Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszava (2.o.) Rydzyk atya bocsánatot kért címmel ad hírt arról, hogy bocsánatot kért a lengyelországi Radio Maryja igazgatója tegnap azokért az antiszemita kijelentésekért, amelyeket korábban az adó egyik munkatársa tett. Tadeusz Rydzyk atya közölte: nagyon sajnálja, ha az adón elhangzott kijelentések bárkit is megsértettek. A baloldali orgánum ultrakatolikusnak nevezi a Radio Maryja igazgatójának médiabirodalmát.

A Magyar Fórum (9.o.o.) „Realista vagyok” címmel ismerteti Lech Kaczynski lengyel köztársasági elnök interjúját, amelyet közelmúltbeli németországi látogatása alkalmából adott a Welt am Sontag című lapnak. Az egyik kérdésre – „Ön bírálja a vallásos érzések megsértését lengyel művészek és a média részéről. Hogyan áll a karikatúra-vitához ezzel a háttérrel?” – a lengyel államfő azt válaszolta: „Gyakorló katolikus vagyok, de vannak nálam sokkal jobb katolikusok. Ami a vallási érzéseket illeti: azok a lengyel művészek, akik a katolikus hitet megvetendőnek mutatják, gyakran drasztikusabbak, mint a Mohamed-karikatúrák. A különbség: még a katolikus hit legcsúnyább kigúnyolására sem reagál senki terrormerényletekkel való fenyegetéssel. Úgy gondolom, általában a vallásos érzéseket nem szabad megsérteni. Azonban kultúrkörünknek megfelelően, elsősorban saját vallásos értékeinket kell megvédenünk. Ami nem változtat azon, hogy a Mohamed-karikatúrák közlése ostoba volt. Ezek szükségtelen sértegetések.”

Hazai hírek

A Heti Válaszban (20-21.o.) Nézd meg, hogyan élek címmel Beer Miklós váci megyéspüspök nyilatkozik, aki elmondja: úgy látja, hogy a választási kampányban „papjaink ezúttal bölcsebben nyilatkoztak meg. A 2002-es csalódás – hogy a jobboldali kormányzat nem folytathatta a munkát – rádöbbentett minket: nem csak a kampány idején kell szólnunk olyan társadalmi kérdésekről, mint a család, a szociális gondoskodás, az élet védelme vagy a nevelés.” A főpásztor szerint az egyháznak a közéletről úgy kell beszélnie, hogy sem a pártpolitika, sem az álszemérmesség vádja ne merülhessen fel, a helyes út valahol a kettő között van, „a keresztény tanítás képviseletében ugyanakkor nem alkudhatunk meg, hiszen ahogy legutóbb Semjén Zsolt is emlékeztetett: a vallás nem magánügy. Nem lennénk becsületesek, ha nem állnánk ki a hitünkből fakadó értékek mellett… Az élet olyan kincs, amelyről nem lehet politikai érdekektől vezérelten gondolkodni. A kereszténydemokráciának a közéletben kompromisszumok nélkül kell képviselnie az élet védelmét.” Beer Miklós leszögezte: „Egyházunkban az utóbbi években beláttuk, hogy nem szabad statisztikában gondolkodnunk, hiszen kisebbségben vagyunk. Valójában akkor dédelgettünk illúziókat, amikor azt a látszatot keltettük, hogy Európa keresztény, és a közéletet az egyház irányítja. Jézus mustármagról, kovászról beszél, és ha ilyen értelemben tekintünk magunkra, akkor van mibe vetni a reményünket. Magam is nap nap után találkozom olyan közösségekkel, ahol jelen van az Európa egésze számára is jövőt kínáló értékrend. Ezért kulcskérdés, hogy hiteles-e keresztény életünk. Hitelessé pedig azzal válhatunk, ha szolidaritást vállalunk embertársainkkal. Jézus a kenyér és a bor titka mellett a lábmosás példáját is ránk hagyta az utolsó vacsorán – és ha a pusztuló falvakra, a munkanélküliségre, a magányos emberekre gondolok, azt látom, rengeteg a tennivaló. A püspöki konferencia egészségügyért felelős tagja vagyok, így a kórházak küszködéseit is érzékelem.” A főpásztor szeretné, „ha híveink több áldozatot vállalnának a rászorulók, köztük a kallódó gyerekek segítésére. Nem elég, hogy az iskolában van hittanóra; a kollégáktól mindig azt kérdezem: mit csináltok iskolán kívül? Plébános koromban minden hétvégén mentünk gyerekekkel kirándulni – ma meg azt látom, hogy a fiatalok napestig a számítógép előtt görnyednek. Épp most olvastam egy könyvet a gyermekkövérség problémájáról, bizony, ebben a kérdésben is illetékesnek kell éreznünk magunkat. Amikor a napokban az új evangélikus püspököt, Fabiny Tamást beiktatták szolgálatába, ő kedves gesztussal engem idézett, mondván, a váci püspöknek két kérdése szokott lenni, amikor meglátogat egy plébániát, beázik-e a templomtető, és hol van a pingpong-asztal?” Beer püspök arra is figyelmeztet: „Megnyilatkozásaink nem korlátozódhatnak az imádságra, a szertartásokra, hanem egész életünkkel tanúságot kell tennünk. A fő kérdés az, hogy figyelmességünkön, önzetlenségünkön, becsületességünkön meglátszik-e, hogy Jézus közelében élünk. Anélkül ugyanis a hitünk fabatkát sem ér. Ha egy fiatalember azzal keresne meg, hogy segítsek megtalálni neki a hitet, talán azt mondamám: gyere, nézd meg, hogyan élek. És az is lehet, hogy elsőként elkezdenék vele pingpongozni.”

Magyar Kurír