Napi sajtószemle

A Da Vinci-kódról

A Magyar Hírlap Csak magánemberként… (18.o.) idéz Gyurcsány Ferenc blogjából: „Bántó, sértő lehet hívő, vallásukat gyakorló, vagy nem gyakorló polgárok sokasága számára A Da Vinci-kód című film.” A kijelölt miniszterelnök ezzel indokolta, hogy végül úgy döntött, nem megy el a film hazai bemutatójára. Hozzátette: politikusként nem érdemes belemenni a vitába, amelyet világszerte gerjesztett az alkotás. Egyúttal azt is leírta, hogy rendes mozilátogatóként meg fogja nézni a filmet.

Ugyancsak a Magyar Hírlap Kódolható a kasszasiker (20.o.) Ron Howarddal, A Da Vinci-kódot filmre vivő rendezővel készített interjút, aki nem hiszi, hogy félni kellene a filmben kedvezőtlen színben ábrázolt Opus Deitől: „Alaposan tudakozódtam. Másrészt nem engedhettem meg, hogy a nézeteim befolyásolják a film menetét. Csodás volna, ha az emberek A Da Vinci-kód hatására beszélnének a spiritualitásról, Istenről. Ha pedig velem akarnak beszélgetni az evangéliumokról, állok elébe. És jussunk bármire is ebben a párbeszédben, nagy a hitem az Újszövetségben… Ez a film egy fikció, felhasználja a minket körülvevő világ elemeit, és eljátszik a lehetőséggel, hogy bizonyos események máshogyan történhettek a múltban… Nem tudom, hogyan reagálnak a filmre a különböző vallásos csoportok. Úgy sejtem, nagy felzúdulás lesz. Rengeteg ember gondolja úgy, hogy jobb lett volna, ha el sem készül a film. Tiszteletben tartom a hívő emberek ilyen véleményét, mert nem érzem úgy, hogy provokálnám őket.”

A Népszabadság Moldvában is tüntettek… (7.o.) beszámol arról, hogy ötszáz ortodox hívő tüntetett papok és szerzetesek társaságában tegnap, Moldova fővárosában, Chisinauban A Da Vinci-kód című film bemutatása ellen. A csengőkkel felszerelkezett tömeg a belvárosban lévő Patria mozi előtt azt kiabálta: „Ortodox egyház fiai és leányai, forduljatok szembe a nyugati életmóddal!”

A Népszava Szép Szó című mellékletében (1.o.) Várkonyi Tibor A Da Vinci-kód: se láng, se füst címmel emlékeztet rá: „Az Egyház szövegmagyarázói a négy evangélistára, Mátéra, Márkra, Lukácsra és Jánosra, az Új Testamentumra hivatkozva szálltak szembe Dan Brown állításaival, és árnyalják azt is, amit a krimi története Fülöp próféta kétséges történetével sugall Jézus és Mária Magdolna testi viszonyáról. Fülöp maga látta, amint Krisztus szájon csókolta állítólagos szerelmi párját. Ez történetesen igaz – így a szent írások búvárai –, mert abban a korban ez az üdvözlés mindennapi volt, mentes minden erotikától. Arra is kitérnek az egyházi bölcsek, hogy a cölibátus nem keresztényi követelmény, a zsidó közösségekben is voltak csoportok, amelyek nőtlenségi fogadalmat tettek az Üdvözítő érkezésére várván, tagjaik között Jeremiás prófétával, Keresztelő Szent Jánossal és Pál apostollal. Ezek a nyilvánvalóan ellentétes nézetek vezették az egyházi szakértőket arra, hogy úgy véljék, a film megjelenése után a Vatikán és más katolikus vallási fórumok még erőteljesebben fogják ostorozni a szenzációhajhászást.” A cikkíró felidézi, hogy április 30-án XVI. Benedek pápa vasárnap déli Úrangyala imádságában Dan Brown nevének említése nélkül azt mondta: „Krisztus föltámadása központi tanítása a kereszténységnek, és aki ezt tagadja, az a hitet akarja megrendíteni.” Francis Arinze bíboros a Szentatya nyomában arra szólította fel a híveket, hogy ne legyenek tétlenek, minden eszközzel szálljanak szembe a hazugságokkal, Paul Poupard kardinális pedig a „vallási analfabétizmust” állította pellengérre. Várkonyi rámutat ugyanakkor, hogy a film bemutatás után elmaradt a várt fölhördülés az egyház részéről, az egyik, egyházhoz közel álló internetes honlap (www.alpha.com) csupán arra szorítkozott, hogy „A Da Vinci-kód ostobaságok halmazata, és még annyit sem ér, hogy egyáltalán vitába szálljanak vele.” Várkonyi szerint a Vatikánban rádöbbentek, bölcsebb minimálisra becsülni a film hatását, ahogyan az egyik főszereplő, Jean Reno megfogalmazta: egy hétköznapi krimi nem éri meg a legcsekélyebb cáfolatot sem. A fölismerésben pedig az is közrejátszhatott, hogy sok nemzeti egyház szinte már kezdettől a mérsékletet tanácsolta. Várkonyi összegzése, hogy A Da Vinci-kód moziváltozatának „egyelőre nincs lángja, de füstje sem.”

Egyéb témák

Külföld

A Magyar Nemzetben (28.o.) Fáy Zoltán Házi őrizet címmel tekinti át a Vatikán és a Kínai Népköztársaság kapcsolatát, megállapítva, hogy az nem eseménytelen az utóbbi időben. „Kérdéses, hogy a kommunista hatalom belső átrendeződésének jeleit látjuk-e, vagy pillanatnyi érdekek mozgatják az eseményeket. Valószínű, hogy a pekingi olimpiai játékok miatt éles konfrontáció helyett megegyezés várható. Ám ennek ellentmond a múlt vasárnapi különös püspökszentelés” – írja a szerző, aki úgy látja: „Mintha két világ, két eltérő egyházpolitikai koncepció harcolna Kínában, és bizonytalan lenne a küzdelem végkimenetele.”

Belföld

A Népszabadság (2.o.) Erdő Péter a globalizációról címmel számol be arról, hogy a magyar katolikus egyházfő tegnap a Politikatörténeti Intézetben a Politikatörténeti Alapítvány Kulcskérdések című rendezvénysorozatának keretében Globalizáció és az egyház címmel tartott előadást. A bíboros prímás leszögezte: a mai kor globalizációs jelenségeinek következtében az ember maga is jelentős változáson megy át. Ezeket a lehetőségeket az Egyház részben kihívásként, részben pozitív alkalomként szemléli és igyekszik kihasználni.

A Magyar Hírlapban (17. o.) Béndek Péter Az MDF közeljövőjéről címmel azon tűnődik, milyen lehetőségek közül választhat a következő négy évben az MDF? A cikkíró szerint a demokrata fórumnak tisztáznia kell viszonyát „az utóbbi években mind politikusabbá vált egyházakhoz is, és ha ebben a kérdésben is legalább Margaret Thatcher örökségére támaszkodik, továbbá nem óhajt versenybe szállni Semjén Zsolttal, akkor természetszerűleg tovább fogja mélyíteni a jobboldal megosztottságát. A kis államról vallott nézet összefügg a független egyházakba vetett hittel, mint ahogy a nagy, dicsőséges, keresztény állam is a politizáló egyházakkal, mégpedig a politikainál mélyebb szinten is. A kis állam és a független egyházak egyaránt a tervező ésszel és a mindent átfogó belátással szembeni szkepszisen alapulnak, amely minden világi konzervativizmus alapja.”

Magyar Kurír