Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (21.o.) Egyiptomban be akarják tiltani A Da Vinci-kódot címmel ad hírt arról, hogy a kairói parlamentben a kulturális miniszter bejelentette: az egyiptomi hatóságok el fogják kobozni A Da Vinci-kód példányait, és betiltják a műből készült filmet is. A parlament több, a könyv és a film betiltását követelő kopt keresztény képviselő kérésére tűzte napirendre a kérdést. Az egyik kopt képviselőnő – kezében a könyv eredetijével és annak arab fordításával – azt hangoztatta, hogy tartalma erősen bántó a keresztény egyház számára. Leszögezte: „Cionista mítoszokon alapszik a tartalom, és sérti mind a keresztény vallást, mind az iszlámot.”

A Népszavában (7.o.) Várkonyi Tibor Fejtő ördögei címmel ismerteti Fejtő Ferenc, Párizsban élő író, történész közelmúltban megjelent, Isten, ember, ördög című könyvét. A cikkíró kiemeli, hogy a könyvben többször felbukkan Jean-Marie Lustiger bíboros, Párizs volt érsekének a neve, „aki lengyel származása miatt is a megboldogult II. János Pál pápának haláláig meghitt jó barátja volt. Kamaszkoráig szüleinek zsidó vallását őrizte, akkor katolizált, és lett később az egyház egyik legmegbecsültebb tudósa. Máig is beszélgetőtársa Fejtő Ferencnek, és az író teológiai elmélkedéseiben váltig reá hivatkozik. Teszi ezt azért is, mert Lustiger a megrögzött dogmák elvetője, számára az Ó- és az Újtestamentum élő alkotás, korunkhoz kell igazítanunk. Hogy mennyire élő, azt bizonyítja az a legújabb pápai állásfoglalás is, amely a Fejtő-könyv magyar megjelenésével egy időben hangzott el cáfolatául egyes honi kereszténydemokraták korlátolt gondolatvilágának. XVI. Benedek a tisztelet hangján szólt az egyik legnemesebb emberi érzelemről, a szerelemről általában, és nem minősített elítélőn semmilyen vonzalmat sem. Meglehet, erőltetett ebbe bármit is belemagyarázni, de a Szentatya azért tartotta szükségesnek elmondani szavait, hogy megcáfoljon rövidlátó és gyűlölködő bölcselkedéseket. Fejtő, aki könyvében a toleranciát hirdeti, keresve sem lelhetett volna hitelesebb támogatásra” – írja Várkonyi Tibor.

Hazai hírek

A Népszabadságban (5.o.) Horváth Júlia Borbála Papok és menedzserek lelkigyakorlatos háza címmel mutatja be a dobogókői jezsuita Manréza-házat, kiemelve, hogy az 1950-es államosítás után egészen a rendszerváltozásig az MSZMP üdülője volt. A pártüdülőt 1993-ban kárpótlásként kapta a jezsuita rend magyar provinciája – írja a szerző. A lapnak Sajgó Szabolcs, az új Manréza intézményigazgatója elmondta: „Manrézába nem csak szerzetesek vonultak, az egykori belügyi és pártmunkások is bezárkóztak egy arra fenntartott épületbe, ha valamit át akartak gondolni. De megváltozott világunkban ma a nagy cégek vezetői is elvonulnak, ha fontos üzleti döntés előtt állnak.” A lelkigyakorlatok különböző fajtáját illetően Sajgó Szabolcs a háromnapos elvonulást azoknak ajánlja, akik „kicsit elfáradtak az úton, de megkísérlik a tűz újraélesztését.” Az egyhetes gyakorlat a hit életvitelszerű megélésére szolgál, a harmincnapos viszont már kimunkáltabb lelkiséget feltételez. Mindig teljes csendben történik, a lelkigyakorlatozó négy héten keresztül szemlélődik gondolatai és a pilisi lankák között, s eközben szembesülhet legmélyebb vágyaival és legsötétebb félelmeivel. Van még meditációs vasárnap és meditációs hétfő is, de mostanában igény mutatkozott a remeteségre is. Sajgó Szabolcs úgy véli: „Remetének lenni vidám, bár szerintem nagyon kemény. A valódi remete ugyanis az erdőben félig a földbe beásva, villany és fűtés nélkül, kenyéren és vízen él. A környékbeliek aztán előbb-utóbb fölfedezik, és rendszeresen kijárnak hozzá, hogy elmondják a gondjaikat, azaz lelki segítséget, tanácsot kérjenek tőle. A lelkigyakorlat csillapítja a cikázó gondolatokat, csiszolja a belső éberséget, de nem hajszolja a teljesítményt.”

Magyar Kurír