (15.o.) Márton Áron, a szónok és publicista címmel ismerteti a Látó című folyóiratban azonos címmel megjelent Bodó Márta-tanulmányt a mártírsorsú gyulafehérvári püspökről. Kákonyi azt is megemlíti, hogy Márton Áronnak a közelmúltban jelent meg a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál Házasság, család című tanulmánykötete. Bodó Márta kiemeli: az emberi párkapcsolatokról, a nő-férfi viszonyról, a házasságról és a családról a püspök nézetei „a katolikus tanítás nyomvonalán haladnak”, de nem a szimpla doktrinális hűség jegyében, hanem a személyes meggyőződés, „a legtiszteletreméltóbb és legkövetkezetesebb konzervatív értékek” alapján. „Elvált szülők gyermekeinek nem az a legnagyobb szerencsétlensége, hogy bitang jószágként barangolnak küszöbről küszöbre, hanem az otthon bensősége és melegsége nélkül didergős lesz a lelkük, hogy két versengő szülő kényeztetése közepette elsatnyulnak, hogy éppen az így élő szülők rontanak le benne minden lendítő erejű hitet, hanem az a tragikumuk, hogy hiányzik az apának és anyának az az együttes ráhatása, ami nélkül egyensúlyozott ember nagyon nehezen, keserves fizetségek árán lehet.” Bodó Márta szerint Márton Áron „békésebb és derűsebb korban, ha volt ilyen, kétségtelenül egyik legjelentősebb egyházi írónk lehetett volna.”

Magyar Kurír