Napi sajtószemle

A Népszava (3.o.) Plébánost fenyegetett meg a fideszes jelölt címmel az Indexre hivatkozva ír arról, hogy „nyilvános színvallásra akarta rábírni az egyik kecskeméti plébánost a Fidesz helyi jelöltje a választások előtt. Horváth Zsolt személyesen kereste meg a lelkipásztort, hogy jelezze, a Szövetség ezt várja tőle. Az Index azt állítja: a birtokában van az erről szóló információ. Horváth ellenfele az a Szécsi Gábor volt, aki 2002-ben még a Fidesz támogatásával jutott a polgármesteri székbe, most viszont már az MSZP-SZDSZ jelöltjeként indult a választásokon.” Az Index szerint Horváth azért vonta kérdőre a plébánost, mert az szó nélkül hagyta, hogy egyesek Szécsiből „remekjó keresztényt csinálnak, akire mindenki nyugodtan szavazhat”, miközben a polgármester most a „förtelmes SZDSZ-t akarja becsempészni, meg az MSZP-t” a parlamentbe. A Fidesz jelöltje állítólag azt mondta a plébánosnak: „színt kell vallani, hogy ide vagy oda, a mieink ezt várják tőled, méghozzá világosan.” A Népszava megjegyzi: Dávid Ibolya, az MDF elnöke hétfőn reggel az MTV-ben az esetre utalva azt mondta: „egy olyan csoporttal, amelyik pénteken még arra is képes volt, hogy egyházi embereket zsaroljon meg, még akkor sem működik együtt, ha ő lenne a miniszterelnök.”

Ugyancsak a Népszavában (6. o.) Beck Tamás Vádolom címmel Émile Zola 1898-as keltezésű cikkének mintájára vádiratot fogalmaz meg „Orbán Viktor pártelnök és politikai teamje ellen.” A cikkíró többek között vádolja „a rekordidő alatt ’megtért’ Orbán Viktort a történelmi egyházak félrevezetésével és tönkretételével. A XXIII. János pápa által meghirdetett reformok közül talán a leglényegesebb állam és egyház különválasztásának elfogadása volt az egyházi részről… A Fidesz elnöke az aggiornamento (megújulás) szellemével ellenkezően ismét állami függésbe kívánja vonni a történelmi egyházakat, annak érdekében, hogy rövidlátó főpapjaink biztosítsák a stabil szavazóbázist pártja számára, akár a szószékről való lelki zsarolás útján is.”

A Magyar Nemzetben (Napjainkra… 18.o.) Tornai József költő nyilatkozik, aki szerint a magyar szellemi élet kettészakadt. „Van egy előkelő, felvilágosult európai értelmiségünk, és van egy úgynevezett ’nemzeti értelmiség’, amely képtelen a fejlődésre, mert nem akar továbblépni abban az új szellemi helyzetben, amely a keresztény, majd az ezt követő marxizmus monoteizmus uralma után nálunk kialakult. Ez a megrekedt értelmiség valamiféle régi monoteizmushoz akar visszatérni, amely a kereszténységgel keveredik valamilyen formában, vagy például a sumér álomvilággal, sőt erre rá akar építeni valamilyen politikai rendszert is. Rendkívül anakronisztikus, ahogy ez a világnézet a mindennapi ügyeknek, csetepatéknak valamiféle szakrális hátteret próbál adni. A Horthy-világban is így volt. Megpróbálták elhitetni az emberekkel – ahogy azt Szent Ágoston De civitate Dei cmű művében áll –, hogy maga az állam nem más, mint az eredendő bűn jóvátételének kísérlete. A feladat ezek szerint az, hogy egy tökéletes államot kiépítve a társadalmat – és benne a pokolra ítélt, bűnös embert – közelebb vigyük az éghez. Ha ez az ország Mária országa, akkor ez valamilyen tökéletességet jelent. Mindez engem – hogy finoman fejezzem ki magam – rendkívüli módon meglep, mert úgy érzem, olyan szellemi változások történtek az emberi lélekben és társadalomban, amelyek visszafordíthatatlanok. Mintha a tölgyfát vissza akarnánk gyömöszölni a magba. Ez lehetetlen. Ki lehet vágni a fát, de visszagyűrni a magba nem lehet. Az én szüleim naiv, iskolázatlan parasztok voltak. Nekik egy állami vagy egyházi vezető valóban égi lénynek számított. Amit Horthy Miklós vagy Serédy Jusztinián mondott, az ő számukra Isten szava volt. Ma Magyarországon ebben már senki nem hisz. A ’nemzeti értelmiség’ azonban úgy véli, hogy ha ez a mentalitás már letűnt, akkor legalább el kell játszani. A világ megváltozott, de mi viselkedjünk úgy, mintha változatlan volna. És amit föntről hallunk, legyen kinyilatkoztatás. Használjuk ugyan a modern technológia vívmányait, moziba járunk, otthon tévét nézünk, autóval közlekedünk, de közben viselkedjünk úgy, mintha most jönnénk az eke szarva mellől. Skizoid helyzet.”

Magyar Kurír