Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Demokratában (56–57.o.) Hankó Ildikó Júdás csókja címmel ismerteti a Júdás evangéliuma című, a Krisztus utáni első századokban keletkezett, 1970-ben felfedezett, de csak a közelmúltban kiadott, kopt nyelven írt, 26 oldalas kéziratot. A cikkíró érdekesnek tartja, hogy a kézirat keletkezési helyét Charles W. Hedrick koptológus Egyiptom azon vidékére teszi, ahol a korai kereszténység idején jelentős gnosztikus szekták működtek, és már az 1940-es évektől számos gnosztikus szöveg került elő, többek között a hírhedt Da Vinci-kód című regényben népszerűsített Fülöp és Tamás evangéliuma. Utóbbiakat is már régen ismeri az egyház, „nem a Da Vinci-kód szerzője találta fel a spanyol viaszt… Dan Brown regénye azonban kiválóan beleillett a kereszténység és a keresztény értékek ellen folyó kampányba, kiválóan felhasználható volt, hogy támadást intézzenek Jézus személye és a keresztény tanok hitelessége ellen. Ugyanezt teszi a média a Júdás-evangéliummal is. Több médium máris arról ír, hogy a Vatikán felvetette az áruló apostol rehabilitációjának lehetőségét; Walter Brandmüllerre hivatkoznak, aki a vatikáni történészbizottság elnöke, aki egyébként a hír olvastán alaptalannak nevezte a híresztelést.” Hankó Ildikó szerint elképzelhető, hogy a zavarkeltésen kívül más cél is van: „lehet, hogy egy második ’bombasikerű’ könyv készül majd a Júdás evangéliumából is. Egyelőre csak néhány odavetett mondat sejteti, hogy lesz még ebből komoly vita, hiszen a papiruszkódex megkérdőjelezheti a keresztény hit némely elemét. Ezt vetítik előre a ’tudósok kontra vallás’ csúsztatásával élő újságírók, akik sok vihart kavarnak majd az apokrif evangélium körül.” A cikkíró megállapítja: a jó hír, az evangélium föllazítása mindig valami kétely ébresztésével történik. „A jó hírt Jézus adta a világnak az evangélisták közvetítésével. A ’Júdás evangéliuma’ elnevezés azt sugallja, hogy a ’jó hír’ Júdásé. Pedig nem is tudják még, hogy ki vagy kik az eredetileg görögül írott kopt szöveg szerzői. Az apokrif iratok úgy kezelendők, mint egy érdekes regény. Nem dokumentumértékűek, de vallástörténetileg érdekesek. Ennek megfelelően értékeli majd az egyház is Júdás evangéliumát, de csak a kritikai kiadás után.”

Hazai hírek

A Népszava (1., 8. o.) Nem örül a katolikus egyház a baloldal győzelmének címmel idézi Veres András püspököt, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárát, aki reméli, hogy „az új kormányzati időszakban azok, akik eddig a hívők irányában kevés elfogadást, megértést tanúsítottak, alkotmányos jogaikat gyakran semmibe vették, változtatnak eddigi magatartásukon.” Az összeállításban többen reagálnak a püspök kijelentésére. Gábor György vallásfilozófus: „A kedélyek megnyugtatása helyett a püspök militáns nyilatkozatot tett. Az egyház a saját értékeit is zárójelbe téve vett részt a kampányban, s bár nem baj, ha politizál, de viselje a kudarcot is. A kormány ne elvszerűtlenül osztogasson, hanem elvszerűen politizáljon. Kérdés, az egyház ehhez miként viszonyul.” Gulyás Kálmán egyházügyi államtitkár: „Közismert, hogy a püspök olykor élesen fogalmaz, talán el is keseredett az eredmény miatt. Ám a kormány és az egyházak közti párbeszédnek nincs alternatívája. A jövőben is partnerként kívánok együttműködni a püspök úrral és az egyházzal.” Gyulay Endre szeged-csanádi püspök: „Elgondolkodtató a nyilatkozat annyiban, hogy felhívja a figyelmet az elmúlt időszak konfliktusaira. Nem hiszem, hogy bántó szándék volt, csupán célzott arra, hogy az előző ciklus ütközéseihez hasonlóak ne forduljanak elő, előzzük meg őket.” A Népszava megjegyzi: Veres püspök nem áll egyedül véleményével, s idéz Balás Béla kaposvári püspök keddi, a Klubrádiónak adott nyilatkozatából: „Joggal aggódik azért a fél Magyarország, hogy ebben a demográfiai örvényben mi lesz a maradék fiataljainkkal, ha a drogliberalizáció bekövetkezik? A magyar faluban ki fog maradni a gémeskutakon kívül, hogy ha nincs munkaalkalom? Isten, hit nélkül hogyan lesz erkölcs? Még vadabbul mondom, a KDNP helyett ki fogja védeni a katolikus iskolákat, vagy az egészséges, tartós párkapcsolatot? Orbán Viktor helyett ki az a magyar politikus, akinek személyi tartása is van, szaktanácsadói a legjobbak közül valók és népszerűsége is van? Tehát én itt most nem okvetlenül állítok ezen említett személyek vagy példák mellett, csak kérdezek…”

Gábor György Buda Péterrel együtt Az egyházi politizálás bukása címmel cikkben is kifejti véleményét az összeállításban. A szerzők meg nem nevezett forrásokra hivatkozva azt állítják, „nem kis mértékben Erdő Péter bíboros nyomására jött létre a Fidesz–KDNP pártszövetség, amelyben a KDNP a katolikus egyház világnézeti fundamentalista pártjaként, Harrach Péter megfogalmazásában a katolikus püspöki kar feltétlen kiszolgálójaként vett részt. A hírek szerint Erdő Péter az egyház által a Fidesznek nyújtott támogatás feltételéül a szövetségkötést szabta. Orbán Viktor frazeológiájában megjelent a jövőbeli jobboldali kormány, és az egyházak közötti stratégiai szövetség sokatmondó fordulata, s Orbán egyházügyi tanácsadója, Balog Zoltán is a polgári nemzetstratégia szerves részévé kívánta tenni az egyházak közösségformáló erejét. Az egyházak részéről a jobboldali pártszövetség számára nyújtott támogatás minden eddiginél magasabb szintre lépett. A katolikus püspöki kar nemzeti imaévet hirdetett, s hangvételében a Fidesz KDNP-változás kampányszlogenjére erősen emlékeztető körlevelet adott ki. Gyulay Endre püspök szerint minden értelmes ember érti, hogy a körlevél a jobboldalra orientálja a híveket… Mintegy a középkori pápai koronaküldés sajátos adaptációja szerint Balás Béla kaposvári püspök „mint munkaeszközt”, mint a betlehemi pásztoroknak a botját, egy pásztorbotot nyújtott át Orbán Viktornak. A Fidesz választási kongresszusán valóságos pogány orgia keretében közéleti személyiségek a blaszfémia bűnébe esve közönséges zsibvásári termékké fokozták le a keresztény tanítást, amelynek során Jézus és Barabás szembeállítása Orbán és Gyurcsány ellentétévé értékelődött le. A Szűzanya a jobboldal oltalmazójává degradálódott, miközben az ellenzék vezére megváltói tulajdonságokkal ruházódott fel. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy az egyház nem emelte fel szavát a nyilvánvalóan keresztényietlen, kifejezetten pogány politikai igehirdetéssel szemben, sőt, mély hallgatásával támogató cinkossá minősítette önmagát. De akkor sem szólalt meg, amikor egy kecskeméti fideszes képviselőjelölt a helybéli katolikus papot igyekezett zsarolással nyílt politikai színvallásra kényszeríteni.” A szerzők idéznek a Gallup adataiból, amely szerint 2002 óta szinte kiegyenlítődött a magukat vallásosnak mondók aránya a kormányoldal és az ellenzék támogatói között. Az előző ciklus végén még száz egyházilag elkötelezett válaszadóból 78 az akkori kormánnyal szimpatizált, és csak 22 kívánta a polgári kormány menesztését. Idén viszont száz válaszadóból már 48 ellenzéki és 33 kormánypárti. A maga módján vallásos kategóriában viszont már az MSZP–SZDSZ-kormány támogatói kerültek többségbe, 46-40 arányban. A szerzők megjegyzik: Veres Andrást „az egyház híveinek döntése sem zavarja abban, hogy a választásokat értékelő minapi nyilatkozatában a magyar társadalom többségét felsőbbrendű arroganciával és hisztérikus, a kudarchoz képest egyenesen komikusnak ható gőggel azt állítsa, miszerint gyakorlatilag egyházellenes pártokra adták szavazatukat. Ez a kétségbeesett magyarázkodás sem takarhatja el azonban többé azt az immár számszerűsíthető tényt, miszerint a hívek és a társadalom többsége szemében éppen az egyházi politikai pártszövetség az, amelyik politikailag, morálisan és a kereszténység önnön vallási mércéjéhez képest is megbukott.”

A Szerkesztőség megjegyzése: A Népszava írásának szemléjét a Sajtószemle műfajában kötelező tárgyilagosság jegyében adtuk közre. Nem tagadjuk, hogy a szerzőpáros nyilvánvaló és már korábban is tapasztalt elfogultságával nem értünk egyet.

A HVG (103.o.) Vallási aktivizálódás: több férfi a templomokban címmel ismerteti a KSH legutolsó két időmérleg-kutatásának eredményét, amelyből kiderül: közel a duplájára nőtt a naponta templomba járó vagy más vallásos tevékenységet folytató férfiak száma Magyarországon a rendszerváltást követő évtizedben. Míg a Kádár-korszak vége felé (1986–87-ben) csak minden 125. férfi vett részt naponta egyházi szertartáson vagy imádkozott otthon, addig egy évtizeddel a rendszerváltás után (1999–2000-ben) minden 71. férfi gyakorolta napi rendszerességgel vallását. A hitüket gyakorló nők aránya a templomokban több mint kétszerese a férfiakénak: a hölgyek 15–74 éves tagjai közül az ezredfordulón minden 31. személy (másfél évtizeddel korábban minden 44.) folytatott naponta valamilyen vallási tevékenységet. A társadalmi csoportok közül az értelmiség körében emelkedett legerősebben a hit iránti érdeklődés. Miközben a legfeljebb nyolc általánost végzett, rendszeresen imádkozó férfiak az államszocializmus alkonyán naponta átlagosan ugyanúgy 70 percet fordítottak lelkigyakorlatokra, mint másfél évtizeddel később, a vallási tekintetben legaktívabb diplomás férfiak körében napi 60 percről 90 percre emelkedett a vallási tevékenységre fordított idő. Az egyszersmind vezetői állást is betöltő istenfélő férfiak körében ennél is nagyobb mértékben – 60 percről 113 percre – nőtt a lelkigyakorlatok időtartama. A legnagyobb változás a települési hierarchia esetében is a csúcsokon észlelhető: a megyeszékhelyeken az 1989-es fordulat után minden más helységnél nagyobb lett az érdeklődés az egyházi ceremóniák iránt. Ezeken a helyeken nemcsak a templomba járó férfiak száma ugrott csaknem az ötszörösére másfél évtized alatt (korábban minden 333., az évtized elején minden 71. férfi számított mindennapos vallásgyakorlónak), hanem a vallási tevékenységre fordított idő is tekintélyes mértékben, napi 70 percről napi 99 percre emelkedett. A vizsgálat szerint 2003-ban a lakosság 2 százaléka naponta, 8 százaléka hetente, 19 százaléka évente többször jár templomba, további 39 százalék pedig csak jelentős családi események alkalmával. A polgárok 32 százaléka a Medián adatai szerint soha nem megy templomba.

Magyar Kurír