Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Színes Bulvár Lap (Abramovics… 12.o.) hírül adja, hogy Roman Abramovics Londonban élő milliárdos 285 ezer fontért (116 millió forint) megvásárolta II. János Pál pápa egykori pápamobiljának rendszámtábláját. A Chelsea futballcsapatának tulajdonosa ahhoz a rendszámhoz jutott hozzá, amely a tavaly elhunyt szentatya „egyedi kialakítású Mercedes Benz 230-as autóján II. János Pál 1979-es írországi látogatása során díszelgett (SCV6).” Abramovics egyik barátja azt mondta a vásárlásról: Roman nem tudott ellenállni a csábításnak, hogy övé lehet a világ legdrágább rendszámtáblája.

Hazai hírek

A Magyar Nemzet (Lemondott… 2.o.) értesülései szerint megvált a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkári beosztásától Veres András, akit XVI. Benedek pápa a napokban szombathelyi megyéspüspökké nevezett ki. A lap úgy tudja, hogy a testület új titkárának személyéről feltehetően július 15-én születik döntés a püspöki karban.

Ugyancsak a Magyar Nemzet (1.,4.o.) Elbarangolt a műtehén címmel számol be arról, hogy hétfőről keddre virradóra a Cowparade művészeti projekt részeként a Szent István-bazilika előtt elhelyezett tehénszobor, „amelynek égre mutató hátsójából egy ’Ne nyalj!’ feliratú tábla kandikál ki, eltűnt az eredeti helyszínről és a liberális sátor előtti terecske dombjának tetején bukkant fel újra. A Bazilika előtt csupán egy 15 centis odacelluxozott boci emlékeztetett sokakat megbotránkoztató testvérére. Egyesek vandalizmusról beszélnek, ám a szobrot átszállító fiatal építészek – a magát Deminemnek nevező négytagú csoport, köztük két pályakezdő, Õrfi József és Papp Dávid Béla – szavaiból kiderül: inkább performance-ról van szó.” Hangsúlyozták, nagyon vigyáztak rá, hiszen céljuk nem a rongálás volt, hanem egy feszültség megszüntetése. A szobron található rongálások mind korábbiak. A törés például akkor keletkezhetett, amikor a szobor hátsóját az úttest felé irányozták át ismeretlenek még szombatról vasárnapra virradóra. Õrfi József elmondta: semmi bajuk magával a Cowparade-del, sőt láttak ötletes alkotásokat is. A bazilika előtti tehén esetében sem magát a megformálást kifogásolták, bár erősen megkérdőjelezik, hogy a mai ember a művészettől legfőképpen a provokációt várná el. Ami zavarta őket, az leginkább építészeti, térrendezésbeli probléma, vagyis az, hogy az alkotás egyáltalán nem illik a tér tengelyébe, egy monumentális, szimbolikus jelentésű épület elé, amellyel együtt ráadásul kellemetlen, sértő asszociációra adott okot sokaknak, akik a téren megfordultak. Az új helyszín mellett azért is döntöttek, mivel szerintük a bódésor helyén, a liberális sátor előtt nagyszerűen kialakított téren még egyetlen tehén sem állt, s a szobor építész szemmel a domb tetején kifejezetten jól mutatott. A két építész emlékeztetett rá: a tehenek elhelyezésekor a főváros kikötötte, hogy a Parlament környékére egyetlen kérődző sem kerülhet, így Õrfiék szerint érthetetlen, hogy a szervezők a bazilikát miért nem tekintették magától értetődően tehénmentes övezetnek.

A Népszabadság (1.,6.o.) Lefújták a kék tehenet címmel azt emeli ki, hogy ismeretlenek „megrongálták és elcipelték a bazilika elől a metálkék tehenet. Pedig a fővárosiak többsége értékén kezeli a Crow Parade nemzetközi mozgalmat. Színt látnak benne és viccet.” A baloldali lap nem említi, hogy kik vitték át a tehenet a liberális sátor elé. Nyilatkozik a szobor három fiatal alkotója, akik nem értik, „mi történt több hónap munkájával, amelynek feje és mellső lábai már szétfolytak az aszfalton, égnek meredő hátsó feléből pedig kilóg egy méretes jégkrém pálcika. Aki akarta, láthatta, hogy itt nem istenkáromlásról, szentségtörésről, a vallási érzület meggyalázásról, de még nem is a koalíció egyházellenességéről volna szó, csak egyszerű jópofaságról, látványról és humorról, amely bizonyos köröktől reménytelenül távol áll. A nyeles tehén véletlenül került a bazilika elé, kerülhetett volna bárhová. És kerülhetett volna a bazilika elé egy másik, amely szintúgy beindíthatta volna a beteges fantáziát. Az alkotók úgy vélik, a nyeles tehénnek az volt a ’bűne’, hogy a bazilika felé meredt.”

A Színes Bulvár Lap (Füzi mama… 2–3.o.) bemutatja a Pest megyei Csörögén lakó Füzi házaspárt, akik tizenkilenc gyereket neveltek fel, a huszadik, Szilárdka, kéthónapos korában meghalt. Füziné főállású anya, férje rokkantnyugdíjas, havi jövedelmük 200 ezer forint, de e mellett rengeteg segítséget kapnak jóakaratú emberektől. Füziné elmondta: „Mi már a kapcsolatunk elején megállapodtunk, hogy annyi gyermekünk lesz, amennyit az Isten szánt nekünk.” Füzi Imre hozzátette: „Gyakran kérdezik tőlem, hogy büszke vagyok-e a családomra? Én erre csak azt tudom mondani, hogy egy hívő ember számára a felesége tisztelete és a gyermekei szeretete a világ legtermészetesebb dolga.”

Magyar Kurír