Napi sajtószemle

Külföld

A Népszavában (13.o.) Rónay Tamás Nem unatkozik XVI. Benedek címmel ír arról, hogy nem unatkozik a pápa az észak-itáliai Aosta-völgyben töltött szabadsága alatt sem, és nem csak azért, mert sokat sétál, olvas és kedvenc szerzője, Johann Sebastian Bach szerzeményeit hallgatja, hanem mert több munkáját is igyekszik befejezni a nyaralás ideje alatt. A cikkíró idéz az Il Messagero című olasz lapból, amely szerint a Szentatya be akarja fejezni Jézus Krisztusról szóló könyvét, amelyet még a Hittani Kongregáció vezetőjeként kezdett írni, de új enciklikáján is lázasan dolgozik. A dokumentum valószínűleg a „Labor Domini” (Az Úr munkája) címet viseli majd, és abban a pápa szociális kérdésekről fogalmazza meg gondolatait. Az Il Messagero szerint „az emberi munka keresztény víziójáról és annak a társadalmi fontosságáról” lesz szó benne. Rónay arra is kitér, hogy bár a pápa életrajzírói sokszor megjegyzik: XVI. Benedek sokkal kevésbé sportos, mint tavaly áprilisban elhunyt elődje, II. János Pál volt, azért ő is ki-kimozdul az őt vendégül látó kolostorból. A hét elején például meglátogatta a Nagy Szent Bernát-hágó közelében lévő kolostor atyáit. „Közismert, hogy XVI. Benedek igencsak kedveli az állatokat, leginkább a cicákat. Nem kis szomorúsággal vette tudomásul, hogy kedvenc macskái nem követhették őt az Apostoli Palotába. Igaz, kirándulása alkalmával nem cicákkal ismerkedett: szemügyre vette az Európa-szerte ismert bernáthegyikutya-tenyészetet. A betanított kutyusok sokszor életet mentenek egyes hegyvidéki balesetek alkalmával” – írja Rónay Tamás.

Belföld

A Hetekben (Feszültségoldás 2.o.) Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának héten kinevezett vezetője nyilatkozik, aki úgy véli, hogy az elmúlt négy évben lehetett volna sokkal jobb is a kapcsolat állam és egyház között. „Mindkét oldalról sok felesleges feszültség halmozódott fel szerkezeti, politikai, érzelmi szinten egyaránt. Azt hiszem, hogy szerkezeti feszültség főleg az egyház-finanszírozásban jelentkezett. Szerencsére ez az a terület, ahol a legegyszerűbb oldani a problémákat. Az oktatási, a kulturális és a szociális szféra finanszírozási rendszere annyira bonyolult, hogy szinte átláthatatlan. Ebben a labirintusban folyik a kommunikáció, és igen gyakran az látszik, hogy a felek nem értik egymást. Ha sikerülne ezt a rendszert egyszerűbbé, átláthatóbbá tenni, akkor egy csomó vitás kérdés automatikusan megoldódna. Ez az a terület, ahol szerintem legelőször lépni kell, és erre fogok koncentrálni az első hónapok során.” Az SZDSZ által hangoztatott, önfenntartó egyházmodellel kapcsolatban az evangélikus lelkész kifejtette: „Mindenkinek, de főleg az egyházaknak lenne jó, ha képesek lennének fenntartani magukat. De ezt pontosan annyira reális kívánni, mint azt, hogy a múzeumlátogatók tartsák fenn a múzeumokat. Nem járható út. Ehhez egy egészen más szerkezetű társadalomban és más gazdasági körülmények között kellene élnünk.” A titkárságvezető nem érti a szocialisták hívő tagozatának javaslatát sem, hogy a jövőben legyenek adókötelesek az egyházi szolgáltatások, „… mert az egyházi jövedelem eddig azon az alapon volt adómentes, hogy a már adózott jövedelem után fizetik be az egyháztagok. Ugyanez a logika érvényesül az alapítványi rendszerben is. Nem érzem tehát logikusnak ezt a javaslatot, és nem is próbálom találgatni, hogy lehet-e más értelmezése.” Csepregi András, aki részt vett az „Igazság és kiengesztelődés” című tanulmánykötet megírásában, amely az egyházak múltjának feldolgozási lehetőségét elemezte, azt is elmondta, hogy ez a kötet, és az a bizottság, amelynek ő is a tagja, kizárólag az evangélikus egyház közelmúltjával foglalkozik. Ezt a kérdést az egyházak belügyének tekinti: „Olyan belügynek tekintem, mellyel az egyház a szélesebb nyilvánosság elé fog állni majd, amikor ez az ügy megfelelő módon feldolgozott lesz.” A vatikáni-magyar államszerződés esetleges felülvizsgálatával kapcsolatban az új egyházügyi titkár nem kíván nyilatkozni szeptember végéig, amikor is az erre a feladatra felkért bizottság leteszi majd az értékelést, „melyet egyébként nagy örömmel várok”.

Magyar Kurír