Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság Hétvégi mellékletében (Da Vinci, a szupersztár 9.o.) Ron Howard, a Da Vinci-kód című Dan Brown-regényből készült film rendezője nyilatkozik: „Az lett volna ideális és egészséges, ha a könyv és a film szalonvita tárgya marad. Én olyan fokon nem vagyok provokatív alkat, hogy még az ellentmondások szélét is elkerülöm… tudomásom szerint a katolikus országokban is szétkapkodták a regényt. Én filmes vagyok, mesemondó, tehát minden olyan atrocitás ellen csípőből berzenkedem, ami a művészi szabadság csorbítására irányul. A néző joga, hogy bemegy-e a moziba, és nem a hatalomé, hogy elvegye tőle ezt a lehetőséget. Amikor a film nyersanyagát megmutattuk a kiválasztott közönségnek, háromféle reakciót kaptunk. Akik intellektuálisan közelítik meg a témát, lehetséges konspirációnak tartják, mely további kutatásra érdemes. A hívők szerint egy szó sem igaz belőle, ráadásul tele van ellentmondással. Legtöbben a két véglet között ingáznak: hisznek is benne, nem is. Ezen a maroknyi fókuszcsoporton kívül még senki nem látta a filmet, kizárólag a könyv körül kialakult vihar miatt gerjed a nemzetközi közhangulat. A militánsokkal sajnos nem tudok mit kezdeni, mert ez a magatartás hiányzik a szótáramból… A Da Vinci-kód szereplői között akadnak dogmatikus, hívő militánsok, akik semmitől sem riadnak vissza. Dan Brown nyilván nemcsak azért használta ezt az allegóriát, hogy izgalmasabb sztorit kovácsoljon, hanem azért is, hogy az olvasó olyan mai vonatkozásokat szűrjön le magának, amilyeneket akar. Ha az ember veszi a fáradságot, hogy lefejtse az összes réteget a Grál-legendáról, simán eljuthat odáig, hogy átgondolja saját hitét az erkölcsiséghez… A néző nagykorú, nem kéri, hogy a szájába rágják, mi minden jusson az eszébe, ha szalonvitát akar nyitni A Da Vinci-kódról… még maga Dan Brown is csak tapogatózik, hogy a teológiai vagy a történelmi aspektusa miatt durrant el ennyire A Da Vinci-kód. Az én teóriám az, hogy a Vízöntő korába léptünk, és az emberiség legalább annyira izgatott, amennyire fél, hogy mire számíthat.”

Ugyanitt (9.o.) Miklós Gábor A hit összeesküvése című, témához kapcsolódó cikkében azt fejtegeti, hogy az emberiség tele van összeesküvőkkel, titkos társaságokkal, „És van-e titokzatosabb társaság, mint a katolikus klérus? Szigorú hierarchia, nőtlen férfiak és szüzességet fogadó nők közösségei, akik egyetlen, leválthatatlan embernek engedelmeskedve vezetnek sok százmillió embert. Egy kétezer éves csodára hivatkozva misztériumot hirdetnek, ám központjuk levéltáraiban évezredes papírokat sem tesznek nyilvánossá. Csoda, hogy felizgatja a fantáziát a Kód?” A szerző megállapítja: a keresztény vallás gyökerei ma izgalmasabbak, mint valaha, Jézus aktuális, nem véletlenül keltett akkora szenzációt a Júdás evangéliumának nevezett kopt nyelvű papirusz megtalálása és lefordítása. Miklós leszögezi: „Hitre és rejtélyre van tehát szükség manapság a világsikerhez. Legalább egy összeesküvésre.” A cikkíró megemlíti Spiró György Fogság című, a kereszténység kezdeteiről szóló regényét, amely „az igazi ellen-Kód. Benne a főhős egy izgalmas kozmopolita világban tanúja lesz a valós Jézus halálának, majd megtapasztalja, hogyan lesz ebből misztérium, ideológia, titok. Az egyszerű tanítások kódolt rejtéllyé lesznek, és így válnak világvallássá. Jó könyv. Kérdés, világsikerré lehet-e ezek után?”

A Magyar Nemzetben (4.o.) Muray Gábor Vatikán-ellenes sorozat: ki provokál kit? címmel figyelemre méltónak tartja, hogy miközben kiderült, „homoszexuálisok és leszbikusok melegparádét szerveznek 2007-ben XVI. Benedek pápa bajor szülőfalujába, a München-Freisingi Érsekségnek nem sikerült betiltatnia a Popetown (Pápaváros) című szatirikus rajzfilmsorozat vetítését a népszerű MTV zenei csatornán… Az pedig, hogy a Popetownhoz hasonló sorozatok és a zarándokhelyekre szervezett melegparádék valóban alkalmasak a köznyugalom megzavarására, az egy éve még a II. János Pál német utódját ünneplő Németországban ma nem számít. A sajtóhírekből ugyanis az következik: a haladó Európában a hagyomány, a keresztény erkölcs és a tisztelet avítt fogalmak, a katolikus egyház pedig a jelek szerint csak amolyan kolonc, léte bizonyos szervezetek szemében már önmagában provokáció. S ha ez eddig nem volt elég, hát most indul európai mozikörútra a Dan Brown-regény filmváltozata, A Da Vinci-kód, amelyben Krisztus apa lesz.”

A polgári napilap a fenti cikk alatt A szuperhős címmel ad hírt arról, hogy II. János Pál pápát formálta meg szuperhősként egy kolumbiai rajzoló. A képregényben szuperhősként és annak paródiájaként támad fel a lengyel pápa, hogy megküzdjön a gonosszal. Rodolfo Leon Sanchez Homo Péter című képregényében egyszerre próbálta a pápát realisztikusan és karikatúrába illően ábrázolni. A púposnak ábrázolt II. János Pál a történet szerint a kolumbiai főváros, Bogota utcáin száll szembe a gonosz erőkkel.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (32.o.) Érszegi Márk Aurél Fél évezredes jubileumok a Vatikánban című sorozatának második részében a Szent Péter-bazilikát mutatja be, hangsúlyozva: „A katolikus egyház történetének és tanításának művészi foglalatát alkotó bazilika 500 év után is mindenekelőtt Isten dicsőségét hirdeti, aki Krisztus által egy szerény halászra, Simon Péterre alapozta egyházát, amelyen ígérete szerint a pokol kapui nem vesznek erőt. Az évforduló ünnepségeinek célja, hogy a Péter apostol iránti tisztelet és az épület csodálata révén is erősödjék a keresztények hite. Ahogyan azt XVI. Benedek pápa mondta, az évforduló tudatosítsa minden katolikusban, hogy nekik kell ’élő kövekként építeniük az egyházat, amelyben ’Krisztus világossága ragyog fel’.”

Hazai hírek

A Magyar Nemzetben (Kód nélkül 32.o.) Philipp Ernst Gudenus, az Opus Dei tagja, 1995 óta Magyarországon szolgáló pap nyilatkozik. Elmondta: „A Da Vinci-kód által festett képnek semmi köze az igazi egyházhoz és az igazi Opus Deihez, de a legsajnálatosabb, hogy magát Jézus Krisztust támadják. Amit a könyvben olvashatunk, az határozott támadás, amely minden alapot nélkülöz, ezért rágalom.” Gudenus atya azt is leszögezte: „Ha valaki nem tiszteli az egyházat, nem fogadja el a szentatyát, érthető, hogy az Opus Deit sem fogja szeretni. Az Opus Dei, mint a katolikus egyház személyi prelatúrája, igyekszik teljes összhangban lenni Róma tanításával, ez nyilván sokaknak nem tetszik.” Az Opus Dei küldetéséről többek között kifejtette: „Minden ember életszentségre kapott meghívást. A katolikusokkal persze könnyebben tudunk kapcsolatot teremteni, de azt látjuk, hogy akik még sohasem találkoztak a hittel, sokszor éppen az Opus Dei tagjainak apostolkodása következtében kezdenek érdeklődni. Számunkra az a fontos, hogy segíteni tudjunk közelebb kerülni Istenhez. Vagy közeledünk, vagy távolodunk tőle, ez nem mérhető. A távolodás sokszor a későbbi közeledés kiindulópontja… Tudatosítani szeretnénk, hogy minden életkörülmény között, a hétköznapi munkában, a családi életben is megélhető az életszentség. Nem kell papi vagy szerzetesi hivatás ahhoz, hogy megszenteljük az életünket… Magyarországon kevesen vagyunk még, talán húszan, világszerte körülbelül nyolcvanötezren. Több mint hatvan országban, valamennyi földrészen vannak Opus Dei-tagok, s olyan támogatóink, közreműködőink is, akik nem keresztények… Az Opus Dei, éppen a személyi apostolkodás miatt, lassan terjed. A tagok nagy többsége laikus, mi, papok csak két százalékban vagyunk jelen…. Reméljük, hogy magyarországi jelenlétünknek ez a mostani állapot csak a kezdete.”

A Magyar Nemzetben (A keresztény alternatíva 4.o.) Semjén Zsolt, a KDNP elnöke nyilatkozik: „Az egyház és az állam elválasztása nem jelentheti az egyház s a társadalom szétválasztását. Egyszerre vagyunk tagjai az egyházunknak és polgárai a hazánknak. Keresztény emberként jogom van arra, hogy a keresztény értékrendet megjelenítsem a politikai életben. Jellemző és tanulságos, ahogy ezért Heller Ágnes filozófus megtámadott engem a Hetek című újságban. Nem kevesebbet mondott, mint azt, hogy én a keresztény szavaimat használhatom a templomban, de a parlamentben nem. Például azt a szót, hogy bűn, nem ejthetem ki a magyar Országgyűlésben. Először sajátos, hogy a bűnt a priori, eleve tagadó Heller egyetlen bűnt ismer bűnnek, ha egy keresztény politikus a bűnt bűnnek nevezi. Másodszor Heller Ágnes felfogása a legenyhébb kifejezéssel is intoleráns, mert kétségbe vonja, hogy keresztény emberként jogom van keresztény értékrendem alapján gondolkodni a világ dolgairól, és azon értékek érvényre juttatásáért politizálnom. Én nem vontam kétségbe, hogy Heller Ágnes olyan liberális vagy marxista terminológiát használ, amilyet akar, de nem hagyom, hogy kétségbe vonják azt a jogomat, hogy Szent István országában a keresztény értékrendet képviseljem s keresztény szavakat használjak.” „A KDNP elnöke azt is elmondta: „A jakobinus hagyományú balliberális oldal állandóan az állam semlegességéről beszél. Politikai következményeiben is alapvető ennek a kérdéskörnek a tisztázása. Az állam semlegessége nem jelentheti azt, hogy létezne valamiféle semleges világnézet, hiszen ez fából vaskarika. De ha létezik semleges világnézet, akkor a semleges államnak a semleges világnézettel szemben is semlegesnek kellene lennie. Én elfogadom az állam semlegességét olyan értelemben, hogy nem illetékes filozófiai, teológiai viták eldöntésére. Az állam ne preferáljon egy adott filozófiát egy másikkal szemben. De nem fogadom el abban az értelemben, amikor a semlegesség jelszavával – például a kereszténységgel szemben – egyfajta relativista-nihilista felfogást akarnak rákényszeríteni a társadalom egészére. A semlegesség nem jelenthet közömbösséget sem. Politikai értelemben mindez úgy fogalmazódik meg, hogy kétségbe vonják a keresztény társadalmi tanítás legitimitását, vagyis az egyházak azon jogát, hogy a köz ügyeiben állást foglaljanak. Ebben a kiélezett szituációban érthető meg a jelentősége annak, hogy XVI. Benedek pápa feltűnően határozott szavakkal hívta fel az Európai Néppárt vezetőinek figyelmét arra, hogy harcolnunk kell az ellen, hogy a privát szférába száműzzék a vallást. Jézus Krisztus ugyanis nem egy hitbuzgalmi egyesületet alapított, hanem az élet egészét tekintve adott tanítást.”

A Népszabadság (4.o.) Mária Rádió a Dunakanyarban is címmel ad hírt arról, hogy „tovább terjeszkedik a Mária Rádió: a fővárosban fogható adó mától a Dunakanyar Rádió teljes hálózatán hallható, miután átvette a Dunakanyar Média Kft.-t.”

Magyar Kurír