Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (7. o.) Lukács Csaba Még négy nehéz év címmel azt fejtegeti, hogy konzervatív gondolkodású emberként „nehéz keserűség nélkül írni ezekben a percekben. Nehéz szembesülni azzal a ténnyel, hogy egy olyan Magyarországon élünk, ahol nagyobb az ázsiója a bulvárnak és a látszatnak, mint a tényeknek és a valóságnak. Mégis tudomásul kell venni, hogy a XXI. század elején a világnak ebben a sarkában nem a kormányzati teljesítmény számít, nem az, hogy menet közben megbukik a kormány, hanem az, hogy a kalapból előhúzott jelölt mennyire médiaképes és a fennálló hatalommal szervilis sajtó hogyan képes szétlőni az ellenzék vezéregyéniségeit. Úgy néz ki, hogy ma az ország olyan embert tart alkalmasnak a vezetésre, aki fél a békáktól, megtalálja az el sem veszett kisgyereket, és időnként őrült táncot lejt a dolgozószobájában. Keresztyén ember megpróbál tanulni a nehézségekből és magában keresi a hibát. A tanulságokat a konzervatív oldalnak is le kell vonnia, de mit tegyünk mi, egyszerű választópolgárok, akik álmainkat, reményeinket látjuk veszni ezekben a pillanatokban?” A cikkíró megemlíti egy jó barátjának a történetét, akinek életét a kommunisták csaknem tönkretették, de ő tartással, belső derűvel, a régi értékekhez való következetes ragaszkodással túlélte a megpróbáltatás évtizedeit. Lukács figyelmeztet: „Mi sem tehetünk másként. Holnap derűsen, egyenes derékkal fogunk neki újra dolgozni, miután a nekünk fontos értékeket gondosan elrejtettük a párnánk alá. Nem dugjuk a fejünket a homokba: pontosan tudjuk, hogy most újra nehezebb idők jönnek, ugyanakkor nem keseredhetünk el, hiszen erősek és sokan vagyunk. Életbe léptetjük az ahogy lehet parancsát: ha a következő négy évben megpróbálják is széthordani az értékeinket, átírni múltunkat, elvágni gyökereinket, egyszer, jobb idők jöttén, úgyis rajtunk fog múlni, hogy össze tudjuk-e gereblyézni újra.” A cikkíró a tavaly elhunyt II. János Pált idézi, aki pápasága elején a „Ne féljetek!” biztatással adott erőt a csüggedőknek, halála előtt pedig azt mondta: „Legyetek derűsek.” Lukács hozzáteszi: „Négy nehéz év jön de a közös értékeink 2000 esztendőt is kibírtak.”

A Népszabadságban (14.o.) Falusy Zsigmond Dicsfény és galambok címmel ír arról, hogy Kölcsey Ferenc Himnuszáról készít köztéri szobrot V. Majzik Mária szobrászművész. Az alkotást májusban avatják fel Budakeszin. A művésznő elmondta: „Én olyan ember vagyok, akinek számít, amit csinál. A Himnusz megformálása például régóta foglalkoztat, ám csak akkor tudtam nekikezdeni, amikor szinte kinyilatkoztatásszerűen villant belém a vers első sora: Isten, áldd meg a magyart!” A szobor középpontjában Isten helyezkedik el, körülötte sugárszerűen olvasható a Himnusz teljes szövege. A kompozíciót középen, egy dicsfény fölött hét galamb zárja, egyikük csőrében a magyar korona keresztjét tartja, közöttük pedig a rovásírással írt himnusz szó olvasható. A „szabadtéri oltárként” is funkcionáló alkotás része az ősi hármas halom, melyen 33 kereszt formájú rovátka utal a Trianon után megmaradt területre. A Himnusz-szobor fővédnöke, Jókai Anna írónő elmondta: „Szép lesz, nagyon szép. Felöleli majd az egész nemzeti gondolatkört, és egyesíti a tiszta, jóakaratú embereket.” V. Majzik Mária két dolgot szeretne elérni: az egyik, hogy szobra váljon amolyan nemzeti zarándokhellyé, ahol pártállástól, politikai nézettől függetlenül összejönnek, és egy nagy, közös imában egyesülnek az emberek, a másik, hogy bontsák le a szobor melletti gázfogadó állomást.” A cikkíró megjegyzi: „Ha jól belegondolunk, egyik sem lehetetlen.”

A Blikkben (6.o.) Virág Márton Századok óta őrzik a Mátyás-templom kincseit című riportjában mutatja be az 1270-ben épült templom ritkaságait, így többek között a Sisi császárné menyasszonyi ruhájából készült, ezüstfonalból varrt, rózsamintás palástot, amelynek értéke felbecsülhetetlen, többnyire neves ünnepeken viseli valamelyik főpásztor. Mátéfi Balázs, a Mátyás-templom múzeumigazgatója elmondta: „Sisi kötődése Magyarországhoz legendás volt. Még a házastársi kötelesség teljesítését is megtagadta Ferenc Józseftől, amíg ki nem egyezett a magyarokkal. Nem véletlen, hogy a császárné sok évvel később Budának ajándékozta az esküvői ruháját.” A riportból az is kiderül, hogy egy kis helyiségben rácsos vasajtó mögött őrzik a Mária-szobrot, amelyet a törökök Buda elfoglalásakor befalaztak. A megszállók 145 évig mecsetnek használták a Mátyás-templomot. Katonáik épp imádkoztak benne, miközben a keresztény seregek próbálták visszaszerezni a várat. Amikor a lőporraktárt találat érte, a leomló falak közül sértetlenül előbukkant a szobor. Láttára olyan pánik tört ki a török katonák között, hogy fejvesztve menekültek a várból.

Magyar Kurír