Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (8.o.) Kölcsönösséget sürget a pápa, a Magyar Hírlap (7.o.) Esélyegyenlőséget sürget a pápa címekkel idézik XVI. Benedek pápát, aki a migránsokkal foglalkozó pápai tanács ülésén felszólította az iszlám országokat, hogy biztosítsák a keresztény migránsok jogait. A Szentatya ugyanakkor a keresztényeket is arra buzdította, hogy fogadják tárt karokkal a muzulmán bevándorlókat. Mindkét lap felidézi: a közelmúltban Renato Martini bíboros arról panaszkodott, hogy míg a muzulmán migránsokat többnyire szívesen fogadják az európai országokban, és szabadon gyakorolhatják vallásukat, az iszlám világban megtagadják ugyanezeket a jogokat a keresztényektől.

Hazai hírek

A Népszavában (6. o.) Gábor György Pártpolitikai üdvösség és kárhozat címmel bírálja Semjén Zsolt és Mikola István tevékenységét, de fölveti a Fidesz vezetésének, személy szerint Orbán Viktor pártelnöknek és a keresztény egyházaknak a felelősségét is. Szerinte „a hiba korántsem a kiszámíthatóan kiszámíthatatlanul, ám önmagukhoz képest feltétlen következetességgel teljesítő két emberben keresendő, hanem abban a pártvezetésben, amely az érintettek megdöbbentő szózuhatagaival a legkisebb finnyáskodás nélkül volt képes azonosulni. De a bukás okain eltűnődve megemlíthetnék azokat a keresztény egyházakat, amelyek saját értékrendjüktől és spirituális hagyományaikról feledkeztek meg, s hitüket és meggyőződésüket a legdirektebb pártpolitizálás oltárán áldozták fel. Nemcsak Semjén és Mikola minden keresztényi szeretetet és megértést nélkülöző mondatait tűrték szótlanul, hanem csendesen asszisztáltak ahhoz a blaszfémiához, amelynek során hol a Fidesz kongresszusán, hol a húsvéti nagyünnep alkalmával, Orbán Viktort immár megváltóvá aposztrofálták s a keresztény hagyomány szentségeit holmi vásári termékké silányították. Nem zavarta az autonómiájukra oly büszke egyházuk vezetőit, amikor pártpolitikusok egyes plébánosokat és lelkészeket igyekeztek megzsarolni, s nyílt politikai színvallásra kényszeríteni őket, nem zavarta az egyházak vezetőit, amikor akadtak, akik aktuális politikai kiskátévá gyúrták át önfeledten egyházuk évezredes tanításait, s nem zavarta őket az sem, hogy voltak, akik az üdvösség és kárhozat súlyos teológiai alapfogalmait pártpolitikai szakkifejezésként kezdték el használni, mintegy a választási attitűd közvetlenül kecsegtető, vagy fenyegető körülményeit láttatva azokban. Az aranyborjú az egyházak közreműködésével épülgetett, miközben magukra hagyták azokat a meggyőződéses híveket, akik a neofitáktól eltérően hitük értékeit és jelképeit egyetlen párt logójával sem voltak hajlandók azonosítani.” A szerző úgy véli: a KDNP tevékenységét az új parlamenti ciklusban a keresztény egyházaknak és a jobboldali értelmiségnek fokozott figyelemmel kell kísérnie, „a Fidesz pedig négy év múlva mérlegre teheti, ezzel a párttal, s annak elnökével újra koalícióra akar-e lépni, avagy sem.”

A Magyar Nemzetben (5.o.) Kormos Valéria Meddővé tétel törvényesen? címmel készített riportot arról, hogy az Alkotmánybíróság közelmúltbeli törvénymódosító javaslata szerint július 1-jétől a művi meddővé tétel családtervezési célból akár 18 éves kortól elvégezhető lenne. A cikkíró idézi többek között Ékes Ilona, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnöke, Bíró László püspök és Hámori László jogász ez üggyel kapcsolatos ellenvéleményét, kiemelve, hogy azok vezérfonala az élet tisztelete, a nemzet sorsa iránti felelősség. Vojcek László akadémikus, a Budai Irgalmasrendi Kórház szülész-nőgyógyásza elmondta: „A módosítást előterjesztők nyilván figyelmen kívül hagyták, hogy érzelem- és gondolatvilágunk, értékítéletünk nem ugyanaz 18 évesen, mint egy vagy másfél évtized múlva. Lehetséges, hogy egy fiatal pár egy adott időszakban úgy érzi, semmi, de semmi remény nincs arra, hogy a szegénységből kikapaszkodjanak. Ezzel magyarázzák a végleges döntést. De a gazdasági változások térségünkben nem csupán rosszat hoznak, vele jár a szabad helyváltoztatás, a tágabb munkavállalás lehetősége is. A rossz helyzet idővel előnyösen változhat. S mi történik akkor, ha harminc-harmincöt évesen mégis gyermeket szeretnének?” A professzor a biológiai és materiális dolgok mellett megemlítette a lélek sebeit is: „Mindez súlyosabb lehet azokban az esetekben, ahol úgymond szabadon hoztak döntést, s csak idővel tudatosul ennek súlya, visszafordíthatatlan volta. Akár férfiról, akár nőről van szó, egyaránt sérülnek. Hiszen nem tervezhetik úgy a folytatást, mint akiknek az utódok életre hívása természetes vágy, a gyermek az élettől kapott ajándék. Hiszen ezek a ’jegyek’ belénk vannak kódolva. Noha számos próbálkozás történt arra, hogy mindez ne legyen annyira fontos, azért a fiatalok jövőképe e nélkül nem teljes…” Megszólal a riportban a Vitéz János Katolikus Tanítóképző Főiskola három hallgatója, Bán Rita, Suhajda Laura és Mihályi Bernadette is. Egybehangzóan állítják: „Ennek a döntésnek a súlyáról és a következményeiről a fiataloknak nincs valódi információjuk. Ha mindez egy társaságban szóba kerül, kiderül, fogalmuk sincs, hogy mit jelent a sterilizáció, milyen egészségi és pszichés következményekkel jár. De alapvető higiénés és biológiai kérdésekkel sincsenek tisztában. Ha ez kellő színvonalon működne, a személyes döntés, a felelősség és a női önértékelés is más hangsúlyt kapna… Másfelől a televíziós műsorok és a bulvárújságok némelyike úgy mutatja be a szexualitást, mint egy tabuk nélküli világot, amelyben a teljes szabadosság uralkodik. Már hallani olyan vélekedést: ’Milyen jó lesz, nem kell majd védekezni.’ Sok fiatal lánynak nincs kellő önbizalma, befolyásolható. Ha történetesen egy önző partnere van, rábeszélheti erre a megoldásra, összedobják a pénzt a műtétre, aztán hajrá…” (A témával kapcsolatban lásd április 11-ei írásunkat: Az Életvédő Fórum állásfoglalása a művi meddővé tételről – a szerk.)

Magyar Kurír