Napi sajtószemle

Külföldi hírek
A Magyar Hírlap (7.o.) Lezárult II. János Pál korszaka címmel készített összeállítást arról, hogy Joaquín Navarro-Valls volt szentszéki szóvivő személyében II. János Pál utolsó közvetlen munkatársa is távozott a Vatikánból. A cikk szerint Navarro-Valls népszerűbb volt, mint sok vatikáni elöljáró, és többet mutatkozott a nyilvánosság előtt, mint II. János Pál. Az új szóvivő, Federico Lombardi, a Vatikáni Rádió volt igazgatójának személyével kapcsolatban a liberális orgánum idézi a La Reppubblica olasz lapot, amely szerint XVI. Benedek pápa választásában az is közrejátszhatott, hogy a szerény és halk szavú Lombardi atya helyett inkább ő szeretné közvetíteni a Vatikán ügyeit a külvilágnak. Az új szóvivő kinevezésével gyakorlatilag befejeződtek a II. János Pál halálakor elkezdődött személycserék a Vatikánban – írja az MH. Kitér a lap az új szentszéki államtitkár, Tarcisio Bertone genovai érsek személyére is, hangsúlyozva: „Munkatársai közvetlen és barátságos embernek ismerik, de ez nem azt jelenti, hogy nem áll ki a Vatikán doktrínái mellett. Tavaly márciusban élesen bírálta Dan Brown Da Vnci-kód című betsellerét, egy rakás hazugságnak nevezve a könyvet. Bertone szenvedélyes Juventus-drukker. A színésznőkhöz is különleges kapcsolat fűzi: ’A Vatikán teljes mértékben ellenzi a klónozást, bár Sophia Loren esetében talán kivételt tehetnénk’ – mondta egy alkalommal. Kritikusai attól tartanak, hogy kinevezésével – XVI. Benedek mellett – még egy őskonzervatív került a Vatikán élére. Ez különösen veszélyes abban az időszakban, amikor a katolikusok többsége reformokat szeretne az egyházban – vélik.”

A Népszava (13.o.) Újra lázad a „csodadoktor” érsek címmel ismételten foglalkozik Emmanuel Milingo zambiai érsekkel, miután július 12-én Washingtonban kijelentette: a papi nőtlenség eltörlésének szószólójává kíván válni. Rónay Tamás cikkében kiemeli, hogy a Vatikán „nem késlekedett a válasszal. A Szentszék hagyományosan megfontolt közleményben tudatta, nincs pontos információja arról, miért is utazott az érsek Amerikába, de ha valóban e nyilatkozatot tette a cölibátusról, azt csak sajnálni lehet.” A cikk írója közli azt is, hogy a 76 éves főpap visszatért a Mun szektához, és feleségéhez is, akivel a szekta adta össze, 2001-ben. Rónay megjegyzi: mindez a katolikus egyházból való kiközösítést vetíti előre. „Ezúttal aligha várhatja, hogy visszafogadja őt az egyház. ’Bűnlajstroma’ ugyanis már túlságosan hosszú. Azt még elnézték neki, hogy szentmiséin – úgymond – gyógyított. Még azt a kijelentését is elengedték a Szentszék illetékesei a fülük mellett, hogy azt nyilatkozta: az egyházi hierarchiában sok sátánista él. Később amiatt kelt ki, mert szerinte az egyház túlságosan is tolerálta a homoszexualitást. Mostani kilengésére azonban már nem lehet mentség. A csodadoktoron már a csoda sem segíthet.”

Hazai hírek
A Magyar Nemzetben (Hézagok… 30-31. o.) Donáth László evangélikus lelkész, az MSZP országgyűlési képviselője, Németh Zsolt, a Fidesz honatyája és Bolberitz Pál katolikus teológus, filozófus, tanszékvezető egyetemi tanár beszélgetnek az egyházak közéleti-politikai szerepvállalásáról. Németh Zsolt emlékeztet rá: a polgári nemzetpolitikai irányzatok határozottan törekedtek az egyházak közösségi-társadalmi-közéleti szerepének megerősítésére, ez a törekvés azonban nem volt egyértelmű a szocialista kormányzatok alatt. A választások után az a fő kérdés, hogyan lehetne kialakítani az állam és az egyház között új minőségi kapcsolatot. Pillanatnyilag rendkívül keserű a légkör és a nagyobbik felelősség a kormányzaté. Donáth leszögezte: „Ez a hazai jobboldal megközelítése. Én evangélikus lelkészként és országgyűlési képviselőként másként látom a helyzetet. Nemcsak a politika igyekszik befolyásolni az egyházat, hanem az egyházak is politizálnak. Képviselői körzetemben akad például plébános, aki a nevét adta az engem dehonesztáló propagandairathoz. Ez is politizálás és az is, ha én ezt közíróként visszautasítom. De azok az egyházpolitikai elgondolások, amelyeket Németh Zsolt megfogalmazott, hatnak az egyházak szerepvállalására is. Elgondolkodtató és szimbolikus jelentőségű, hogy a miniszterelnöki eskütételen Feldmayer Péter, a Mazsihisz elnöke, az unitárius püspök, a vatikáni nuncius, és Erdő Péter esztergomi érsek vett részt, a református és az evangélikus egyház képviselői nem.” Németh Zsolt nem csodálkozna, ha ennek a döntésnek valóban politikai üzenetértéke lett volna, és ezen Gyurcsány Ferenc sem lepődhet meg, mint ahogy azon sem, hogy az eskütételen nem volt ott Markó Béla, Bugár Béla és általában a határon túli magyarság képviselői. Bolberitz Pál leszögezte: „Én először magyar embernek születtem és utána elvittek megkeresztelni. És ha magyar ember vagyok, függetlenül attól, hogy ateista vagyok vagy hívő, jogom van foglalkozni a polisz ügyeivel. Akik szerint a vallás magánügy, úgy gondolják, hogy a Krisztusban hívők közösségének a társadalomban nincsen joga jelen lenni és hangoztatni a meggyőződését. Ezt soha nem írják le, soha nem mondják ki, ehelyett azt mondják, hogy a papok ne politizáljanak. Attól idegesek, hogy a közéletben egyfajta értékrendet képviselnek. Nem kell elfogadni az ő értékrendjüket, de egy szabad országban el lehet azt mondani. Az azonban valóban helytelen értelmezése az ideológiának, hogy valaki az értékrendjét próbálja belevinni hatalmi gazdasági érdekekbe, és ezt leönti piros-fehér-zöld, vagy keresztény szósszal. Ez ellen valóban küzdeni kell, De a katolikus társadalmi tanítás, amely száz éve a pápák szociális körlevelére épül, illetve azok kommentárja, kimondja, az egyház akkor szól bele a politikába, amikor annak olyan erkölcsi vetületeit és vonatkozásait látja, amelyek ellentétben állnak a keresztény erkölcstannal. Az erkölcs örök igazságokból álló tanrend, nem egy közmegegyezés által kodifikált szokásrend. Ez akármikor megváltozhat attól függően, hogy a hatalom képviselői hogyan döntenek. A kereszténység azonban hisz a maradandó emberi természetben, és ha valami szemben áll akár az élet, akár az Isten tiszteletével, az emberi tulajdonjogokkal, az igazságokkal, felemeli szavát a Tízparancsolat és a szeretet fő parancsa alapján, vállalva az azzal járó minden kockázatot. Azt mondta Szent Pál apostol, ’jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot’!” Németh Zsolt szerint nem elvi alapjai vannak a vatikáni szerződés felülvizsgálatára irányuló politikai törekvéseknek. „Az egyházi megállapodásokkal szembeni folyamatos támadások az egyházi intézmények és egyházak elbizonytalanodását célozzák. Reménykedem azonban, hogy ezek a támadások megszűnnek és kialakul az együttműködés szemlélete.” Donáth László úgy véli: egyházat, pontosabban bármilyen elnevezés alatt működő szakrális intézményrendszert, amely állami feladatot végez, szektor-semleges, normatív módon lehet támogatni. Ugyanakkor meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek közül nem éri hátrány azokat a nagymúltú felekezeteket, amelyek az utóbbi évtizedekben kínok között próbáltak talpon maradni. Hiszen egészen más helyzetben vannak azok, akik történelmi terhek nélkül indulnak.” Németh Zsolt leszögezte: „A vatikáni megállapodás alapján az egyházi intézmény az államival és nem a civil intézményekkel azonos módon részesül támogatásban. Ezt a fajta semlegességet tartom jónak.” Bolberitz Pál rámutatott: „Donáth lelkész úr a történelmi egyházak sajátos szerepét is hangsúlyozta. Nem szabad elfelejteni, ahogy a történelmi egyházak formálták a magyar kultúrát, ezért jelentősebb szerepet és jogot is kaphatnak. Bár a történelem során mindig jelen voltak más egyházak is, de ezek alapvetően a saját kultúrájukat képviselték, a magyar kultúrát nem, vagy csak kismértékben befolyásolták. Ezt egyetlen kormány sem hagyhatja figyelmen kívül, amikor az egyház-finanszírozás kérdésére gondol.”

Magyar Kurír