Napi sajtószemle

XVI. Benedek pápa lengyelországi útjáról

A Népszabadság (1., 8.o.) Auschwitzban a „német pápa” főcímmel és Az Isten és ember ellen elkövetett bűnök halmazának helye alcímmel, a Népszava (2.o.) Egymillió hívő előtt misézett a pápa főcímmel és Auschwitzban a haláltábor túlélőivel találkozott a német származású katolikus egyházfő felcímmel, a Magyar Hírlap (9.o.) Auschwitzban meditált a pápa címmel, a Magyar Nemzet (1., 8.o.) Hódító úton járt a német pápa – Négynapos ünnep a pápával főcímmel és Egymillióan mentek el a krakkói nagymisére – XVI. Benedek a hit védelmére szólított fel alcímekkel tudósít a Szentatya lengyelországi apostoli látogatásáról.

A Népszabadság a lengyel út „talán legfontosabb” eseményének nevezi, hogy XVI. Benedek tegnap felkereste az egykori auschwitzi haláltábort, ahol másfél millió embert öltek meg, túlnyomórészt zsidókat, a második világháború éveiben. Az orgánum megjegyzi: „A 79 éves német pápáról köztudott, hogy Joseph Ratzingert tinédzserként besorozták a Hitlerjugendbe és a II. világháború végén pedig egy légelhárító ütegben kellett szolgálnia. Ratzinger többször beszélt arról, hogy a náci rezsim brutalitását látva döntött a papi hivatás mellett.”

A Magyar Hírlap figyelemre méltónak tartja, hogy a pápa eredeti útitervében nem szerepelt az auschwitzi látogatás, és hozza Joaquín Navarro-Valls pápai szóvivőt, aki idézte XVI. Benedeket: „Nem tudok nem elmenni Auschwitzba.” A liberális napilap azt is kiemeli, hogy krakkói szentmiséjén a pápa – a hívők örömujjongása közepette – megemlékezett elődjéről, II. János Pálról.

A Magyar Nemzet szerint „Sokan sokféleképpen értékelik majd XVI. Benedek első hivatalos zarándoklatát, lesznek dicsérő szavak, elhangzanak kritikák is biztosan. De ha 2006 májusában egy krakkói mezőn egyazon zászlórúdra tűzve loboghattak a német és a lengyel nemzet színei, akkor egy dolog biztos: a pápai üzenet elér mindenkit, aki nyitott annak megértésére, meghallgatására. XVI. Benedek zarándoklatának négy napja „nagyon sokat jelentett Lengyelországnak. Az ország harminckilencmilliós lakossága kapott megerősítést, amely szerint az új egyházfő nem feledkezik meg elődje nemzetéről. Több mint hárommillióan személyes emlékként fogják őrizni e napokat, amikor megérintették vagy láthatták őt, egy levegőt szívhattak XVI. Benedek pápával.”

A Népszavában (20.o.) Rónay Tamás A nap embere címmel úgy látta, hogy kezdetben XVI. Benedek és a lengyelek nem találták meg a közös hangot: „Hamar kiütközött, mennyire más személyiség, mint II. János Pál volt: Joseph Ratzinger nem azt mondta, amit hallani akartak tőle. Sok helybéli ugyanis azt remélte, hogy meglepetéssel szolgál II. János Pál boldoggá avatása kapcsán, akár pontos dátumot is megjelöl majd. Az egyházfő idejében felismerte: lépnie kell ahhoz, hogy a világ legtöbb papnövendékével büszkélkedő lengyelek elfogadják őt. Ezért szombaton több százezer fiatal előtt már úgy fogalmazott, reméli, hogy II. János Pál a közeli jövőben a boldogok közé kerülhet. Ez a kijelentése egy csapásra változtatta meg lengyelországi megítélését. Vasárnapi krakkói szentmiséje pedig valóságos örömünnep volt. Lelkipásztori útját is méltóképpen zárta le avval, hogy ellátogatott az auschwitzi koncentrációs táborba. XVI. Benedek ráébresztette a lengyeleket arra, igenis van élet a katolikus egyház számára II. János Pál után is. Igaz ez akkor is, ha sajnos sok hívő képtelen szembenézni ezzel. Akadnak ugyanis olyanok is, akik csak a múltban próbálnak megnyugvást találni.”

A Magyar Nemzetben (7. o.) Sitkei Levente A hűség tanítói címmel rámutat: a világsajtó a látogatással kapcsolatban két ügyre figyelt: az auschwitzi látogatásra, ahol az egykori Hitlerjugend-tag egyházfő imádkozni fog, valamint a német pápa fogadtatására, azaz az egész utazás politikai hétterére. A cikkíró leszögezi: „A német–lengyel viszony valóban nem a legrózsásabb, ám XVI. Benedek nem a nemzetisége miatt látogatott el a katolikus Lengyelországba, ő minden katolikus hívő vezetője, aki mint gyermekeire tekint a hűséges lengyel népre. A politikai kérdések néha valóban érdekesek és fontosak lehetnek, ám nem a zsidóságért, zsidókkal együtt imádkozó pápa esetében. Itt most mindegy, vajon megszólal-e anyanyelvén Joseph Ratzinger, hiszen a politika ez esetben távol áll a résztvevőktől. XVI. Benedek arra kérte a krakkói fiatalokat, ne kövessék a divatos, az élvezeteket előtérbe helyező életmódot, hanem atyáik hitét megtartva, tartalmas, másokon segítő életmódot folytassanak. A hatalmas tömeget, a lelkes fiatalokat és gyerekeket látva, az ember reménykedik: van még tartaléka a katolikus egyháznak Európában. Lengyelország mellett Írország, Olaszország, Spanyolország vagy Portugália fiataljai számára nem lealacsonyító templomba járni és keresztet hordani. Az öreg kontinens többi részén, tisztelet a kivételnek, bizony erősen visszaszorulóban van a katolicizmus, sőt a kereszténység, valamint a vallásos életmód is. Magyarország, Mária országa is szépen beállt a fősodorba, ahol rohamosan megkérdőjeleznek mindent, ami hagyomány és értékes. A mi tévénézőink biztosan felháborodnának, ha napokon át csak a pápalátogatást sugároznák a televízióban. II. János Pál pápa halálakor nem is ment közvetítőkocsi Magyarországból Rómába, eközben Lengyelország képtelen a rengeteg papjelöltet elhelyezni szemináriumaiban, és a fiatal novíciusok többek között Magyarországra jönnek misszióba. Nekünk már tanítani kell a hűséget.”

A balliberális lapok említett tudósításai beszámolnak arról is, hogy szombaton támadás érte Varsó belvárosában Michael Schudrich lengyel főrabbit, aki vasárnap együtt imádkozott XVI. Benedekkel az egykori auschwitzi náci haláltábor területén. Egy 25 év körüli fiatalember durván meglökte, de a lengyel rádió közlésével ellentétben nem sebesítette meg. A varsói belügyminisztérium célzott antiszemita és lengyelellenes provokációnak minősítette a támadást, az Egyesült Államokból származó főrabbi szerint viszont nem történt szándékos provokáció. „Minden országban vannak ostoba emberek. Elszigetelt esetről van szó” – mondta.

Egyéb témák

A Blikkben (Eltitkolt merénylet… Máriapócson akarták megölni… 1., 3. o.) nyilatkozik Podosky Gábor, a Köztársasági Õrezred alezredese, aki azt állítja: Magyarországon akarta meggyilkolni II. János Pál pápát egy nemzetközi terrorszervezet tagja 1991-ben. A Szentatyát máriapócsi látogatása alatt akarták 800 méterről egy távcsöves puskával agyonlőni. A pápa érkezése után kapták a hírt a kormányőrök a magyar titkosszolgálattól, hogy meg akarják ölni a Szentatyát. II. János Pál védelmét azonnal a legmagasabb fokozatra emelték. Az akkor főhadnagyként szolgáló biztonsági főtiszt érkezésétől kezdve szinte együtt aludt, evett, sétált II. János Pál pápával ötnapos magyarországi látogatása során, 100 órán át volt a szentatya közvetlen közelében. Az azóta is titok, hogy a pápa tudott-e arról, hogy Máriapócson az életére akarnak törni. Ha tudott is, nem látszott rajta, mint ahogy a kormányőrök arcán sem az a tudat, hogy bármely másodpercben bármelyiküket eltalálhatja egy gyilkos golyó – írja a bulvárlap.

A Népszabadságban (Bűnbánat nélkül nincs megtisztulás, 5. o.) Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát, a katolikus egyház múltjának vizsgálatával megbízott Lénárd Ödön alapítvány elnöke nyilatkozik, aki elmondta: „Az alapítvány nem ügynökök felkutatására alakult, hanem a magyar egyháztörténet közelmúltjának tárgyilagos, tudományos vizsgálatára. A második világháború után berendezkedő diktatúra egyik legfőbb ellensége az egyház volt. Az emberek többségének fogalma sincs, hogy a pártállam milyen hatalmas apparátust mozgósított annak érdekében, hogy térdre kényszerítse az egyházat. Az ’50-es években az egyház karámba került, a Kádár-korszakban pedig már egyre nehezebb volt eldönteni, hogy hol húzódik a kollaboráció és a kényszerű együttműködés határa. Ilyen összefüggésben nem lehet megkerülni az ügynökmúltat sem. A munkánk során találkozni fogunk hitvallókkal, de fel kell készülnünk rá, hogy találkozni fogunk árulókkal is. Ha az alapítvány adatokat talál valamelyik püspökről, első körben személyesen az érintettel beszélünk, második körben, lévén, hogy beszámolási kötelezettségünk van, a püspöki kar elé visszük az ügyet. Nem gondolnám, hogy a kutatás eredményeinek csak egy részét ismerheti meg a közvélemény. A teljes nyilvánosság pártján állok még akkor is, ha az egyház számára kellemetlen információkra bukkanunk. A hallgatás nem érdeke az egyháznak. Ha nem mi fedjük fel az igazságot, akkor mások teszik meg helyettünk. Választhatunk: vagy saját magunk dolgozzuk fel a saját múltunkat, vagy kénytelenek leszünk abba a tükörbe belenézni, amit mások tartanak elénk.” A püspök, főapát nem tud arról, hogy a püspöki kar valamelyik tagja kérte volna már az átvilágítását, „én pár évvel ezelőtt, amikor láttam, hogy milyen világ jön, annak rendje és módja szerint benyújtottam az átvilágítási kérelmemet. Most már hivatalosan is igazolni tudom, hogy soha nem voltam beszervezve, és soha, senkiről nem írtam jelentéseket. A nemzetbiztonság annak idején két kartont is kiállított rólam, ezeken az szerepel, hogy megtagadtam az együttműködést. Nem hiszem, hogy püspöktársaim tudtak volna az átvilágításomról. Pannonhalmán, a bencés rend egyik belső fórumán, bemutattam az átvilágító bíráktól kapott dokumentumot, de a püspöki karban senkinek sem szóltam. Nem akartam sem kérkedni, sem feszültséget kelteni.” Várszegi Asztrik leszögezte: „Az egyházat mindenekelőtt életünk tisztaságával, igehirdetéssel, tanítással szolgálhatjuk. Az egyháznak hitből fakadó, erkölcsi kötelessége, hogy tisztázza saját helyzetét a világban. Az egyház nem a tökéletesek közössége, hanem a bűnösöké, akik kegyelemre jutottak. A kereszténységünk eredete az, hogy Isten meghívott bennünket a hitre, amelyet a bűnbánat által élhetünk meg. Bármilyen vétket is követ el egy hívő keresztény, azt nem elkenni vagy agyonhallgatni kell, hanem bevallani és megbánni. Különben nincs megtisztulás.”

Magyar Kurír