Napi sajtószemle

Húsvét a magyar sajtóban

A Népszabadság (1., 19.o.) XVI. Benedek a keresztúton című beszámolójában azt emeli ki, hogy a pápaként első húsvétját ünneplő XVI. Benedek szakított elődje, II. János Pál több hagyományával is. Így a nagycsütörtöki szertartáson nem egyházi, hanem világi személyek lábát mosta meg. Elmaradt a katolikus papsághoz intézett szokásos körlevél is, amelyet Karol Wojty³a közel 27 éves uralkodása alatt egyszer sem mulasztott el. A lap (3.o.) fényképes beszámolót közöl Erdő Péter bíboros prímásnak az esztergomi bazilikában bemutatott nagypénteki szertartásáról, a fotó fölött pedig Csöndet kérnek húsvétra címmel hozzák, hogy az MSZP és a Fidesz önként vállalt kampánycsendet a húsvéti ünnepek idejére.

A Magyar Hírlap (2-3.o.) Kampányszünetet ígérnek a pártok húsvétra című összeállítása kiemeli: „Húsvétkor Jézus kereszthalálára és feltámadására emlékezik a keresztény világ, a zsidóság az Egyiptomból való megszabadulását ünnepli. Idehaza a politikusok azt ígérik, nem kampányolnak a következő három napban.” A liberális lap összeállításában a húsvéti hagyományokat mutatja be – Magyarországon és világszerte. Három sorban fényképes beszámolót is közöl arról, hogy XVI. Benedek pápa először vesz részt a húsvéti szertartásokon pápaként, s húsvétvasárnap ünnepli 79. születésnapját.

A Magyar Hírlap (15.o.) szerkesztőségi cikkének címe: A húsvét távlata. Az írás szerint az emberek többsége ma már nem hisz a feltámadásban, „de nagy vigasz volt az öröklét hite a régi korok emberének, akinek rövid földi életét oly sok veszély – éhínség, járvány, háború – fenyegette, viszont evilági útjának végén várta a másvilág, az örök élet. A halál kapu volt, nem végállomás. A modern ember földi élete jelentősen meghosszabbodott ugyan, de ’cserébe’ elvesztette az öröklétbe vetett hitét. Nem az a kérdés, jó ’üzletet’ csinált-e – hisz nem történhetett másképp –, hanem az, hogy világkép, világnézet nélkül élhetünk-e értelmes, tartalmas életet. Ki tudunk-e lépni ’a keressünk, hogy fogyaszthassunk’ mókuskerekéből? Félő, hogy a mindennapi élet problémáira adott praktikus válaszok, az egyik napról a másikra élés éppúgy beszűkíti szemléletünket, távlatainkat, mint a négyéves periódusokra szakosodott politikák a saját perspektíváikat. Az embernek szüksége van világmagyarázatokra, valamit válaszolnia kell tudni a ’miért élünk’ kérdésére – a jóllakás és a jól lakás filozófiáján kívül. Miként a közösség – falu, város, nemzet, unió – sem lehet meg értelmes célok, hosszú távú tervek, stratégiák, víziók nélkül. A jövő hét végén csak a választás dől el, minden egyéb nyitva marad. A lényeg és a neheze az után jön. Az ünnepen örvendjünk családi körben, és legalább egy percig gondoljunk hazánk jövőjére.”

Ugyanitt (17.o.) Vágvölgyi B. András Nagyhét címmel azon ironizál, hogy „a magyar átmenet szeszélye úgy hozta, hogy négyévente a húsvét mindig faktor a belpolitikában is… a két forduló között a magyar politika is produkált (legalábbis saját táborán belül ekként érzékelt) istenfit, Júdást, Barabást, szájtáti jeruzsálemi utcanépet és kíméletlen római megszállókat, akik persze a multinacionális-multikulturális szféra kegyetlen küldöttei, kizsákmányolni óhajtják a helyi földönfutókat. Õszinte szánakozással nézem az önjelölt magyar istenfit a helyi Via Dolorosán, aki szerintem persze nem az, aminek hívei tartják (tartották mostanáig), de minden bizonnyal jobb sorsra érdemes ember…, aki saját, kishitűségből kovácsolt megalomániájából eredő téves döntéseinek és azok következményeinek hálójában vergődik, s cipeli azt a nehéz tárgyat perszonál-Golgotájára… A saját tábor most egyébként fogat fen. Talán még nehezebb lesz a belső hatalom megtartása. Ha egyáltalán lehető. Nehéz idők jönnek, és nincs feltámadás.”

A Magyar Nemzet (1., 2.o.) A feltámadás ünnepe főcímmel – és Erdő Péter bíboros: Viszonozzuk Isten megbocsátó szeretetét! alcímmel tudósít a magyar katolikus egyházfő nagypénteki szertartásáról, kiemelve Erdő Péter figyelmeztetését: „Nem tudjuk megérteni az atya szeretetét – amely kezdettől kíséri az emberiség életét, és különösen Jézus Krisztus kereszthalálában nyilvánult meg előttünk –, ha nem nézünk szembe a bűn valóságával.”

Ugyancsak a polgári napilap (2.o.) Kampánystop húsvétra? címmel felhívja a figyelmet: szemben az MSZP ígéretével, miszerint húsvétkor nem kampányolnak, húsvéthétfőn Zuglóban Baráth Etele, a szocialisták jelöltje gyermeknapot rendez.

A Magyar Nemzet (4.o.) A történelem legnagyobb koncepciós pere címmel ismerteti Lábady Tamás volt alkotmánybírónak, a Pécsi Ítélőtábla elnökének gondolatait Jézus Krisztus peréről. A professzor emlékeztet rá. Jézus a főtanács előtt vállalja az Istennel való egylényegűségét, s ezzel a mózesi törvényekre hivatkozó bírái szerint istenkáromlást, istengyalázást követ el. Márpedig a törvény szerint aki az Istent káromolja, gyalázza, annak meg kell halnia. A per itt vesz óriási fordulatot, mert Jézus nem beismeri a bűnét, hanem akkor és ott Kajafás és a főtanács, tehát a bíróság előtt követi el azt. Lábady Tamás rámutatott: vitatott, hogy a főtanács hozott-e ítéletet, vagy sem. Márk evangéliuma szerint „valamennyien méltónak ítélték a halálra”, Máté evangéliuma pedig csak utal az ítélethozatalra. Mindmáig kérdés, hogy elfogatása után miért nem a kompetenciával rendelkező Poncius Pilátushoz vitték Jézust. Ennek legnyomósabbnak tűnő magyarázata, hogy a zsidó főpapok alkotta főtanácsnak át kellett hangolnia a csodatevő Jézusért rajongó népet. „Ha a népszerű Jézust rögvest a helytartóhoz viszik, hogy ő ítélkezzék, az népfelkeléshez, lázadáshoz vezethetett volna. Ha a főpapok azt mondják, bűnös, akkor a nép hozsannázó hangulatát sikerül megváltoztatniuk, és a nép azt kiáltja majd: Keresztre vele! S ez sikerült is. Mint azt napjaink politikája is igazolja, a mai embert is könnyen át lehet hangolni. Kétezer év alatt e tekintetben keveset változott az emberben az emberi” – írja Lábady Tamás, és hangsúlyozza: kutatásai során nem sikerült feleletet kapnia arra: mi a magyarázata annak, hogy két, egymástól teljesen különálló jogrendszer bírái előtt ugyanazt az embert kétszer is halálra ítélik. „A történtekre csak keresztényi válasz adható: Jézus a választott nép fiaként született, s őt a választott nép bírósága ítélte el. Halála azonban magába foglalja a kereszténység nagy misztériumát, a megváltást. Ha Jézus csak a választott nép ítélete alapján hal meg, könnyen állítható, hogy a megváltás csak a választott népre vonatkozik. Azért kellett neki az akkori egész világot jelképező, hatalmas Római Birodalomban is elítéltetnie, majd meghalnia, hogy az egész emberiség számára világos legyen: a megváltás nem csak a választott népet érinti. Jézus így tudatta az egész emberiséggel, hogy a megváltás mindnyájunkért: a pogányokért, a hitetlenekért, az istentelenekért, a hívőkért, a keresztényekért egyaránt történik.”

Interjút készített a Magyar Nemzet (Miattunk, érettünk, helyettünk 14.o.) Fabiny Tamással, a Magyarországi Evangélikus Egyház északi kerületének új püspökével, aki leszögezte: Jézus Krisztus „az egész világ üdvössége. Ha világi hatalomra tartott volna igényt, inkább hordszéken vitette volna magát, mint egy szamár hátán. Találóan mondta valaki, hogy a szamár volt az ókor Trabantja. Nem nehéz felismerni ebben a szelídség, a gyöngeség jelképét. Más kérdés, hogy Jézus, amikor kellett, erőt mutatott, amint azt a templomtisztítás is bizonyítja… Jézus Krisztus az egész világ üdvösségéért jött, áldozattá kellett válnia, hogy győzzön. Isten az események görbe vonalaival egy csodálatos egyenest írt.” Az evangélikus püspök kijelentette: „Húsvét azt jelenti: az örökkévaló diadalmaskodik az ideigvalón. Az ünnep erről kell, hogy szóljon. Vigyáznunk kell, hogy itt ne mossuk össze a mennyei és a földi síkot. Például a virágvasárnapi köszöntés – ’Áldott, aki jön az Úr nevében’ – csak Jézusra érvényes, egyetlen politikusra sem. Jó szívvel bátorítok ezért minden embert arra, hogy húsvétkor az isteni csodát próbálja átélni, félretéve a hétköznapok emberi feszültségeit és görcseit. Az ünnep elmúltával, tehát keddtől kezdve azonban ismét foglalkozni kell a közélettel: ez a hívőknek is joga, sőt kötelessége, akárcsak az, hogy részt vegyenek a szavazás második fordulóján. Számos jelét látom különféle imaláncoknak, ezekben a napokban: bárcsak igazán lelki kérdésekben is ennyire összeszedett volna az imaéletünk! Amit még megtehet az egyház, az a békéltetés szolgálata. Pártok és politikusok között is, de általában az egymással szembefordult egyének és közösségek között is, gyógyítva egy lázas beteg társadalom nyavalyáit. A választási eredményt, bármi legyen is az, igazi keresztényként fogadjuk el. Nem ’mi’ nyerünk vagy vesztünk, hanem egyik vagy másik párt. Hívőként nem lehetünk sem kormányon, sem ellenzékben. Mi más dimenzióban élünk. Tudnunk kell, hogy a János írása szerinti evangéliumban Jézus így imádkozott övéihez: ’Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól’.”

Magyar Kurír