Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Demokratában (38-39.o.) Alain de Benoist II. János Pál öröksége címmel leszögezi: „a posztmodern idők első pápájának ambiciózus terve, akit pontifikátusának első éveiben ’Isten atlétájaként’ üdvözöltek, végül is nem valósult meg. Az utazásai során a párizsi és római Világifjúsági Napok alkalmából, vagy a 2000. jubileumi év eseményein összeverődött hatalmas közönség ellenére a tömegek ’újraevangelizálása Európa keresztény identitásának’ bázisán lényegében csak kegyes óhaj maradt. Franciaországban éppúgy, mint a legtöbb nyugat-európai országban, tovább erősödtek azok az alaptendenciák, amelyek negyedszázaddal ezelőtt jellemezték a helyzetet, vagyis a vallásos gyakorlat összeomlása, a hit zavarodottsága, a globalizált vallási piacon egyfajta ’a la carte’ spiritualitás barkácsolása.” A szerző emlékeztet rá, hogy míg 1965-ben még a francia gyerekek 86 százaléka járt hittanra, ma csupán 5-6 százalékuk. Egy 1994-ben végzett közvélemény-kutatás szerint a francia katolikusok 48 százaléka már nem hiszi a valóságos jelenlétet az Oltáriszentségben. A cikkíró nem ért egyet a tradicionalistákkal, akik az egyház hanyatlását a II. Vatikáni zsinaton elfogadott irányelvekhez kötik. Szerinte „az egyház jelenlegi helyzetét sokkal inkább a külső okok magyarázzák, mintsem a belső irányváltás. A hit jelenkorabeli általános státusa valójában elég kevéssé függ az egyházak orientációitól. Egy olyan katolikus egyház, amely egyáltalán nem ’változott’ volna meg, ma nagy valószínűség szerint még nehezebb helyzetben lenne, és a tradicionalista csoportok viszonylagos vitalitása sem cáfolja ezt a megállapítást. Minél inkább megerősödik ugyanis egy általános tendencia, az ellentétes irányban annál több idegességi reakciót vált ki behatárolt körökben. Az integrizmus vagy tradicionalizmus (vagy még inkább a fundamentalizmus) feltámadása nem a dolgok régi rendjéhez való visszatérés előjele, hanem éppen ellenkezőleg, annak a legbiztosabb jele, hogy a vallás immáron az ellentétes irányba halad…” Ugyanakkor Alain de Benoist elismeri: a katolikusok aránya a világon egyébként nagyjából stabilnak mondható: a hívek számának 1998 és 1999 között mért 16 milliós növekedése megfelel a globális demográfiai növekedésnek, kb. 1,6 százalék. A 2001-es Pápai Évkönyv szerint valamivel több mint egymilliárd katolikus él a világon, köztük minden második az amerikai kontinensen. Európa ma az összlétszám alig negyedét képviseli. A szerző a jövőbeli kilátásokkal kapcsolatban úgy látja: a katolikus egyház „meg fogja őrizni nem elhanyagolható helyét a XXI. század vallásos vidékein, de új körülmények között és más módon.”

Hazai hírek

A Magyar Nemzetben (2. o.) Joó István Egy bekezdés az egyházakról című összeállításában megállapítja, hogy nem tartalmaz újdonságot a kormányprogramban az a bekezdés, amely az egyházakról szól. E szűk bekezdésen belül egy apró érdekesség tűnik fel: „A vallást a kormány a polgárok legszentebb magánügyének tekinti.” A cikkíró emlékeztet: ez visszautal a legutóbbi kampányban a balliberális sajtó által gerjesztett vitára, hogy beleszólhat-e a közéletbe az egyház. Az Orbán Viktor vezette ellenzék reagálása erre az volt, hogy a vallás a legszemélyesebb közügy – írja a szerző. Joó István szerint furcsa és akár cinizmusnak is fölfogható, hogy a kormányprogramban az ateista alapszínezetű kormány a hitet a magánügyek legszentebbikének nevezi. „Olyan ez, mintha azt üzenné: az egyházak fogják be a szájukat!” A cikkíró arra is felhívja a figyelmet, hogy az oktatási alapfejezetben kódolt fenyegetés az intézményfenntartó egyházak címére a következő mondat: „Átalakítjuk az állam, az iskolafenntartók teherviselési arányát…, egyszerűsítjük a normatív finanszírozás rendszerét.” Ez még a kormány közeli médiumok szerint is Magyar Bálint szellemének kísértését jelenti, a tüntetéseket is kiváltó volt oktatási miniszter hangoztatta előszeretettel: az egyházi iskolák méltánytalanul többet kapnak, mint az önkormányzatiak. A fentiekről ketten is véleményt nyilvánítanak. Balog Zoltán, a parlament emberi jogi és vallásügyi bizottságának fideszes elnöke elmondta: „Csak mosolyogni tudok azon a megfogalmazáson, hogy a vallás a legszentebb magánügy. Miért nem bízzák azokra, hogy mit tartanak szentnek, akiket ez érint? Ennél még az is jobb lett volna, ha minden jelző nélkül pusztán magánüggyé degradálta volna ez a kormány a hitet. Egyébként pedig a balliberális kormányok a kezdetektől ugyanezeket a semmitmondó általánosságokat fogalmazzák meg programjaikban az egyházakról. Vagyis továbbra sem tekintik partnereknek a közintézmény-fenntartó egyházakat. Ismét elmaradt az intézményesült egyeztetés bevezetése, erre utal Hiller István kultuszminiszter-jelölt kérdésemre adott válasza is a bizottsági meghallgatáson. Szerinte nincs szükség erre, elég, ha ő egyeztet negyedévenként a felekezetekkel.” Nyakó István, az MSZP szóvivője a párt vallásos tagozatának tagja szerint parlamentáris demokráciában, ahol állam és egyház szétválasztva működik, a kormánynak nem az egyházpolitikára, hanem az egyházakkal való folyamatos kapcsolattartásra kell helyeznie a hangsúlyt. „Fontosnak tartottuk viszont, hogy a kormányprogram kiemelje azokat a fő területeket, amelyeken a kormány elvárja és támogatja az egyházak tevékenységét. A vatikáni megállapodás megkötésének jövőre lesz a 10. évfordulója. Ez alkalmat teremthetne arra, hogy a megállapodás sokszor sokféleképpen értelmezett definícióit végre közmegegyezéssel egyértelműsítsék az érintett felek.”

A Népszavában (7. o.) Buda Péter Kereszténydemokrata Kémpárt címmel arra keresi a választ, hogy az új Országgyűlés bizottsági pozícióelosztása során a kereszténydemokraták miért éppen a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöki székére nyújtottak be igényt? A balliberális kormány egyik egyházpolitikai tanácsadója a választ az Opus Dei tevékenységében véli megtalálni. Kiemeli: „Az Opus Dei – és rajta keresztül közvetlenül a Vatikán – irányítása alatt álló tagok politikai pártot alapíthatnak, stratégiai fontosságú pozíciókba épülhetnek be. Samuel Huntington… is említi példáját a szervezet tevékenységének „A civilizációk összecsapása” című könyvében, ahol szóvá teszi, hogy a délszláv válság során az Opus Dei közvetítésével kerültek latin-amerikai országokból fegyverek Horvátországba. Buda azt is figyelemre méltónak tartja, hogy „a hagyományosan jobboldali-szélsőjobboldali elkötelezettségű szervezet különösen baráti viszonyt ápolt fasiszta rezsimekkel és katonai diktatúrákkal (pl. a Franco- és a Pinochet-rezsim.) Tagjai megtalálhatók a titkosszolgálatok legfelső szintjein is… Nem meglepő, hogy Malachi Martin, XXIII. János pápa egykori bizalmasa szerint a titkosszolgálati hírgyűjtő központként, lehallgató állomásként is működő Vatikán saját hírszerzői szolgálattal és titkosszolgálati forrásokkal rendelkezik. A magát a katolikus egyház ’lándzsája hegyeként’ meghatározó KDNP titkosszolgálati irányba való kacsintgatása az eddigiek szerint egy átgondolt, szisztematikus egyházi stratégia részét képezi, melynek célja az állam és egyház közötti fal lebontása és az egyház hatalmának és vallási követeléseinek össztársadalmi érvényesítése. Egy demokratikus köztársaság lényegét és kereteit súlyosan veszélyeztető, átgondolt stratégiáról van tehát szó, mellyel szemben ugyanilyen átgondolt is kidolgozott koncepcióra van szükség.”

A Heti Válaszban (38-40.o.) Czettler Antal Támadás a „klerikális reakció” ellen címmel készített összeállítást arról, hogy 1946 tavaszán a Magyar Kommunista Párt (MKP) a szovjet hatalom segítségével megkezdte az FKGP szétzüllesztését, és ezzel párhuzamosan harcot indított a „fasiszta elemek” és az egyház, a „klerikális reakció” ellen. A szerző felidézi többek között a Kiss Szaléz gyöngyösi ferences rendfőnök elleni eljárást. Kiss Szaléz népszerű volt a gyöngyösiek, főleg az ifjúság körében. A kommunisták által „reakciósnak” minősített beszédei miatt a pátert már 1945. júliusában beidézték a gyöngyösi rendőrkapitányságra, de ekkor még nem tartóztatták le. A Péter Gábor vezette politikai rendőrség 1946 áprilisában a rendfőnököt több kiskorú fiatallal együtt letartóztatta, és vádat emelt ellenük. A vád alapját azok a merényletek képezték, amelyeket a Mátra vidékén különösen erőszakosan viselkedő és számos asszonyt és lányt megbecstelenítő orosz katonák ellen ismeretlen fiatalkorúak követtek el. Sohasem derült ki, hogy a merényleteket a Kiss Szaléz köré tömörülő fiatalok követték-e el, de a rendőrségi kínzások hatására mind a rendfőnök, mind a kiskorúak beismerő vallomást tettek. A vallató eljárást a hírhedt Décsi Gyula rendőr őrnagy vezette, aki néhány év múlva a Mindszenty hercegprímás elleni koncepciós per főnyomozó tisztje lett. Az eljárással egyidejűleg a kommunista és társutas sajtó éles támadásokat folytatott nemcsak Kiss Szaléz és társai, hanem az FKGP jobbszárnyán elhelyezkedő „fasiszta és reakciós” elemek ellen is. A forrásmunkák alapján valószínűsíthető, hogy Kiss Szalézt és társait a politikai rendőrség nyomozói annyira megkínozták, hogy nyilvános tárgyalás szereplőiként nem tudták felvonultatni őket. A 2003-ban elhunyt Varga László, a KDNP volt elnöke, aki ügyvédként vállalni akarta Kiss Szaléz és társai védelmét, emlékirataiban elmeséli: amikor érdeklődött védencei sorsa iránt, több alkalommal letagadták hollétüket. A Kiss Szaléz és társai elleni pert 1946 szeptemberében folytatták le, a vádlottakat halálra ítélték, és az ítéleteket 1946 decemberében végrehajtották. A kivégzetteket az Orosz Föderáció legfőbb ügyészsége 1991 októberében rehabilitálta.

A Magyar Nemzetben (A kisiklott vonat 5.o.) Gyurkovics Tibor Kossuth-díjas író nyilatkozik, akinek több könyve is megjelent a ma kezdődő könyvhéten. Az Isten nem szerencsejátékos című, hetvenes években játszódó dokumentumregényének főhőse egy bencés pap-tanár, Pásztory Walter, aki tanítványait barlangtúrára vitte, ám rajta kívül álló okok miatt három fiú a túra közelében meghalt. A pap-tanár hiába rohant az aggteleki barlangból a felszínre segítségért, mentőkért, már késő volt. Közben olyan gyanú is fölvetődött, hogy a csehszlovák vegyi üzemből mérges gázok kerültek a barlang levegőjébe. Ezt a lehetséges tényt persze a vád igyekezett jelentéktelenné tenni, mindenért a bencés papot hibáztatták. Ez a Kádár-rendszer hetvenes éveinek politikájában jó alkalom, ürügy volt, hogy a katolikus egyház ellen a Népszabadság révén újabb lejáratás induljon a papság ellen. Gyurkovics a lapnak elmondta: a keresztény egyházak elleni támadásnak tehát a kommunista rendszerekben múltja van, a kérdés az, hogy a mai keresztény- egyházellenességnek van-e valami rokon vonása a múlttal? Ez a legkritikusabb pontja a magyar szellemi életnek, mert nemcsak a politizálás jogát vonja meg a jelenlegi nagypolitika az egyháztól, hanem olykor a kulturális súlyát is megkérdőjelezi. Sőt az egyházi iskolák, szeretetotthonok állami támogatását is korlátozza, nem azonos mércével méri.

Ugyancsak a Magyar Nemzet (14.o.) Bartók-emlékdíj Várszegi Asztriknak címmel közli, hogy Bartók Béla-emlékdíjat adott át tegnap Várszegi Asztriknak A Magyar Művészetért Kuratóriuma, illetve a Herendi Porcelánmanufaktúra nevében Gubcsi Lajos elnök és Simon Attila vezérigazgató. A pannonhalmi főapátság főapátjának az egyház és a társadalom közötti érzékeny, fontos kapcsolat erősítéséért, az emberi jogok képviseletéért, az ökumenikus gondolat szelleméért, spirituális, erkölcsi tárgyú tanulmányaiért ítélték oda a díjat.

Magyar Kurír