Napi sajtószemle

A Népszava (3.o.) Szilit nem fogadták a rendházban címmel tér vissza arra, hogy a választási kampányban a szocialista párt alelnökének tekintette, és ezért nem kívánta fogadni az Országgyűlés elnökét a szécsényi ferences rendház főnöke. Varga Imre Kapisztrán gvardián a Nógrád Megyei Hírlap szerdai számában ezzel magyarázta, hogy miért csak egy idegenvezető várta április 20-án a ferences kolostorban Szili Katalint. Serfőzőné Fábián Erzsébet, Szécsény szocialista polgármestere felhívta a figyelmet arra, hogy Szilinek semmilyen funkciója nincs az MSZP-ben. Egyúttal emlékeztetett: Orbán Viktort, a Fidesz elnökét 2004-ben kampányidőszakban fogadták a rendházban.

A HVG-ben (79–83.o.) Murányi Gábor Beáldozás címmel ismerteti azokat a közelmúltban publikált dokumentumokat, amelyek szerint a Mindszenty-ügyben Magyarország és a Szentszék között megszakításokkal 23 esztendőn át zajló párharcból többször is a magyar állam került ki győztesen. A végeredményt még árnyalhatják a Vatikánban máig titkosan őrzött iratok. A cikkíró rámutat, hogy a zsarolás sem hiányzott Rákosi Mátyás eszköztárából a Vatikánnal való alkudozás során. A hercegprímás letartóztatása után az olaszországi magyar követen, Velics Lászlón, illetve a Rómába kiengedett magyar Mócsy Imre jezsuita szerzetesen keresztül azt üzente, hogy ha XII. Piusz nem ragadja meg az utolsó pillanatot, akkor beindulnak az igazságszolgáltatás malmai. A cikkíró a sporadikus adatokból arra következtet: a katolikus egyháznak nem igazán állt érdekében Mindszenty József visszavonása: „Rövid ideig tartó hezitálás után XII. Piusz – egyébként a mártíromságra felkészült Mindszenty álláspontját is a magáévá téve – a konfrontációt választotta: 1949 januárjában a magyar főpapokhoz intézett nyílt levelében nemcsak a hercegprímás elleni példátlan eljárást ítélte el, de az egyházi méltóságokat további ’bátor helytállásra’ buzdította, a kollaboráns főpapok tevékenységét pedig elítélte. Czapik helyett például Grősz Józsefre ruházta át Mindszenty jogosítványait, amit a kalocsai érsek 1951. májusi letartóztatásáig gyakorolhatott.” Murányi többek között idézi a Kádár-korszakban a kulturális ügyeket irányító Aczél Györgyöt: „Mi a jobb: ha bizonyos mártír-glóriával hal meg, vagy pedig ha az országon kívül van még akkor is, ha a Vatikán száz százalékig nem tudja biztosítani a garanciát? Ha Mindszenty kimenne, akkor Rómában részben magát a Vatikánt is támadná…, több keveredést okozna kint, mintha ha itt maradna jól szituált mártírként.” A cikkíró ennek kapcsán emlékeztet rá: „Szabadulása után, bécsi száműzetése előtt Mindszentyt rövid római látogatásakor még szívélyesen fogadta VI. Pál, hamarosan azonban az említett aczéli jóslat látszott beteljesülni: a hercegprímás sem emlékiratainak kiadásáért cserébe, sem határozott felszólításra nem mondott le, a Vatikánból kiszivárogtatott ezzel kapcsolatos híreket pedig közleményében cáfolta. Így 1973 decemberében a pápa – feltehetőleg a magyar állammal kötött, részleteiben még nem ismert alkut betartva – hatalmi szóval nyilvánította üresnek az esztergomi érseki széket, amelyet a magyar politikai vezetéssel messzemenően lojális Lékai László foglalhatott el, igaz, csak 1976 elején.”

A Magyar Fórumban (3.o.) Vasvári Erika Modern katolicizmus címmel méltatja Prohászka Ottokár egykori székesfehérvári püspök munkásságát, hangsúlyozva, hogy a XX. század magyar egyházának apostoli modernizációját ő végezte el. „Minden követ megmozgatott, hogy útját állja az embertelen eszmék térhódításának, tanulmányok és szónoklatok során fejtette ki a keresztényszociális tan eszméjét.” A cikkíró megállapítja, hogy Prohászka Ottokár megerősítette az egyházat, „amelynek dolga ma talán még nehezebb, mint száz éve. Még több az ellenséges vagy közönyös ember. A szociális vívmányok beépültek az emberi életbe, természetessé váltak, de önmagukban nem boldogítanak. Mi hiányzik? A prohászkai intelem második fele. A magasabb fokú szabadság után a magasabb fokú műveltség. Ha az egyház az elmúlt évszázadban lemaradt a társadalmi megújulás hirdetésében, ha azt a zászlót ki is csavarták kezéből, most felemelheti az újat. Időben fel kell ismernie a XXI. század legnagyobb éhségét: szellemi javakban való rettenetes ínségét.” Vasvári emlékeztet rá: XVI. Benedek, „az intellektuális pápa a kor ethosza iránti érzékenységgel bocsátotta ki első enciklikáját, amelyben a kereszténység alapvetésének, a szeretetnek felfrissítő értelmezését adja. Nekünk, magyaroknak már nem is maradt más dolgunk, mint útnak indítani azt a fiatalembert, aki az új század Rerum Novarumával, a Deus caritas esttel ajkán, Prohászka nyomán megindul az ember szellemi méltóságáért küzdő apostoli útján.”

A Színes Bulvár Lap (2–3.o.) Julianna állítja: Jézustól kapta gyógyító erejét címmel mutatja be a Somogy megyei Nagyberényben élő Ursinyi Julianna Ágnest, aki azt állítja: 15 éves korában megjelent előtte Jézus. „Akkor még nem gondoltam, hogy én vagyok a kiválasztott. Olyan volt a tér, mintha minden megállt volna egy pillanatra. Hosszú, sötétbarna haja volt, vékony ujjai, és fehér, földig érő ruha volt rajta. Amikor elmondtam anyunak, alaposan megszidott… De 27 éven át minden éjszaka találkoztam vele. Az évek folyamán megtanított az időutazásra, jártam az univerzum körül létező mind a hét dimenzióban. Aztán öt évvel ezelőtt egy reggelen arra ébredtem, hogy Istenem, meghülyültem, ez nem én vagyok! Néha nagyon szeretném, ha visszakaphatnám régi önmagamat, ám azt a földöntúli boldogságot, amit gyógyításkor érzek, semmi nem pótolhatja.” Az asszony még a vasútnál volt pénztáros, amikor az első csodás gyógyulást tulajdonították neki. Elmondta: „Egy rákos asszony volt az első, akit sikerült úgy meggyógyítanom, hogy egy ujjal sem értem hozzá, csupán az energia, a rezgések segítségével nyitottam szabad utat a csakráiban. Azóta több száz rákos, gyomorfekélyes, depressziós és különféle más betegségekben szenvedő embert gyógyítottam meg.” A nagyberényi asszony életében az okozta a legnagyobb traumát, amikor öt évvel ezelőtt férfilelket kapott, és négy gyermeke, unokái iránt elmúlt a szeretete. Elmondta: „Borzasztó, amikor futnak felém az unokáim, és én nem érzek semmit, noha az eszemmel tudom, hogy szeretnem kéne a kis lurkókat. Én már tulajdonképpen mindenkit egyformán szeretek.” A lapnak nyilatkozó Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök nem tartja elképzelhetetlennek, hogy Ursinyi Julianna valóban csodatevő képességgel rendelkezik. „Ilyen esetekben, amikor valaki Isten erejére hivatkozik, vizsgálatot kell indítani mind orvosi, mind teológiai szempontból. Az egyházi vizsgálat akár évekig is eltarthat. Az azonban eleve kizárja az egyház bármilyen együttműködését, ha az illető pénzt kér a gyógyításért. A csodának ugyanis nem lehet ára: az apostolok sem kértek érte semmit.”

Magyar Kurír