Napi Sajtószemle

A Népszava (3.o.) Döntés az egyházügy kezeléséről is? című cikkének információi szerint a kormány mostani, kétnapos balatonöszödi ülésén döntés születhet arról is, hogy milyen szinten és ki lesz a felelős a kabinetben az egyházi ügyekért. A lap úgy tudja, még mindig nem dőlt el, hogy a korábban hírbe hozott Wéber Attila, Szili Katalin házelnök kabinetfőnöke viszi-e tovább ezt a területet. Ismeretes, hogy a kormányban eddig Gulyás Kálmán államtitkár felelt az egyházügyért. Értesülések szerint azonban a jövőben az államtitkárnál alacsonyabb szinten, s nem a kancelláriához, hanem az összevont kulturális és oktatási tárcához tartozik majd a terület. Eközben az egyházak képviselői, így a katolikus püspöki konferencia titkára, Veres András az állam és az egyház együttműködésének nyitott kérdései miatt sürgetik az egyházi ügyekért felelős személy megnevezését – írja a baloldali orgánum.

Ugyancsak a Népszavában (Semjén Zsolt: néha konzultálok püspökökkel is – A keresztényeknek is joguk van… 1., 8. o.) Semjén Zsolt, a KDNP elnöke nyilatkozik, aki leszögezte: nincs konfliktus a KDNP és a Fidesz között, mert míg az előbbi egy kifejezetten világnézeti alapon működő szervezet, addig a Fidesz gyűjtőpárt. A KDNP elnöke szerint például az eutanáziát egy keresztény világnézetű párt elutasítja, míg egy gyűjtőpárt ezt nem teheti meg ilyen karakteresen. „A másik sajátos területünk a szociális igazságosság kérdése: egyre inkább keresztény szociális elkötelezettségünkre helyezzük a hangsúlyt; látni kell, hogy ma az egyetlen legitim és koherens kapitalizmuskritika az egyház szociális tanítása.” Simon Zoltán és Markotay Csaba közbevetésére – „volt egy utalása, de sokan és sokszor leírták, hogy csak miután Erdő Péter bíboros tárgyalt Orbánnal és Semjénnel, lett meg a közös lista a választások előtt, mi itt az igazság?” – a KDNP elnöke azt felelte: „Kezdjük az alapoktól. Voltaképpen tragikomikus, amikor magukat liberálisnak gondoló figurák megkérdőjelezik nekünk, keresztényeknek azt a jogunkat, hogy a saját értékeinket politikai értelemben is megjelenítsük. Ennek a legabszurdabb esete Heller Ágnessel volt, akinek sikerült azt nyilatkoznia, hogy én, mint keresztény politikus nem használhatok keresztény szavakat az Országgyűlésben, legfeljebb a templomban. A keresztény embereknek is joguk van arra, hogy a politikai életben is viszont lássák a saját értékeiket. Nem árulok zsákbamacskát, én mindig is nyíltan vállaltam ennek az értéknek a képviseletét. A katolikus püspöki karnak, vagy a református zsinatnak nincs álláspontja abban a kérdésben, hogy legyen-e önálló KDNP-frakció, vagy ne legyen. Magyar állampolgároknak, akik történetesen egyházi funkciót is betöltenek, akik aggódnak a közjóért és a hazájuk sorsáért, természetes, hogy van véleményük, miért kellene mentegetőznöm azért, hogy püspökökkel időnként közéleti kérdésekről is beszélek? Ahogy beszélgetek politikáról művészekkel, tudósokkal, olimpikonokkal.”

A Magyar Nemzetben (5.o.) Kormos Valéria Mária könnyei címmel készített riportot arról a tragikus esetről, ami június 21-én történt Jánoshidán: B.-né K. Angelika megölte egy-és ötéves kisfiát, míg férjének az előző házasságából született, tizenegy éves fiúnak sikerült elmenekülnie. Az asszony öngyilkosságot kísérelt meg, de csak könnyű sérülései keletkeztek. A cikkíró emlékeztet rá: Jánoshida a jászsági táj egyik nagy múltú települése. Katolikus templomát 1186-ban alapította a premontrei szerzetesrend. A Szűzanya szeretetét és tiszteletét a falu plébánosa, Sebestyén Albert atya mélyítette el, aki harmincöt éven át, 2000-ben bekövetkezett haláláig szolgálta a közösséget. A zarándokoknak szánt útbaigazításban azt írják róla, hogy nagyon szerette a gyermekeket és a fiatalokat. Az atyára még a mai negyven év körüliek is úgy emlékeznek, mint aki valóban közéjük tartozott, értük élt, lelki bajukban, csüggedésükben támaszkodhattak rá. Nem csupán az ő sírhelyénél csendesülnek el időről időre a környékről és messzebbről érkezők. A közelmúltban sokakat vonzott egy, a fatimai zarándokútról idekerült könnyező Szűz Máriának nevezett szobor is. A 2800 lelket magában foglaló településnek ma nincs külön plébánosa, de a vasárnapi miséken mindig megtelik a templom. A riportból kiderül, hogy Jánoshidán erős a családközpontú szemlélet, de az itt élő 1100 gyermekes családból 150-200-nál érzékelhető, hogy napi megélhetési problémákkal küszködnek. A B. család nem vette igénybe az önkormányzati és egyéb támogatást, ugyanakkor lehettek anyagi gondjaik: hírek szerint K. Angelika a férje és a hozzátartozóik tudta nélkül pénzt vett fel uzsorakölcsönre, s azt nem tudta visszafizetni, ezért követte el szörnyű tettét.

Magyar Kurír