Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlap (9.o.) Nehezebb lesz ezentúl szentté válni címmel közli, hogy szigorítaná a szentté avatás feltételeit XVI. Benedek. A balliberális lap emlékeztet rá: Joseph Ratzinger óvatosabb, mint elődje volt: II. János Pál idejében 482 új szentet avattak, többet mint az előző ötszáz évben összesen. „Az évtizedekig tartó eljárást a lengyel pápa felpörgette, de XVI. Benedek nem követi ezt a gyakorlatot. Egy kivételt tesz majd, méghozzá éppen elődjével. Karol Wojtyla boldoggá avatási eljárását – az első lépés a szentté avatás felé – alig néhány héttel a halála után megindította a Vatikán. Mintegy száz tanút hallgattak meg, illetve hallgatnak meg, köztük Lech Walesa és Aleksander Kwasniewski volt lengyel államfőket.”

A Népszava (2.o.) Katolikus önkritika Tel-Avivban című beszámolója szerint „Izraelben is, Rómában is feltűnést keltett Pierbatista Pizzabella, a szentföldi szent helyek vatikáni megbízásából felügyelő katolikus személyiség precedens nélküli kijelentése. Anélkül, hogy XII. Pius pápát nevén nevezte volna, Pizzabella élesen bírálta a Vatikán vezetőit, ’köztük a legelső sorba tartózókat’, amiért ’nem képviselték bátran a krisztusi hit szellemét a nácizmussal szemben.’ A tel-avivi egyetemen tartott előadásában Pizzabella hozzáfűzte, hogy a katolikus egyház kudarcot vallott, mert nem sikerült úgy befolyásolnia a hívők lelkiismeretét, hogy azok megtagadják az együttműködést a náci megsemmisítő gépezettel.”

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban (15.o.) Neumann Ottó A püspök vigasztalására címmel reagál Veres András püspöknek, a katolikus püspöki konferencia titkárának a Nap-Keltében április 28-án elhangzott mondatára: „Mi hiába tettük ezt a nyilatkozatot, hiába soroltuk fel ott a szempontokat, hogy melyek szerint kell választani, úgy tűnik, még hívő emberek sem vették figyelembe.” Az ironikus hangvételű írás szerint Veres Andrásnak nem kell szomorkodnia, a püspöki dokumentumban megfogalmazott ajánlásokat – a hívők olyan pártokra szavazzanak, melyek a gyakorlatban is tesznek a társadalmi igazságosságért, a család támogatásáért, a szolidaritásért – a hívők komolyan gondolták, csakhogy a balliberális oldalon fedezték fel ezeket a magasztos eszméket, „a nyáj engedelmesen igyekezett követni pásztorát. Hanem azért némi önvizsgálatra püspöki körökben is szükség lesz. Máig nem fogtam fel ugyanis, hogy miközben az egyház fennen hangoztatja jogát a politikai szerepvállalásra, hivatalos dokumentumaiban csak áttételesen fogalmazza meg, mely pártok élvezik a bizalmát. Kerekperec ki kellene mondaniuk, hogy jó katolikus csak a Fideszre szavazhat. Szóból ért a magyar, és nem rébuszokból! Ilyen értelemben csodálom a közszolgálati rádió vasárnap reggeli műsoraiban fellépő atyát, aki félreérthetetlenül rámutatott: elkárhozás vár a szocialisták támogatóira. Az ön esetében nagyra értékelem a nyitottságot, amelyről tegnap tanúságot tett. Minden csalódottsága ellenére nem csapja be az ajtót a jelenleg ellenségesnek bizonyuló politikai erők előtt. Ki kellene viszont hirdetniük, melyek azok a kritériumok, amelyek más pártoknak is biztosítanák az önök segítő közbenjárását a jövőbeli választásokon. Amolyan közbeszerzési kiíráshoz hasonlító tenderre gondolok: tegyék világossá, milyen ajánlatokat részesítenek előnyben. Kizárólag az egyháznak nyújtandó anyagi támogatás mennyiségi mutatói számítanak? Vagy elegendő a tömeges politikusi részvétel is a körmeneteken?”

A Magyar Nemzetben (34.o.) Szarka Ágota Feszület és kalapács címmel mutatja be, hogyan alakult újjá Péliföldszentkereszten a szaléziánusok rendje. Andrásfalvy János ifjú szerzetes többek között elmondta: apró sírkertjükben, a kálvária mellett vörösmárvány sírkövek őrzik „a kommunista felvilágosodás emlékét: kalapáccsal verték le mindegyik tetejéről a keresztet, de nem csak onnan, hanem a kálvária stációiról is. Ez a dühödt barbarizmus tán annak is köszönhető volt, hogy Mindszenty bíboros innen indította az 1946-47-re hirdetett engesztelő Mária-év zarándoklatát. Hiába volt zárlat, hiába vonultak fel a katonák, az emberek az erdőkön át, árkon-bokron keresztül jöttek Péliföldszentkeresztre, hogy meghallgassák prédikációját… Aztán a levert, elüldözött kereszt mégis visszatért. A rendszerváltozás után, 1992-ben a szaléziánus rend ismét megkapta a rendházat, és munkához kezdett, a rend jelszavának jegyében: „Da mihi animas, cetera tolle – Adj nekem lelkeket, Uram, minden mást vegyél el!” A szaléziánusok Don Bosco szellemében újra az ifjúság tanításával, nevelésével foglalkoznak, lelkigyakorlatokat, ifjúsági táborokat tartanak, a rendházban mindenkit szeretettel várnak, aki elmélyülésre vágyik, vagy csak kirándulni szeretne a környéken.

Magyar Kurír