Napi sajtószemle

A Magyar Demokratában (29-31.o.) Hankó Ildikó Üzenet a Magyar Sionról címmel emlékszik Prohászka Ottokár egykori székesfehérvári püspökre, püspökké kinevezésének 100. évfordulója alkalmából. A cikkíró kiemeli: „A kereszténységnek kezdettől fogva voltak olyan tanúi, akik munkásságukkal prófétai módon előre vetítették a jövő megpróbáltatásait, amennyiben az emberiség letér a krisztusi útról. Magyarország sohasem szűkölködött prófétai küldetésű keresztényekben, és talán éppen ezért őket támadta-támadja legnagyobb erővel a kereszténységet elsöpörni igyekvő két ideológia, a liberalizmus és a kommunizmus. Céltáblájuk – többek mellett – Prohászka Ottokár szociális apostol, teológus és filozófus.” A szerző áttekintve a püspök életútját, megállapítja, hogy ötven esztendővel megelőzte korát: a II. Vatikáni zsinat dokumentumaiban bőven találhatunk prohászkai gondolatokat. Hankó Ildikó prófétainak nevezi azokat a gondolatokat, amelyeket Prohászka Ottokár a magyar püspöki kar nevében fogalmazott meg a Magyar Tanácsköztársaság bukása után: „Hát álljunk ellent a gonosznak, s fogadjuk meg, hogy csak olyan képviselőjelöltekre adjuk szavazatunkat, kik a keresztény hit alapján állnak, kik a hitvallásos iskoláknak hívei, kik a keresztény elveket az élet egész vonalán érvényesíteni akarják; mert az a meggyőződésünk, hogy Isten, lélek, vallás s erkölcs nélkül mindenünk romba dől.”

A Heti Válaszban (Rémes a világ 40-41.o.) Spiró György író nyilatkozik nagy sikert aratott, Fogság című regényéről. Elmondta: „Vallástalan létemre rájöttem, hogy az emberiség vallásos. Ez persze paradoxon, mert ha tagja vagyok az emberiségnek, akkor én is vallásos vagyok. A csírái kétségkívül megvannak bennem, időnként hívőként cselekszem, gondolkozom vagy érzek. Ilyen-olyan hitek kóborolnak bennem, csak nem tudom őket dogmákhoz kötni. Arra jöttem rá a nyolcvanas években, hogy ha mélyen akarok embereket ábrázolni, akkor meg kell vizsgálnom a vallásokat, mert azokban van meg az emberi gondolkodás hiteles lenyomata.” Spiró a regényben kövérnek és öregnek ábrázolja Jézust, de azt állítja, hogy bár elég sok hívővel találkozott, gyülekezetekben is járt, nem tapasztalta, hogy ez problémát okozott volna: „Jézust embernek ábrázoltam. Ha a betlehemi csillag stimmel, akkor i.e. 5-ben kellett születnie. Jézus kivégzését 32 és 35 közé teszik, én 35-re, mert Pilátus helyzete ekkorra vált annyira bizonytalanná, hogy példát kellett statuálnia. Egy negyvenéves ember akkoriban öregnek számított. Tudjuk, hogy három órát szenvedett a kereszten, azért csak annyit, mert már nem tudta tartani magát, hogy lélegzetet vegyen – ennek jelentős orvosi irodalma van. Az egész regény a kereszténység kialakulásának feltételeiről szól, ezért nem hagyhattam ki a Jézussal való találkozást és a zsidók helyzetét. Egy hívő ember azt mondja, hogy a megváltás bármikor lehetséges, nem függ attól, hogy éppen milyen a világ, külső eredetű csodának tekinti. Én viszont belülről fakadónak látom: a bennünk lévő vallásos igény hozza létre a csodavárást, tehát nem számolhatunk az isteni beavatkozással.”

A Reformban (Önmagunkon kell kezdeni a világ jobbítását 22-23.o.) Kovács Ákos zenész, előadóművész nyilatkozik, aki szerint nem szabad a választási eredmények miatt keseregni, s bár a helyzet nem rózsás, mert valamikor el kellene már kezdeni az ország rendbetételét, de ez saját lelkünk rendbetétele nélkül nem megy. Ákos föltette a kérdést: „Az emberek attól várják a megváltást, hogy az általuk favorizált politikai erő nyeri meg a választási küzdelmet? Azt hiszik, hogy ez megoldás lehet életük problémáira? Való igaz, hogy más lehetőségeket kínálna egy olyan kormány, amelyiktől nem idegen a nemzet fogalma, de a lényegi kérdésekre nem négyéves kurzusok adják a megoldást, hanem az a személyes út, amit választunk magunknak. Az úgynevezett jobboldal legfőbb problémája, hogy nincsenek azonos szellemi platformon az emberek. Totális az eszmei káosz: van hátrafelé nyilazó-rovásíró irány; van aki a reklámok hívó szavára rohan a bevásárlóközpontba plazmatévét és négyforintos zsemlét venni; van templomba járó, aki a biztonság kedvéért otthon még kártyajóslással is foglalkozik egy kicsit. Félreértés ne essék, a történelmi magyar eszmekincs számomra is fontos, nagyra tartom, de életprogramot, univerzális megoldást csak univerzális szemlélet adhat, ami pedig nem más, mint a sokat gyalázott kereszténység. Az ember a világban – tehát Magyarországon is – két út között választhat. Az egyik: fogyasztásba fulladni, szellemi lényként megszűnni. A másik az új-evangelizáció, a megtérés.” Ákos szerint a konzervatív jobboldal az egységes hitet állíthatja szembe a balliberálisok egységes hitetlenségével. „Amíg a konzervatívok nem jutnak azonos hitalapra, addig reménytelen a küzdelem” – figyelmeztetett az ismert zenész.

A Magyar Nemzet (Bölcskei jogkövetést vár a kormánytól 4.o.) idézi Bölcskei Gusztáv református püspököt, a református egyház zsinatának lelkészi elnökét, aki közölte: csak abban az értelemben volt átlagos a 2005-ös esztendő, hogy rosszabb volt, mint az azt megelőző, de jobb, mint az idei. Bölcskei szerint könnyen előfordulhat, hogy állami finanszírozási okokból a sárospataki könyveket nem lehet majd hazánkban megtekinteni, mert ilyen állami feltételek mellett a református közgyűjteményeket nehéz fenntartani. A püspök elmondta: az idén 40 százalékos forráselvonás sújtja az effajta egyházi intézményeket. A legnagyobb anyagi probléma az egyházi közoktatás területén várható a 2006-os költségvetési törvény diszkriminációi miatt. Ezek 3044 református diákot és 7400 református pedagógust érintenek. Bölcskei Gusztáv emlékeztetett rá: 2005-ben a tárcák maradványképzésre kötelezése is sok gondot okozott az egyházi intézményeknek, holott törvényeket megtartó partneri viszonyra törekedtek és törekednek a kormánnyal. Jelenleg 104 oktatási, 7 kulturális, 70 szociális intézménye és 2 kórháza van a felekezetnek, valamint 1197 gyülekezete. Tavaly a református egyház összbevétele 51 milliárd forint volt, ebből 24 milliárd állami hozzájárulás, ami a közszolgálati feladatok átvállalásáért, illetve az elkobzott ingatlanokért jár. „A papokat minden híresztelés ellenére a gyülekezetek tartják el, hiszen gyülekezeteink összesen hétmilliárdos működési költséget produkáltak úgy, hogy ugyanennyi bevételt könyvelhettek el a gyülekezeti tagoktól.”

Magyar Kurír