Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (8.o.) Vatikáni küldöttség Pekingben címmel számol be arról az általunk már tegnap közölt hírről, hogy Claudio Celli érsek vezetésével vasárnap óta vatikáni delegáció tartózkodik Pekingben, a küldöttség tárgyalásokat folytat a kínai kormány tagjaival is. A baloldali lap megjegyzi: „Ez az első magas szintű vatikáni küldöttség Pekingben 2000 óta, amikor II. János Pál szenttéavatott 120 vértanú hittérítőt, akiket Kínában öltek meg. A találkozót feszültté teszi, hogy múlt hónapban XVI. Benedek pápa bírálta Kínát, amiért – az elmúlt évek gyakorlatával ellentétben – két püspököt a Szentszék jóváhagyása nélkül nevezett ki.”

Hazai hírek

A Magyar Hírlap (4.o.) Egy mondatban című rovatában közli, hogy a történelmi egyházak vezetőivel tárgyal ma Hiller István oktatási és kulturális miniszter, hogy kiegyensúlyozott és partneri viszonyt alakíthasson ki velük.

A Magyar Nemzetben (Adj nekem, Uram, egy csendes kamrát! 5.o.) Sipos-Vizaknai Gabriella, vizsolyi református lelkész nyilatkozik, aki úgy tudja: Károli Gáspár híres, 1589-90-ben 900 példányban kinyomtatott Bibliájából mindössze 53 lelhető fel a földkerekségen, de a még létező, felbecsülhetetlen értékű különlegességek kiemelten védett nemzeti örökségnek számítanak. Mint ahogy a hármas tagoltságú vizsolyi református templom is, amelynek építése 1220-ban kezdődött, s csaknem százötven évvel később nyerte el a mostanihoz hasonló formáját. A templom restaurálását 1985-ben fejezte be Seres László, s ma már idegenforgalmi látványosság, évente 30-50 ezer látogatót vonz.

A Népszabadságban (Templom a cseresznyéskertben 11.o.) Buzás Gergely régész nyilatkozik, egy visegrádi, a városközpont közelében lévő cseresznyéskertben felfedezett XIV. századi, gótikus stílusban épült, egyhajós templomról. A régész elmondta: két templom volt a középkori Visegrádon. Egy plébánia és az Ágoston-rendi kolduló barátok temploma. Az elmúlt évtizedekben mindkettő előkerült a földből, csak épp azt nem sikerült kideríteniük a szakembereknek, melyik melyik. Buzás Gergely most úgy véli: a hegyoldalban lévő lehetett a szerzeteseké. Erre utal, hogy a hajója boltozatlan volt, s csak a szentélyt díszítették. Igaz, a kolostort még nem sikerült megtalálni, de talán ott lapul az is a közelben. A templom viszonylagos épségben élte túl a török időket. A feltárások szerint igen nagy volt, 13 méter széles, 60 méter hosszú, a hozzá tartozó torony pedig kifejezetten monstrumnak számított. Erős és magas építmény, szinte érthetetlenül hatalmas. A régészeknek arra is van egy magyarázatuk, hogy milyen célt szolgálhatott: oklevél tanúsítja, hogy 1357-ben I. Lajos király nemességet adományozott egy bizonyos Konrád mesternek, aki bravúros módon kiöntött egy óriási harangot. A tettnek valóban csodaszámba kellett mennie, ha ilyen jutalmat érdemelt. Buzás Gergely és a visegrádi múzeum igazgatója, Szőke Mátyás szerint a harang ide került, az Ágoston-rendiek akkoriban emelt, ormótlanul nagy tornyába.

Magyar Kurír