Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A HVG-ben (17-18.o.) Bedő Iván Ima, por és hamu címmel elemzi XVI. Benedek pápa lengyelországi apostoli útját. A cikkíró megállapítja: „Elődje nyomdokain haladva, de visszafogottabb gesztusokkal nyerte el a lengyelek rokonszenvét a német pápa, XVI. Benedek. Auschwitzi német imáját akár bocsánatkérésként is lehet értelmezni.” A szerző kitér arra is, hogy „inkább tapintatos célzásokkal, semmint határozott szavakkal szólt a nyilvánosság előtt a pápa a lengyel egyház ügyeiről. A keresztényeknek támadó kedv nélkül kell megvédeniük hitüket – mondta, amit a lengyel sajtó úgy értelmezett, mint a soviniszta és antiszemita hangoktól sem visszariadó, belpolitikai szerepet is vállaló katolikus Radio Maryja csitítását. A varsói lapok szerint azt a tapintatos figyelmeztetést pedig Józef Glemp prímásnak kell magára vennie, hogy a papok a lelki gondozással foglalkozzanak, ne váljanak vállalkozókká vagy építtetőkké. Glemp ugyanis másfél évtizede próbálkozik egy varsói székesegyház felépítésével, jóllehet pénzhiány miatt a kripta és az alapok után leállt a beruházás.” Bedő szerint még aktuálisabb üzenetnek tekinthető, hogy „az egyház kebelében van helyük a vétkeseknek is. A pápa ezzel arra is célozhatott, hogy az irattárakból a lengyel lapok az utóbbi hetekben ástak elő olyan dokumentumokat, amelyek szerint a papok közül többen, köztük ismert személyiségek is, együttműködtek a lengyel titkosszolgálattal. XVI. Benedek óvta a későbbi nemzedékeket attól az ’arrogáns’ felfogástól, hogy elődeik kényszerhelyzetének ismerete nélkül ítélkezzenek – bár ezúttal sem adott kapaszkodót, így e szavai éppúgy vonatkozhattak a nácizmus, mint a szocializmus éveire.”

Határon túli hírek

A Magyar Demokratában (20-21.o.) Hankó Ildikó Zarándokúton címmel a magyarságnak különösen kedves ünnepnek nevezi a pünkösdöt, „mert hosszú idők óta ezen a napon keresik föl a csíksomlyói Szűz Máriát, segítségét kérve a nemzet megmaradásához. Az utóbbi években olyan tömegek zarándokolnak a csíki Somlyóhegyre, ami már vetekszik a legismertebb búcsújáróhelyek látogatottságával. Jelkép lett Csíksomlyó, a magyarság együvé tartozásának jelképe… Az idei búcsú vélhetően valamennyi közül a legnagyobb lesz, hiszen ez a hely, ahol a nemzet együvé tartozása a legfényesebben ragyog, és valljuk be, nincs is kihez forduljon segítségért a szétszórt magyarság. Az idei pünkösdön is fölcsendül, mint annyiszor, a régi székely himnusz: ’Vándor fecske hazatalál,/ Édesanyja fészkére száll,/ Hazajöttem, megáldott a /Csíksomlyói Szűz Mária.”

A Heti Válaszban (21-22.o.) Szőnyi Szilárd Lélekvándorlás címmel szintén megállapítja: „Pünkösdkor tízezrek kerekednek fel Magyarországról a csíksomlyói búcsúba. Kialakulóban van a zarándokházak Székelyföldig tartó hálózata, és felavatták a spanyolországi Compostelába vezető Camino hazai szakaszát is. Istenélményre, lelki békére vágyva számosan keresik fel négy keréken vagy gyalogszerrel a magyar és az európai szent helyeket.”

A Magyar Nemzet (14.o.) Szentföldi fényképek Csíksomlyón címmel közli, hogy a csíksomlyói búcsú alkalmából mától tekinthető meg Vencsellei István fotóművész szentföldi kiállításának anyaga a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Líceum aulájában, június 15-éig.

Hazai hírek

A Magyar Nemzetben (2.o.) Joó István Prohászka Ottokárra emlékeznek címmel harangozza be, hogy nagyszabású fáklyás felvonulás lesz ma este Székesfehérvárott Prohászka Ottokár újratemetésének évfordulóján „a néhai püspök, író és politikus emlékévének eseményeként”. A lapnak Mózessy Gergely, a székesfehérvári Egyházmegyei Gyűjtemény igazgatója elmondta: Prohászka Ottokár, elutasítva a barokk pompát, az egyház megújításán fáradozott. Emellett elemezte a kor tudományos és társadalmi folyamatait. Politikusként és íróként is nagy szociális érzékenységet mutatott, ez megnyilvánult keresztényszociális programjában és karitatív cselekedeteiben egyaránt. A főpásztor publicisztikái egy részében élesen szembeszállt a korabeli, etikai tabukat döntögető liberalizmussal és ateista szociáldemokráciával. Azzal kapcsolatban, hogy a Holokauszt Emlékközpont állandó kiállításán Prohászka Ottokár arcképe alatt a következő felirat olvasható – „A konzervatív antiszemita ideológia egyik vezéralakja” –, Mózessy Gergely kifejtette: „A mai és az 1920-as szóhasználat különbözik egymástól, még ha hajlamosak volnánk is a holokauszt szemüvegén át visszapillantani a jóval korábbi múltba. Ezt a kérdéskört egyébként sem lehet kiragadni az életmű egészéből és folyamatából. Sokat elárul, hogy a püspök életművének végén a következő című írás áll: ’Zsidó testvéreimhez’.” Arra a kérdésre, hogy lesz-e valaha közmegegyezés Prohászka történelmi értékelésében, a püspöki levéltáros azt válaszolta: „Ma még a megszokásból, meggyőződésből vagy politikai érdekből tiltakozók a leghangosabbak; de látok reményt arra, hogy sikerül a középre visszatalálás. Ebben viszont nem a bulvármédia, hanem a szakmai fórumok segíthetnek.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (15.o.) Pósa Zoltán Az imádságos élet ereje címmel számol be arról, hogy az Éghajlat Könyves Kávéházban május 30-án kedden Kabay Barna és Petényi Katalin részleteket mutattak be A közvetítő című dokumentumfilmjükből, amely Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát életét, tevékenységét és a bencés közösséget mutatja be. A rendezvényen megjelent Várszegi Asztrik is. Pósa kiemeli, hogy a püspök, főapát „a szeretet, a cselekvő, imádságos élet mindenható erejének tulajdonítja, hogy a rend túlélte a véres diktatúrát, a látszólag enyhébb, de erkölcsi szempontból minden korábbinál rombolóbb Kádár-korszak formális vallásszabadságát. II. János Pál pápa látogatása, a dalai lámával, a kopt keresztény pápával, az izraelita egyház (sic!) vezetőivel megszervezett találkozók is sugározzák a spirituális erőt, amely Várszegi Asztrik főapátot igazi közvetítővé tették. Õ tudja, hogy a keresztényeknek arra kell törekedniük, hogy visszatérjenek a krisztusi útra. A Megváltó úgy beszélt, mint akinek hatalma van, nem mint az írástudók. ’Nekünk is úgy kell evangelizálnunk, ahogy az Úrjézus tette’.”

Magyar Kurír