Napi sajtószemle

A Népszabadság Hétvége mellékletében (.o.) Szentségtelen szövegek címmel összeállítást készített az apokrif bibliairatokról. A bevezetőben Jászberényi Sándor a következő szöveget emeli ki: „… Átkoznak majd eljövendő nemzedékek, de végül uralkodni fogsz rajtuk – mondja Jézus Krisztus Iskarióti Júdásnak, a nemrég előkerült apokrif Júdás evangéliumában. Napjainkban egyre több olyan írás kerül elő a múlt ködéből, melyek elméletileg egész vallások dogmarendszerét kérdőjelezhetik meg.” Nyilatkozik a lapnak Adamik Tamás, az ELTE Latin Nyelv és Irodalmi Tanszékének tanszékvezető professzora, a Télosz Kiadó gondozásában megjelent Apokrif iratok című gyűjteménykötet szerkesztője. Mint elmondta: az apokrif iratok zöme a népies vallásosság dokumentuma, s mint ilyen, vulgáris nyelven készült, s az ilyen szövegeket sokkal nehezebb érteni és értelmezni, mint a normatív szókészlettel és grammatikával megírt műveket. Míg a kanonizált iratok visszafogottak, az apokrifek szubjektívak, érzelemfűtöttek, féktelenek, s ahány kéziratuk és fordításuk van, annyiféle a szövegük is. Ezeket valamiképpen közkincsnek tekintették az emberek, ezért mindenki saját műveltségének, vallási nézeteinek megfelelően változtatott rajtuk. Az apokrif iratok többsége az olvasók kíváncsiságát elégíti ki: a kanonikus iratok szűkszavú információit kibővítik. E kibővítés motívuma többnyire az, hogy többet szeretnének tudni a kanonikus iratok személyeiről, például Szűz Máriáról vagy Jézus Krisztus gyermekkoráról. Léteznek azonban olyan apokrif iratok is, amelyek bizonyos filozófiai, teológiai irányzatok, így a gnosztikus gondolatok és eszmék forrásainak is tekinthetők, például Az Igazság evangéliuma, Fülöp evangéliuma. Sok információt tartalmaznak az apokrif iratok például a zsidókereszténységről (olyan kereszténységet fölvett zsidókról, akik megőrizték a zsidó vallási hagyományokat is), amely idővel háttérbe szorult. Továbbá fontos forrásai az apokrif iratok bizonyos eretnekségeknek: ezekből tudunk arról, hogy például az enkratita eretnekség a házasságot bűnnek tekintette, ezzel gyakorlatilag a társadalmak alapvető felépítését kérdőjelezve meg, s melyet végül az egyház joggal találhatott nem Isten által sugallt gondolatnak, ugyanis gyakorlatilag minden vallásnak a sajátja, hogy a családot egy és oszthatatlan szentségként tiszteli. A professzor úgy látja: az egyház hivatalos álláspontjára a napjainkban előkerülő apokrif iratok nem nagyon vannak hatással, viszont bármelyik felbukkanó új evangéliumot fel lehet használni – és gyakran fel is használják – egyházellenes propagandára. Ezért kulcsfontosságú elkészíteni minden felbukkanó szöveg kritikai kiadását, feltárni szövegének történetét, megállapítani keletkezésének helyét és idejét, utóéletét, megkeresni fordításait, valamint feltárni azt, hogy milyen teológiai elképzeléseket sugall. Az apokrif iratokat a legszerencsésebb, ha emberi és vallási jelenségnek tekintjük, s éppen emiatt tisztelettel viszonyulunk hozzájuk. Főleg bizonyos rétegek vallási elképzeléseire vethetnek fényt, például olykor az egyszerű tömegek túlbuzgó vallásosságáról vallanak, máskor a vallásfilozófiai spekuláció és stílusbavúr is megjelenik bennük, ezért nehéz sommás ítéletet mondani róluk. Van olyan kutató is, aki a népies vallásos irodalom körébe sorolja őket, de olyan is, aki a művelt és elit kereszténység hangját és gondolatvilágát fedezi fel bennük.

A Magyar Nemzetben (31.o.) Ferch Magda Időutazás címmel ad hírt arról, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal pécsi irodája a héten kiadta az építési engedélyt – bizonyos feltételekkel – a világörökség részeként számon tartott pécsi ókeresztény temetőegyüttes emlékeit védő és bemutató épület kivitelezésére. A beruházásnak november 9-ére kellene elkészülnie, különben a Pécs/Sopianae Örökség Kht. nem kapja meg Brüsszelből azt az egymilliárd forintot, amelyet az Európai Unió pályázatán nyert el. Kivitelező már van, üzemeltető viszont még nincs. A városra óriási felelősséget ró, hogy kikre bízza a 4000 négyzetméteres múzeumterületet – írja a cikk szerzője.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (31.o.) Fáy Zoltán Csodavárók címmel ismerteti az Európa védelmében című, Hadtörténeti Múzeumban megnyílt kiállítást, amely az 550 évvel ezelőtt aratott nándorfehérvári diadal egyik hősének, Kapisztrán Szent Jánosnak állít emléket. A cikkíró szerint azért is különleges a Kreutzer Andrea által rendezett és Szoleczki Emese, Cs. Kottra Györgyi, Töll László és Kálmán Peregrin közreműködésével létrejött kiállítás, „mert Giovanni da Capestrano életét és kultuszának történetét eddig még sohasem mutatták be ebben a formában, pedig az itáliai születésű értelmiségi szent döntő szerepet játszott Magyarország és egész Európa XV. századi történetében… Nagyon fontos a Hadtörténeti Múzeum kiállítása, de abban csak reménykedni lehet, hogy nem ez lesz az egyetlen megemlékezés a nándorfehérvári csata 550. évfordulóján. A hazai állami szponzoráció jóvoltából, alig leplezhető kiállításpolitikai okokból, szemmel láthatóan nagyságrendekkel kevesebbet fordítottak erre a célra, mint más, évfordulóhoz nem köthető és tudományos szempontból is meglehetősen aggályos spektákulumkiállításokra.”

Magyar Kurír