Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlap (24.o.) Lengyelországba vezet a pápa második útja címmel közöl előzetest arról, hogy XVI. Benedek pápa holnap kezdi meg lengyelországi apostoli útját. A liberális orgánum kiemeli, hogy a szentatya pápaként eddig még csak szülőhazájába, Németországba látogatott el, mostani útja „tisztelgés elődje, a lengyel II. János Pál előtt, és felkeresi a volt auschwitzi koncentrációs tábort is. Konfliktus is várja, mert szerinte a lengyel katolikus egyház nem tesz eleget a szélsőséges nézeteket hirdető Radio Maryja megfékezésére.” Az MH egy fotót is közöl, amelyen egy perui turista csókolja meg XVI. Benedek képét Varsóban.

A Népszabadság (10.o.) Sanghaji séta a disszidens püspökkel főcímmel és Angela Merkel a vallásszabadságra figyelmezteti Kínát alcímmel számol be a német kancellár kétnapos kínai látogatásáról, kiemelve, hogy Sanghajban találkozott a 91 éves Aloysius Jin katolikus püspökkel, aki 1955-öt követően több részletben összesen 18 évet börtönben és további 9 évet átnevelő táborban töltött. A lap megjegyzi: Jin több mint húsz éve a sanghaji egyházmegyének a Kína által felszentelt püspöke, a Vatikán csak utóbbi ismerte el. A kínai állam által támogatott Keresztény Hazafias Szövetség nem ismeri el a pápa felségjogát, ebből adódik a feszültség a Szentszékkel. Az egyházmegyéhez 140 ezer katolikus hívő tartozik, ám Jin püspök kapcsolatot tart a Kínában föld alattinak számító, nem hivatalos egyház üldözött papjaival is. Viszonya jó a Vatikánnal, ezt jelzi, hogy kérésére II. János Pál még életében hozzájárult Joseph Xing sanghaji segédpüspökké történő kinevezéséhez – írja az orgánum. A tudósítás szerint Angela Merkel „ösztönzőnek és megindítónak értékelte a püspökkel folytatott beszélgetést, meghatotta, hogy Jin mennyire várja a Vatikán és Kína kibékülését. Peking ugyanis pár hete újra összetűzésbe került egyoldalú püspök kinevezései miatt a szintén német XVI. Benedek pápával. Így nem csoda, hogy Merkel találkozójáról Jin püspökkel a kínai média csak érintőlegesen, vagy egyáltalán nem tett említést. Miként Merkelnek az emberi jogokkal, Tibettel és a vallásszabadsággal kapcsolatos felvetéseiről sem.”

A Magyar Nemzet (1.o.) Muzulmánok ellenzik A Da Vinci-kódot címmel ad hírt arról, hogy Azerbajdzsánban betiltották A Da Vinci-kód című filmet. Az intézkedést a kaukázusi muzulmánok szellemi vezetője, Allakshukiur Pashazede sejk kérte a más felekezetekkel való szolidaritásról, miután szentségtörőnek minősítette a filmet. Csecsenföldön a köztársaság muftija követelte a film betiltását, arra hivatkozva, hogy az olaj a tűzre, hiszen Jézus a muzulmánok számára is a próféták egyike.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (6. o.) Szabó László Zoltán A Da Vinci-kód dekódolva című címmel azt fejtegeti, hogy az úgynevezett posztmodern globalizált társadalmakban „egyfajta markáns vallásellenesség figyelhető meg, ami két különböző szinten manifesztálódik: az egyik az értelmiség fokozatos szembefordulása az úgynevezett nagy metaelbeszélésekkel – ilyen például az Újszövetség –, a másik pedig a társadalmi középszerűség engesztelhetetlennek tűnő haragja bizonyos erkölcsi és morális értékrendek ellen. A Da Vinci-kód ezt a két tényezőt lovagolja meg, ennek a tömegnek szállítja azt a silány és ostoba ideológiai muníciót, amelynek romboló ereje ezeket az egyetemes erkölcsi kódokat célozza meg. A célpont kiválasztásakor azonban gondosan és hát eléggé gyáván ügyelnek arra, hogy csakis olyan intézmények (a katolikus egyház), vagy konzervatív társaságok és rendek – Opus Dei – szerepeljenek a listán, amelyek kikezdése nem lépi át a posztmodern társadalmak kulturális ingerküszöbét; mi több, e szervezetek vallásos érzékenységéből következmények nélkül lehessen gúnyt űzni, vicceket fabrikálni. Ez utóbbi annyit jelent, hogy épeszű producer nem finanszírozná egy olyan forgatókönyv filmrevételét, amelyben tegyük fel, Mózes szexuális szokásait feszegetnék… A kérdés tehát nem az, hogy meddig tart a társadalom, az egyház tűrőképessége, hanem az, hogy hol lehet a tolerancia és a nyilvánvaló provokáció határa azoknak az intézményeknek (a film forgalmazójának), azoknak a személyeknek (a könyv szerzőjének és a film rendezőjének), akik ebben a globalizált világban a kulturális szféra korlátlan urai. Kérdés továbbá, hogy az alkotói önmérséklet, ha van ilyen, hogyan hozható egyensúlyba a siker és a bevétel iránti határtalan sóvárgással. A Da Vinci-kódban a rendező talán még saját személyes neurózisait is érzékelteti, ettől a produkció még amerikaiasabbá sikeredett. És ez a tudathasadásos állapot, amely olyan szemléletesen volt tetten érhető Howard egy korábbi filmjében, az Egy csodálatos elmében, A Da Vinci-kódnál már tudatos blaszfémiává alakul át. Ez a folyamat egy szándékos manipuláció része, amivel a rendező a néző lelkiállapotát minden szinten befolyásolni képes.” A cikkíró szerint vannak olyan szavak, amelyek örök érvényűek, és hatalmasabbak minden képi ábrázolásnál, ilyen szavak hangzottak el Jézus szájából már a kereszten: „Bocsáss meg nékik, Uram, mert nem tudják, mit cselekszenek!”

Hazai hírek

A Népszabadságban (6.o.) Ungár Tamás A püspök azt mondta, kódisok vagyunk címmel készített összeállítást arról az általunk május 23-án már közölt hírről, hogy hétfő éjjel összedőlt a Pécs melletti Belvárdgyulán a katolikus templom. Személyi sérülés nem történt, a kár több százmillió forintra tehető. A cikkíró kiemeli: a Pécsi Egyházmegyében hatvan rossz állapotú templom van, lehet, hogy ezeket a püspökség rövid időn belül bezárja. Egy, a neve elhallgatását kérő huszonéves, helybéli férfi elmondta: „Ha harangoztak, akkor remegett az egész épület. A falak annyira át voltak nedvesedve, hogy már mállottak széjjel. Nem értem, miért nem újította föl a püspökség ezt a templomot.” Mayer Mihály pécsi megyéspüspök a lapnak elmondta: „Kódisok vagyunk. Az állam kevés pénzt ad a templomok felújítására. Ideje lenne kimondani végre, hogy a templomok nemcsak az egyház épületei, mert azok részét képezik a nemzeti vagyonnak. Ezért több segítséget várnánk az államtól és az uniótól is. Az egyházmegye templomainak felújítására többmilliárd forint kellene, ám nekünk évente néhány tízmilliónk van erre a célra. Lassan már tíz esztendeje folyik a pécsi Bazilika felújítása, de még azt se tudtuk befejezni, a négy toronyból három elkészült, a negyedikre viszont nincs pénzünk.” A cikk szerint a főpásztor nem biztatja a belvárdgyulaiakat, hogy hamar új templomot kapnak, hiszen az több százmillió forintba kerülne. Hogy a falu katolikusai a jövőben hol misézhetnek, arra a püspökség még nem tudja a választ. A belvárdgyulaiak viszont szeretnének már ezen a héten hálaadó misét tartani azért, hogy nem akkor omlott össze a templom, amikor odabent imádkoztak.

A cikk alatt olvasható a témához kapcsolódó, Kevés az egyházi és a világi pénz Isten házára című írás. Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök elmondta: egyházmegyéjében összesen 117 egyházközség van, mindegyikben működik katolikus templom. Komoly javításra szorul közülük 40, kisebb felújításra 30-40. Erre nincs elég pénz, évente mindössze néhányat tudnak renoválni. Legutóbb például az eleki, illetve a földeáki templomra került sor. Az Európai Unió által finanszírozott SAPARD-pályázatokon az előző években hat-hét egyházközség kapott pénzt a templom felújítására. Ebben a konstrukcióban az önrészt a püspökségnek kellett kifizetnie. Olyan templom nincs az egyházmegyében, amely életveszélyes lenne. Tipikus probléma, hogy beázik a tető, vagy a magas belvíz miatt vizesednek a falak. Egyedül a csongrádi Szent Rókus-templom – amelyet a püspökség nem vett vissza az állami tulajdonból – van nagyon rossz állapotban. A műemlék templomra legalább 200 millió forintot kellene rákölteni. Széphegyi László, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal – a Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyét felügyelő – szegedi irodájának vezetője elmondta: a templomok 50 százaléka áll műemléki védelem alatt. Közvetlen életveszély a nagyobb egyházak templomaiban nincs. A legrosszabb helyzetben a Békés megyében található görögkeleti ortodox templomok vannak, ott, ahol már nagyon kevés a hívő.

A Magyar Nemzet (14.o.) Az imádkozás és az ének címmel emlékezik meg arról, hogy Csornán 825 éve telepedtek le a premontrei szerzetesek. A lap kiemeli: „Van, aki csak a premontrei rendház impozáns barokk szépsége miatt látogat el a Rábaköz szívébe, de még a helyiek is gyakran megcsodálják Csorna legfőbb idegenforgalmi látványosságát. Az egykori kulturális központ és hiteles hely a történelem viharait átvészelve, nyolc és negyedszázada van jelen az északnyugat-dunántúli kistérség mindennapjaiban.” A cikk bemutatja Horváth Lóránt Ödön premontrei apátot és Szár Gyula Gergely testvért. Az apát a húszas éveiben járó, ideiglenes fogadalmashoz fordulva azt mondta, hogy a prépostság jövőjét a fiatalok jelentik. Szár Gyula Gergely testvér pontosan 100 évvel Hermán Medárd után az első csornai születésű jelölt a rend életében. Döntésével értékrendet is választott, mint mondja: a nagy ház, jó kocsi, sok pénz helyett a lelkiségben való elmélyülést tartja fontosnak. Pozitív példaként szeretné a fiatalokhoz közel hozni az egyházat, a vallásos életet, a papi hivatást.

Magyar Kurír