Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (14.o.) Varga Klára Júdás apokrif evangéliuma és a médiaipar címmel ismerteti a National Geographic csatornán július 7-én sugárzott dokumentumfilmet, amely úgy mutatta be a közelmúltban kopt nyelven nyilvánosságra hozott, Júdás evangéliuma című apokrif iratot, mintha valami egetverő újdonságról lenne szó. A cikkíró viszont rámutat, hogy semmiféle újdonságról nincs szó, „Igazolhatja ezt bárki, aki az elmúlt évtizedekben megvette, elolvasta az erre vonatkozó műveket. Való igaz: hogy ha nincsen kereszthalál, nincsen megváltás sem, és ha nincs árulás, meglehet, nincs kereszthalál. A legkorábban keletkezett Márk evangéliuma még valóban nem ad olyan szélsőségesen negatív képet Júdásról, mint a legkésőbbi János evangéliuma, de gyökeresen más a céljuk, és más is a tapasztalatuk, amit Júdás alakjában leképeznek. A gnosztikus irat viszont pozitív figurának mondja Júdást, hiszen egyedül ő értette meg Jézust, és ő volt képes áldozatot hozni azért, hogy a lélek kiszabaduljon a halál által a bűnös test börtönéből. Ez az aspektus híven ábrázolja, miképp gondolták a gnosztikusok a test és a lélek viszonyát. A kereszténység fő csapásiránya azonban nem ez. Az egyházatyák időről időre csak olyan iratokat kanonizáltak, amelyek az embert a test és lélek egységeként ábrázolják. Hogy milyen szellemi, erkölcsi katasztrófák, milyen tragédiák okozója lehet, ha az egyik a másik elé tolakszik, azt híven mutatja a felvilágosodás kora utáni történelem és napjaink története. Ezért is veszélyes, ha a gnosztikus tanokat látatlanban, alaposabb elmélyedés, átgondolás nélkül magasabb rendűeknek minősítjük, mint a történelmi keresztény egyházak által máig vallott teológiai tanokat. Az eredeti kontextus ismerete nélkül a mai, politikailag korrekt világban veszedelmesen hangzik az is, hogy az evangelisták azért ’démonizálták’ Júdás alakját, hogy a zsidókkal szembeni ellenérzésüket kifejezzék. Ugyanis a Biblia főbb alakjainak kilencven százaléka zsidó származású, attól függetlenül, hogy utóbb keresztény hitre tért-e. Tehát itt testvéri ellentétekről, ’belső kritikáról’ van szó, nem pedig a későbbi antiszemitizmus előképéről, amely elsősorban idegenekként tételezi a zsidókat. S ez igaz akkor is, ha az evangéliumok jóval a feltüntetett szerzők halála után keletkeztek.” Varga Klára leszögezte: „A médiaipar álintellektuális álszenzáció-hajszolása hihetetlen károkat okoz, akár van mögötte tudatos rombolási szándék, akár nincs. Ki vesz a kezébe Bibliát, hittankönyvet vagy ókeresztény szerzők műveit ilyen film után?”

A Magyar Hírlap (Felmondják… 7.o.) barcelonai beszámolója szerint hetven évvel a polgárháború kitörése után szánta rá magát a spanyol kormány, hogy elégtételt szolgáltasson Franco áldozatainak. Szilasi Viktória tudósító kiemeli: az új jogszabályok azokat a kérdéseket próbálják rendezni, amelyek megoldatlanul maradtak Franco halála óta. Döntenek például az Elesettek Völgyének sorsáról. Az itt álló hatalmas, százötven méter magas gránitkeresztet Franco építtette köztársasági rabokkal a polgárháborúban elesett híveinek emlékére Madrid külvárosában, a dombok között. XXIII. János pápa az alatta lévő kriptát bazilikává nyilvánította. Franco hívei ma is zarándokhelyként tisztelik, mert itt temették el a diktátort a világ legmagasabb emlékkeresztje alatt. A kormány hivatalosan még nem nyilatkozott az építmény sorsáról, de az El Periódico című lap a hét végén azt írta, hogy a szabadság emlékművévé és oktatási központtá alakítják. Bármi is a terv, a Néppárt biztosan ellenzi majd, és várhatóan erősen megosztja a spanyolokat: sok fájdalmat okoz, és olyan sebeket nyit fel, amelyek sosem gyógyultak be igazán – írja a liberális lap barcelonai tudósítója.

Magyar Kurír