Napi sajtószemle

Külföldi hírek

XVI. Benedek pápa lengyelországi látogatásáról

A Népszabadság (9.o.) Lengyel hívekhez megy a német pápa, a Magyar Nemzet (9.o.) Lengyel úton XVI. Benedek címmel közli, hogy a Szentatya ma megkezdi lengyelországi apostoli útját. A baloldali lap tudósítója, Miklós Gábor szerint „A hit és szociális fejlődés ’tavaszát’ várja a pápa a látogatástól. „A német pápa útjával jelzi: folytatni kívánja elődje munkáját, és tiszteli Lengyelország kötődését II. János Pálhoz. Erre utal az auschwitzi kitérő, amelynek különös jelentősége van, hiszen egy olyan német férfiről van szó, akit a háború utolsó évében a Hitlerjugend tagjaként bevetettek a háborúban. Többen tudni vélik, hogy XVI. Benedek esetleg bejelenti Karol Wojty³a közeli szentté avatását. Lengyelországban a pápalátogatást megelőző várakozásnak jelentős politikai elemei voltak. A kormányon lévők többsége erősen konzervatív és egyházias elveket vall. Arra számítanak, hogy a pápavizit megerősíti hanyatló népszerűségüket. Kérdéses, hoz-e változást a látogatás a szélsőségesen politizáló toruni Mária Rádió ügyében” – olvasható Miklós Gábor írásában. A Népszabadság ismerteti egy, a lengyel Gazeta Wyborczában megjelent közvélemény-kutatás eredményét, amely szerint a német pápa olyan hagyományosan vallásos közegbe érkezik, amelynek nézetei különböznek hazájának katolikusaiétól. A felmérésből kiderül: a lengyelek katolikusabbak a Vatikánnál, a németek liberálisabbak. A lengyelek 58 százaléka szeretné, hogy a Vatikán engedélyezze a családtervezést, a németeknél ez az arány 90 százalék. A németek többsége véget vetne a papi nőtlenségnek és megengedné a nők pappá szentelését, a lengyeleknél ez az arány lényegesen kisebb. Miklós szerint „A látogatás a pápa nagy erőpróbája lesz. Először kell megszereznie azt a teret, amelyet nagy erkölcsi, társadalmi tekintéllyel bírt és kiváló médiaszereplőnek bizonyult elődje személyiségével és humorával teljesen betöltött.”

A Magyar Nemzetben Érszegi Márk leszögezi: XVI. Benedek lengyelországi látogatása mindenekelőtt tisztelgés a nagy előd, II. János Pál előtt. „Köszönet az egyházat a harmadik évezredbe átvezető pápának, ugyanakkor mottója üzenet a lengyeleknek: ’tartsatok ki állhatatosan a hitben’.” A cikkíró a látogatás jelképes többletének nevezi, hogy a német pápa végigjárja „szentéletű” elődje életének fontosabb helyszíneit.

A Népszabadságban (3.o.) Aczél Endre Német pápa lengyelül címmel megállapítja: „Nincs államügy, társadalmi kérdés, amely akkora nyilvánosságot kapna Lengyelországban, mint XVI. Benedek pápa ma kezdődő négynapos zarándoklata. A köztelevízió 1300 munkatársa működik közre a zarándoklat minden egyes mozzanatának élő közvetítésében: 600-zal több, mint a néhai II. János Pál utolsó hazai vizitjekor.” A szerző beismeri, hogy bizonyos dolgokat csak földi módon képes értelmezni, és így láthatóvá válik előtte „egy olyan ember dilemmája, aki voltaképpen a lehetetlenre vállalkozik. Az meglehet – egy varsói közvélemény-kutató intézet kimutatta –, hogy a lengyelekben a pápa ’németsége’ semmilyen ellenséges érzületet nem kelt, de barátit sem. Ezzel szemben a lengyelek számára II. János Pál… ’lengyelsége’ egyszeri és talán megismételhetetlen történelmi – egyszerre vallási és nemzeti – élmény, amely változó történelmi díszletek között a pápa minden egyes lengyelországi látogatásakor a felszínre tört. Ezzel ’versenyezni’ – németnek, nem németnek – képtelenség.” A cikkíró kitér a lengyelek hagyományos németellenességére is, amelyet szerinte a jelenlegi lengyel kormány tovább éltet, ugyanakkor emlékeztet rá: „Német és lengyel katolikus püspökök a második világháborút követő két évtizedben szóba sem álltak egymással. Ezek is, amazok is szinkronban voltak a politikával. Viszont ők szakadtak le először arról a fajta hazafiasságról, amit a politika a hívőknek diktált… A mai pápa kegyelettel emlékezik meg arról, hogy a csíraformájú német–lengyel megbékélés (1965) szellemi atyja lengyel részről Wojty³a érsek volt. Ezzel együtt is lengyel püspök német földre csak 13 évvel később tette a lábát – és viszont.” Aczél ugyanakkor megemlíti, hogy „a fáma szerint” a német püspököknek az amerikaiak mellett óriási szerepük volt abban, hogy a lengyel Karol Wojty³a II. János Pál néven pápa lett, ő pedig nyilván nem véletlenül nevezte ki a Hittani Kongregáció prefektusának Joseph Ratzinger bíborost, a mai XVI. Benedeket, „… akit, mint doktrinális ügyekben – egykori ’főnökéhez’ hasonlóan – kérlelhetetlen főpapot, talán mégis megnyugvással tölt el az, hogy ha elődje nyomdokaiba lépni nem is tud, Európa utolsó, a hagyományos katolicizmust őrző fellegvárába látogat.”

A Da Vinci-kódról

A Magyar Hírlapban (13.o.) Bártfai Gergely A Da Vinci-kód című, ironikus hangvételű írása szerint „Jézus és a szex együtt – ez a tiltakozók szemében akkor botrány, hogy szinte kiszorította a hét vége másik vatikáni hírét. Pedig az nem fikció: Marcial Maciel atyát, a Krisztus Légiója elnevezésű egyházi mozgalom alapítóját pedofíliavádak miatt azzal küldte nyugdíjba a pápa, hogy hátralévő életét imádsággal, bűnbánattal töltse. Ilyesmiről nem illik beszélni, de néha a csontvázak kiborulnak a szekrényből. Az egyesült államokbeli Portland érseksége például csődöt jelentett az ellene indított kártérítési perek sokasága miatt, miután kitudódott, hogy a főegyházmegyében 1950 óta tízezernél több gyereket molesztáltak papok. Csekélyke vigasz, hogy az áldozatok – többségük kisfiú volt – nem szakállas, hanem simára borotvált bácsiktól szerezték első szexuális tapasztalataikat. Ebből a szempontból kapóra jön a Da Vinci-film: a kétezer éves ’hálószobatitkokról’ vitatkozni még mindig simább téma az egyháznak, mint a pedofíliáról vagy a cölibátus szigorának enyhítéséről.” Bártfai arra is kitér, hogy az Opus Dei magyarországi szervezője, Almay Pál fényképes interjút adott az Indexnek, és kulisszatitkokat is elárult, „az önostorozáshoz használatos korbács drágábbja 75 euróba kerül, a combszorító tövisláncot pedig – ellentétben a regényben írtakkal – nem szabad úgy használni, hogy a fájdalom gyönyört okozzon. A nyilatkozó azt mondja, hogy a film keltette ’felfokozott érdeklődés tényleg jó PR-lehetőség’.”

Ugyancsak a Magyar Hírlap (A nyugati fogyasztói társadalmat bírálták… 16.o.) cannes-i filmfesztiválról írt tudósítása megállapítja: „A Da Vinci-kód című film kavarta botránynak már híre-hamva sincs a fesztiválon. A sajtóvetítésen a kritikusok beleröhögtek fontos jelenetekbe, végül mérsékelt hangoskodással búcsúztak a filmtől. A fesztiválpalota előtt egy rózsafüzért morzsolgató hölgy személyében sokan egy brit apácát véltek azonosítani. Itt ennyi valósult meg a várt tiltakozásból.”

Hazai hírek

A Heti Válaszban (Túl a barokk pompán 19-20.o.) Balog Zoltán, a Polgári Magyarországért Alapítvány főigazgatója, református lelkész, Orbán Viktor egyházügyi főtanácsadója, a Fidesz parlamenti képviselője nyilatkozik. Elmondta: „Igyekszem keresztény lenni, és demokrata vagyok.” Balog azért nem csatlakozott a KDNP frakciójához, mert lényegesnek tartja: a frakció léte ne üzenje azt, mintha a kereszténység kivonult volna a Fideszből: „Olyan kiváló, a keresztény közéletiséget megjelenítő régi és új politikusokkal ülök a képviselőcsoportban, mint Németh Zsolt és László Tamás, vagy Bányai Gábor, alapítványunk közéleti kurzusának egykori hallgatója.” A református lelkész leszögezte: „A KDNP-nek főként azok fontosak, akik az egyházhoz tartoznak, nekem pedig azok is, akik nem. Semjén Zsolt barátomék mélyre mennek, a fundamentumokig, én ahhoz keresek társakat, hogy szélesítsük a magasabb rendű cselekvők táborát azokkal, akik nem kaptak keresztény nevelést… Míg a KDNP-nek a cél a fontos, vagyis annak hangsúlyozása, hogy az abortusz bűn, nekem az e célig vezető út állomásai. Emellett támogatni kell az egyházakat, hogy létrehozzák azokat a csecsemő- és anyaotthonokat, amelyek a bajbajutott ember segítésével hitelesítik erkölcsi intésüket.” A Fidesz képviselője bízik abban, hogy a KDNP képviselői „nem ’háztáji kereszténységet’ akarnak ápolni, hanem a közéletet áthatni. Tizenhat évvel a rendszerváltozás után egyre fontosabb, hogy a keresztény egyházakat partnernek tekinthessék a baloldali szavazók is… A baloldali templombajárók egyharmados arányát reálisnak tartom, s halkan teszem hozzá, hogy ez talán nem is nagy baj. Ha az egyház a jobboldallal azonosulna, gettósodna, márpedig fontos, hogy ez a baloldali egyharmad ’zsilipelési’ lehetőség legyen. Az ember nem olyan, hogy először jobboldali lesz, és ebből következően szeretni kezdi a Jóistent. Ezzel szemben ha megkapja a hit kegyelmét, és bekerül egy közösségbe, majd ott annak értékei szerint kezd gondolkozni, akkor rádöbbenhet, hogy közéleti döntései addig nem voltak összhangban a keresztény alapelvekkel, s újra keresheti helyét a politikában is.” Balog Zoltán szerint a jelenlegi helyzet „az egyházak 1989 előtti, részben persze kényszer hatására megnyilvánuló magatartásának is a következménye. Mert míg most sok lelkész a jobboldal mellett érvel, az előző rendszerben az egyszerű hívő mikor hallhatta a szószékről, hogy a kommunizmus elfogadhatatlan, és hogy legalábbis aggályos dolog egy kereszténynek belépni a pártba? Ha pedig ez elmaradt, miért ne gondolhatná ma egy egyszerű ember, hogy a hite összeegyeztethető azzal, hogy az MSZP-re szavaz? A jobboldali keresztényeket biztatnám, kérjék számon baloldali hittestvéreiken az MSZP egyházellenes politikáját!” Az Orbán-kormány volt egyházügyi főtanácsadója azt is felidézte, hogy a polgári kormány idején sok minden történt egyházi vonalon, „ami nem a barokkos pompáról szólt. Ilyen a vidéki lelkészek jövedelemkiegészítése, ami abból a felismerésből indult ki, hogy ha egy orvost honorálhatunk azért, mert hajlandó egy Isten háta mögötti faluban praktizálni, akkor – társadalomszervező, közösségfenntartó tevékenységükért – ezt a papok is kaphassák meg. A pénzt nem kárpótlási logika szerint adtuk, pedig megtehettük volna, hiszen a vidéki lelkészek megélhetését az úgynevezett plébániai földek, az egyházi ’háztáji’ államosításával sodorták először veszélybe. A börtönlelkészi hálózat is arról a meggyőződésről tanúskodott, hogy az egyháznak akkor és ott kell segítenie, ahol és amikor az emberek szükséget szenvednek. Ezres nagyságrendben támogattuk az egyházi civil szervezeteket. Nem azért, hogy ránk szavazzanak – bár ezt sem tiltottuk meg –, hanem, hogy megerősödhessenek az egész társadalom javára. Számomra ez az igazi egyházpolitika.”

A Színes Bulvár Lap (Magdi… 16.o.) tudósítása szerint óriási szeretettel fogadták Kishegyes lakói Rúzsa Magdit, a Megasztár győztesét, aki hazalátogatott szülőfalujába. Egy közeli településen, Topolyán szentmisét mutattak be a tiszteletére. Rúzsa Magdi elmondta: „Nekem ez nagyon fontos, nagyon várom. Ezen az istentiszteleten a pap megáldja az életutamat, azt az utat, amelyet kijelölt számomra a Jóisten.”

Magyar Kurír