Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlap (15.o.) A politizáló pápa című vezércikke szerint XVI. Benedek első húsvéti üzenetében „továbblépett a pápák számára kijelölt úton. Üzenete több aktuálpolitikai utalást tartalmazott a szokásosnál, kimondatlanul is kimondva, miként vélekedik az egyház közéleti szerepéről. Szinte nincs olyan komoly világpolitikai kérdés, melyhez hozzá ne szólt volna. Ha nem is ejtette ki Irán nevét, felszólítása, miszerint az atomenergiával kapcsolatos nemzetközi válságot komoly és becsületes tárgyalások révén kell feloldani, nem is lehetett volna egyértelműbb. Ezt az ’adást’ Európának, Amerikának még inkább vennie kell, mint a Rómától vallásilag, társadalmilag és/vagy földrajzilag fekvő Iránban, még ha a pápa üzenete, elvben, mindenkihez szól is. Az sem az egyházfő dolga, hogy konkrét útmutatást adjon a közel-keleti válság megoldásához, éppen elég, hogy Izrael jogát a békés létezéshez ugyanolyan alapvetőnek tartja, mint a palesztinok jogát a normális életkörülményekhez. A világot fenyegető egyéb fő veszélyek: a globális terrorizmus és az Irakban dúló erőszak mellett szinte csak nyájas derűvel intette az olaszokat, hogy a választások után leljék meg ’derűs nyugalmukat’.” A vezércikk hozzáteszi: „Ez a kívánság Magyarországnak is szólhatott volna, talán szólt is. Csak nem vesszük észre. Nemcsak azért, mert úgy gondoljuk, kívül esünk a pápa közvetlen látókörén, hanem, mert ’a magyarok’ és ’a derű’ nehezen párosítható fogalmak.”

Hazai hírek

A Magyar Nemzet (Egyházi vezetők… 1.,2.o.) húsvéti beszámolója Erdő Péter bíboros prímás húsvétvasárnapi szentbeszédéből kiemeli: „Olyan seb az összetartozás drámai hibája, amely Mohács óta mindmáig nem gyógyult be.” Tudósít a polgári napilap a protestáns egyházak ünnepi istentiszteleteiről is. Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, tiszántúli püspök tegnap a debreceni nagytemplomban arról szólt, hogy miként egy műalkotás befogadását sem lehet betudni egy múzeumi villámlátogatással, úgy húsvét evangéliumát sem lehet elintézni évi egy prédikáció meghallgatásával. Változnak élethelyzeteink, kedvünk, lehetnek akár kedvünket szegő, csüggesztő húsvétok is, de van valami, ami nem változik, nagypéntekre mindig húsvét következik. Bölcskei püspök leszögezte: mindenfajta félelmünkre is a Megváltó a gyógyír, érvényes ez akár arra a szorongásunkra, hogy milyen irányba fordul ennek az országnak a sorsa. Õ személyesen szólít meg a tömegkommunikáció korában is. „Demokratának lenni annyit jelent, mint nem ijesztgetni madárinfluenzával meg robbantásos merénylettel, hogy aztán majd azt mondhassák, mi majd megvédünk benneteket – mondta Bölcskei Gusztáv. Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök püspöke Győrött az új evangélikus központban kifejtette: „Ha igaz a feltámadás, akkor egész másnak tűnik az élet, akkor értelmet nyer az, ami a múlandóság alá szorított állapotban értelmetlen és céltalan. Akkor igaz az is, hogy a múlt lelkünkre rakódott terheitől van szabadulás és van reménység”

A Magyar Nemzetben (4.o.) Ugró Miklós Bűnbocsánat vagy feloldozás címmel foglalkozik azzal a baloldali sajtóban és médiában nagy empátiával tudósító esetről, amely szerint a 75 éves Kovács Gyulánét – Irénke nénit – virágvasárnapi gyónása után a felső-vízivárosi Szent Anna-templom plébánosa, Jánosa Domokos állítólag nem oldozott fel, mert miután az idős asszony megvallotta, hogy MSZP-szimpatizáns, a pap hazaárulónak nevezte, és az ilyen személyeket nem hajlandó feloldozni. A polgári napilap megállapítja: a plébános kiszolgáltatott helyzetben van. Sem megerősíteni, sem helyreigazítani, sem cáfolni nem tudja az idős hölgy által elmondottakat, mert köti a szigorú gyónási titoktartási kötelezettsége. Domokos atya ebben az esetben nem védheti magát a nyilvánosság előtt, mert még a saját vagy az egyházi érdek védelme sem menti fel a gyónási titok megtartása alól. A médiumok „korrekt” eljárása, hogy a „hallgattassék meg a másik fél is” elv nevében leírják, elmondják: a plébános a gyónási titokra hivatkozva nem nyilatkozott, de azt sejtetik, hogy a plébános csupán kibúvót keres és a gyónási titok mögé akar bújni. Ez a módszer igen elfogult és etikátlan, bár részükről egyáltalán nem szokatlan – írja Ugró Miklós. A cikkből kiderül: a hölgyet alig ismerik a Szent Anna-plébánián, noha saját állítása szerint negyven éve rendszeresen jár oda. Domokos atya, aki közel negyedszázada szolgál a plébánián, nem okozhatott volna különleges meglepetést Irénke néninek, hiszen ha a szószékről nem is hirdetheti fennhangon politikai elkötelezettségét, magánbeszélgetésekben, nem liturgikus jellegű közösségi alkalmakon soha nem titkolta azt. Domokos atya kínosan ügyel arra, hogy a misének véletlenül se legyen, még áthallásos politikai üzenete sem, így a püspöki kar választási körleveleit is csak az istentisztelet után olvasta fel. Ugyanakkor a papnak kötelessége, hogy erkölcsi, világnézeti kérdésekben állást foglaljon, a híveknek útmutatást, eligazítást, tanácsot adjon. Nem támogathatja az egyházellenes, az abortuszt népszerűsítő, a hagyományos értékeket támadó ideológiákat, szellemi, politikai áramlatokat, még akkor sem, ha ezekből egyesek napi, pártpolitikai következtetésekre jutnak. Természetesen nem bocsátkozik oly fejtegetésekbe, hogy melyik párt gazdasági programja a jobb, s soha nem tesz direkt utalásokat arra, melyik pártra kell szavazni. Kötetlen beszélgetésekben sem fordulhat elő, hogy a hívek pártszimpátiáira rákérdezzen, politikai meggyőződésük felől érdeklődjön.” Ugró Miklós rámutat: harmincéves papi szolgálata alatt Domokos atya hozzászokott az egyházellenes támadásokhoz. Az ÁEH is nyomás alatt tartotta az egyházat, a rendszerváltozás óta ez megszűnt, de a támadások nem értek véget, hevességük sem csökkent. A rendszerváltozást követő nagy felvirágzás és bizakodás mára alábbhagyott. A plébánia területén gyakorlatilag megszűnt az iskolai hitoktatás, nem azért, mert nincs igény rá, hanem az iskolarendszert alakították úgy, hogy a hittant visszaszorítsák. „A templomba járás, a keresztény hit megvallása ma már (ma még?) nem jár egzisztenciális hátrányokkal, legalábbis a magyar társadalomra nem jellemző ilyesmi, de a világszerte, s nálunk is folyamatosan felerősödő egyházellenes megnyilvánulások, lejárató akciók nem maradnak nyom nélkül. Egyre több ember szívébe újra befészkeli magát a félelem” – írja Ugró Miklós.

Magyar Kurír